Kritika | Bácskai Lauró István: Gyula vitéz télen-nyáron, 1970 Kritika | Bácskai Lauró István: Gyula vitéz télen-nyáron, 1970

„Mindenkit le lehet győzni”

Bácskai Lauró István: Gyula vitéz télen-nyáron, 1970

ÉRTÉKELD A FILMET!
Gyula vitéz télen-nyáron
Bácskai Lauró István
1970
Gyula vitéz télen-nyáron

Gyula vitéz télen-nyáron

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 10

10

Szerinted?

0

Van pár olyan magyar film, amely megelőzte a korát. Nem kérdés, ide sorolandó Bácskai Lauró István rendezése, az idén ötven éves Gyula vitéz télen-nyáron is. A film úgy fordítja fonákjára a búval teli magyar néplelket, mint egy porszívó porzsákját: koszosak leszünk ugyan, de végig azon röhögünk, hogy hogy a fenébe is lehetünk ilyen hülyék.

Már eleve az abszurd, hogy a film hivatalos bemutatója 1970. december 24-re, szentestére van bejegyezve, így gyanús, hogy nem kellett kardlapoztatni a tömeget a mozipénztáraknál. Pláne, ha nem is volt nyitva a mozik többsége. Akár már ez is benne lehetne a filmben. Hiszen Bácskai Lauró alkotása úgy abszurd, hogy tulajdonképpen az akkori magyar valóságot képezi le. A több síkon játszódó történet ugyanúgy betekintést enged a kisemberek hétköznapjaiba, mint ahogy a Magyar Televízió kulisszái mögé is, kapunk benne végvárivitéz-történetet egy televíziós sorozat formájában, illetőleg egy filmen belüli alkotás az űrbe is elrepíti a történettel együtt utazókat. Egy realista gyökerű, de teljesen elszállt történetet kapunk tehát, több évvel a Monty Python and the Holy Grail előtt. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a Gyula vitéz télen-nyáron tekinthető akár a Gyalog galopp kicsit sárgább, kicsit savanyúbb elődfilmjének is.

Persze ne gondoljon senki egy magyar Holy Grailre: azért vonok párhuzamot köztük, mert a két film koncepciója nagyon hasonló, és megoldásaikat tekintve is rokoníthatóak egymással. Élesen szatirikus hangvételű társadalomkritika mindkettő, miközben a történelmi toposzok ledöntésére, legalábbis megkérdőjelezésére törekszenek. Több síkon játszódik mindkét történet: összekapcsolódik bennük a történelmi múlt és a jelen; mindkét film a valóság és a fikció újszerű keveréke, és szerepet kap bennük az új médium, a televíziózás is. Jelzem, mindkét film alkotói rendelkeztek televíziós tapasztalattal, mint ahogy mindkét film készítői között akadtak olyanok is, akik eredetileg nem filmesek voltak. Példa erre, hogy a Gyula vitéz télen-nyáron ötletét a sokoldalú Herczenik Miklós, a film operatőre, egyébként forgatókönyvíró adta. Herczenik sokat dolgozott a televíziónak és mellesleg a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára is volt egy időben. (Előtte pedig fémöntőként tevékenykedett. Egy ilyen karriertörténet akkoriban nem volt egyedi eset.)

Érdekesség, hogy Herczenik csak az ötletet adta, a forgatókönyvet nem ő, hanem Polgár András írta meg. Az ő nevéhez a későbbiekben számos televíziós sorozat, a Linda, a Kémeri vagy akár a Szomszédok volt köthető. De Polgár a hatvanas évektől elismert trükkoperatőrként is működött, több film főcíme is az ő nevéhez köthető ezekből az időkből – a Gyula vitéz télen-nyároné pont nem. Kár, mert a film főcíme korszakalkotó a maga nemében. A villódzó, rajzolt képek népnemzeti giccskavalkáddá állnak össze. A mézeskalácsszív és a mézeskalácshuszár, a piros-fehér-zöld sávok, a magyar foci animációs formában és a végvári vitézség képei jelennek meg itt egy gondolati láncra fűzve. A Kádár-kori Magyarország hirtelen a Trianon előtti Magyarország méreteire puffad, majd elfoglalja az egész Földet, mely a világegyetem végvára lesz. A magyar ember frusztráltságának kivetüléseit Bácskaiék ebben a vicces formában ragadják meg, és nagyítják fel az égig. A főcím képeit kísérő zenei betét – Vukán György szerzeménye – szintén humoros hangot üt meg, citeramuzsika úszik át az indulószerű, réz- és fafúvósok által megtámogatott zenébe, melynek refrénszövege csupán ez lesz: „Hajrá, Gyula vitéz!” A rigmus egyszerű, mint egy termékreklám. Bácskaiék az animáció és a főcímdal elegyével ágyaznak meg a film vicces hangulatának, illetve egyedi narratívájának.

A történet egy televíziós kalandfilmsorozat előkészítését és forgatási nehézségeit mutatja be. Egyrészről onnan közelít, hogy a rendező Lukács (Őze Lajos) egy amatőrt, pontosabban egy sörgyári munkást kér fel a főszerepre: Prohászka Ferit (Koncz Gábor). Másrészről pedig azt látjuk, hogy a televíziós filmgyártás milyen politikai és egyéb körültekintést igényel ezekben az időkben. A hatalom emberét, Bodó főszerkesztőt itt Kállai Ferenc, A tanú kisembere jeleníti meg. A film az állami televíziózás hatalmi mechanizmusait mutatja meg, annak minden egyénieskedésével és szervilizmusával. Látszik, hogy az ötletgazda Herczenik otthonosan mozoghatott ebben a környezetben, és hogy ezt a szatirikus látásmódot Polgár és Bácskai Lauró is mennyire magáénak érezhette – a film majd minden jelenete bizonyíték erre. Az pediglen, hogy olyan népszerű tévés személyiségek, mint Vitray Tamás vagy Takács Mária szinte önmagukat mutatják meg a kulisszák mögött kisebb szerepekben, kiváltképpen a valóságos viszonyok ábrázolásának irányába billentik el az egyébiránt abszurd elemekkel tűzdelt történetet. De feltűnik Baló György is egy számára otthonos szerepben, sőt, a rendező nem habozott bedobni Abody Bélát vagy Zelk Zoltánt sem, már csak a vicc kedvéért is.

Igaz, hogy a filmben a „legvidámabb barakk” emberének történelemfelfogása, rigmusai, életképei reális ábrázolásmódot kapnak. De a szituációk és a párbeszédek hűen tükrözik ennek a valóságnak a fonákságait is. A kocsmai jelenetek, a társbérleti miliő, az elektromos úton történő szavazás láza, a foci szerepe, illetve a lappangó irredentizmus és nacionalizmus mind ott bujkálnak a háttérben. Ezek keretek között tartására szolgálna a televíziós hősi történetek, hősi toposzok bemutatása, és némi „egészséges erotika” felvillantása. De mi van, ha mindez éppen a visszájára sül el?

A Gyula vitéz télen-nyáron a magyar filmszatírák egyik kiválósága, sok tekintetben megelőzte a korát. És itt nem csak arra gondolok, hogy egy magyar űrsorozatnak, a Pirx kalandjainak előképét is tartalmazza, hanem hogy a filmben több idő- és térdimenziót kapcsoltak össze a szerzők. Később látunk hasonlót, az Álombrigádban, Jeles Andrásnál. A többi kortárs magyar film közül humora, dramaturgiai fogásai és a színészi alakítások is kiemelik. Őze és Kállai kettőse most is remekül működik, akárcsak az akkoriban betiltott A tanú című filmben. Mint ahogy az is megkapó, ahogy Koncz Gábor Prohászkája egyszerű munkásból önmagát egyre kevésbé megtartó sztárrá alakul. A társadalomkritikai vonatkozások nagyon erősek Bácskai Lauró filmjében, melyet leginkább elemelkedettsége menthetett meg a betiltástól. A cenzorok nemigen vették komolyan azt a rétegét, amely az akkori állapotok visszáságaira volt vonatkoztatható, inkább szórakoztató médiakritikának láthatták az alkotást.

A Gyula vitéz télen-nyáron méltatlanul elfeledett film. Ráadásul az elmúlt ötven évben mintha csak nemesedett volna: a jelen kultúrpolitikai és médiapolitikai vonatkozásai felől is remekül olvasható.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Gyula vitéz télen-nyáron

Gyula vitéz télen-nyáron

Színes , 1970

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

10

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat