Amerikában már javában dúl az általános háborúellenesség és a faji egyenjogúságért folytatott küzdelem, Cannes-ban Truffaut, Godard és társaik a függönyre kapaszkodva igyekeznek megakadályozni a vetítés megkezdését. Eközben a Metró klubban az Omega játszik a magyar beatnikeknek, néhányan pedig a Hegyeshalmon való átjutást tervezik, hamisított útlevéllel.

Ezzel a Metró klubbeli fekete-fehér képpel indít András Ferenc 1986-os, A nagy generáció című filmjében, mely a Mokép forgalmazásában jelent meg az idei év júniusában. Ott vannak már és együtt ropják a táncot a történet alapfigurái, a Cserhalmi alakította Réb, az Eperjes Károly által játszott Makai, és Nyikita, akit Koltai Róbert alakít. Mind pelyhesállú, hosszúhajú sihederek, tele tervekkel, a kor szellemiségétől fűtve. Aztán másnap Réb átszökik a határon Makai meghamisított útlevelével, vele tart barátnője, Mari is, a többiek addigi valóságukban maradnak, a képsorok pedig még a főcím előtt megtelnek színnel, hogy megkezdődhessen a valódi játék.

A 80-as évek közepén látjuk őket viszont, amint Réb – látszólag az amerikai álom megtestesítőjeként – hazalátogat, az egykori barátok útjai pedig ismét keresztezik egymást, és akaratlanul is számot adnak egymásnak korábbi dolgaikról. Bár története is van a filmnek, annak vonalvezetése soha nem bonyolódik el túlságosan, mintha végig alárendelődne annak, hogy a szereplők kifejthessék meglátásaikat, gondolataikat. A szobabelsők és lakásberendezések mind a kor hangulatának megfelelőek, a stúdióban már az R-GO veszi fel egyik slágerét, tombol a csikidám, és minden apró tárgy azt a célt szolgálja, hogy kiderüljön, rengeteg dolog változott meg időközben. Olyannyira, hogy a trió, illetve Mari és Bea (Makai felesége) korábbi döntései nem biztos, hogy a jelen korban is megállnák a helyüket. Ezek az életek már bizonyos szinten egymáshoz kapcsolódtak, és ebben az összefonódásban már nagyon nehéz teljesen szétválasztaniuk a szálakat. Ez már akkor sem sikerül, ha azt az adott helyzet igencsak megkívánná.

A negyvenes éveik közepén járva mindegyik szereplő hordoz már valamilyen keresztet, és észreveszik azt, hogy korábbi ideáikkal, gondolataikkal már nem férnek be sérülésmentesen a kor társadalmába. Réb azért tért vissza Magyarországra, hogy amerikainak nevelt lányát megpróbálja Marira hagyni – az ő útjaik már korábban elváltak, még Amerikában. Szeretné egy magyar feltaláló szabadalmát is megvásárolni, hogy azzal térhessen vissza, azonban a feltalálónak alig lehet nyomára akadni. Ez a keresés – ahogyan autóval járják keresztül-kasul az ország sok kis települését – erősíti meg a második rész komikus vonalát, egyúttal pedig még erőteljesebben beágyazza a filmet a kor magyar filmtermésébe. Makai az évek folyamán semmit sem vesztett segítőkészségéből, pusztán nagyobb lett az útitáskája, ahogyan a szeme láttára nő és küzd a férfivé válással fia, a 18 éves Csaba. Nyikita megtalálta a lehetőségeket ahhoz, hogy egyre magasabbra kerüljön, azonban elvesztette a csak bizalmon alapuló barátságait, mivel életének minden kis zugába beférkőzött az üzlet.

Az utolsó snittek valamelyikében szinte mindegyik főbb szereplőnek biztosítanak néhány percet arra, hogy elmondhassa a maga igazságát. Ahogyan Gothár Péter Megáll az idő című filmjében, itt is kiderül: mindenkinek igaza van. A keretes történet befejezésében Réb és a lánya megveszik a repülőjegyet, és felszállnak a gépre. Ismét felcsendülnek a Kovács György szerezte zene taktusai, és Mari egyre távolódó ballonkabátjának látványával véget ér a 107 perces eszmefuttatás.

A film előnyére válik a DVD-n kínált 16:9-es képfelbontás, még akkor is, ha a kép minősége hagy kívánnivalót maga után. Több extra is található a DVD-n, ilyen például András Ferenc egy korábbi filmjének, a Dögkeselyűnek az ajánlója (szintén Cserhalmi főszereplésével). A továbbiakban még láthatunk egy 1964-es és egy 1967-es filmhíradórészletet. Ebben a kontextusban ezek inkább a filmhíradók kommentárjának burkolt társadalomkritikájáról árulkodnak, mintsem hogy  a filmmel együtt koherens képet alkotnának, azonban mindenképpen megerősítik a főszereplők „honnan jöttem” érzését. A ’64-es részlet a Beatles ausztráliai koncertjének körülményeiről számol be – szó szerint viharos a fogadtatás, a koncerten is végig esik az eső. A közönségnek nyilván teljességgel mindegy, ők úgy is rajonganak a Beatles-ért. A későbbi magyar híradó a nyugati beatnikekről próbál képet adni, akik sokszor hosszú hetekig nem fürödnek, és nem foglalkoznak saját magukkal. A kamera aztán megmutat egy német fiatalt, aki a nagy közönség előtt ennek ellenére megfürdik egy kádban. Később kiderül, hogy azért, mivel ezért pénzt kap. Hiányolom a hírek magyar vonatkozásait, a szándék valószínűleg az volt, hogy a film kiindulási pontját, az 1968-as hangulatot nemzetközi viszonylatokban is elhelyezze.

Az extrákat néhány, a filmben szereplő jelenet fotógalériája zárja le.

A DVD-t a Mokép angol felirattal látta el.