Zámbó Jimmy és Bróker Marcsi után a magyar pornókirályról, Kovács Istvánról, azaz Koviról készített sorozatot az RTL+. És bár a recept továbbra is működik, a mostani hat epizódot látva egyértelműen maradhat bennünk hiányérzet.
Az elmúlt évtizedekben a pornóipar természetesen játékfilmek és sorozatok témája is volt, rendkívül sokféle alkotói megközelítésben. Paul Thomas Anderson a Boogie Nightsban egyrészt kétségtelenül elcsábult a vad, szabályozatlan világ irányába, ám emellett azt is bemutatta, hogy a hazugságok idővel még ebben a szakmában is bekérik az árukat. A Lovelace című 2013-es életrajzi filmben Amanda Seyfried alakította Linda Lovelace-t, a műfaj első gigasztárját, aki a bigott családi háttér és egy abuzív férj miatt sodródott az iparágba, épp ezért a film alapvetően a személyes motivációk ábrázolására helyezte a hangsúlyt. A 2021-es Pleasure többek között a szakma valódi szereplőinek részvételével festett komplex képet a pornó működéséről, a Birodalomhoz koncepció tekintetében hasonlító, Rocco Siffredi életét feldolgozó Szuperszex című sorozat viszont ismét az ember felé fordult, meggyőző drámai erővel mutatta be, milyen lelki terheket ró a pornó a sztárokra. Általánosságban elmondható, hogy a témával kapcsolatos filmek és sorozatok inkább az emberi drámára koncentrálnak, ami dramaturgiai okokból érhető, ám a sikeresebb művek emellett fel tudják vázolni, milyen kényszerek, társadalmi folyamatok határozzák meg a felnőttfilmes szférában dolgozók életét. Magyar kontextusban a téma szinte teljesen érintetlen filmes szempontból, nem nagyon készült olyan kanonizált mű, ami tematizálta volna a pornót, sőt a szexmunka is nagyon ritkán jelenik meg a hazai alkotásokban, Dobray György K-és K2 című dokumentumfilmje említhető meg fontos referenciaként, amelyekben mind az interjúk, mind a szubtextus által drámai erővel bíró egyéni megéléseket ismerhetett meg a néző. Az RTL-t amiatt tehát mindenképpen dicséret illeti, hogy hozzá mert nyúlni a témához, még akkor is, ha a történetet érezhetően a már kipróbált keretbe próbálták beilleszteni.
A csatorna streamingszolgáltatása fikciógyártás terén eddigi legnagyobb szakmai sikerét érte el néhány éve A Királlyal, nem véletlen, hogy már a harmadik sorozatot készítik nagyjából ugyanazzal a recepttel. Az alkotók mellett a legfontosabb komponensek is állandóak: a magyar közelmúlt egy ellentmondásos figurája, erős színészgárda, és a tényekből kiinduló, de alapvetően fiktív történet (ahogy ebben az esetben az epizódok elején láthatjuk, valós események és vad fantáziák alapján). Felmerülhet a kérdés, hogy ugyanaz a recept hányszor lehet sikeres, de az tény, hogy ezekben a sorozatokban mind alkotói, mind nézői szempontból az az igazán izgalmas, hogy egyrészt be lehet mutatni egy érdekes, sokszínű emberi sorsot, másrészt közben optimális esetben elmondhatnak valamit arról, mi történt az elmúlt néhány évtizedben a magyar társadalomban. A Király és a Bróker Marcsi képes volt erre, a Birodalom viszont e tekintetben elbukik; és még fájóbb, hogy talán nem csak ebben.
A király mindig is meztelen volt – Zomborácz Virág, Kovács Dániel Richárd: A Király
Az RTL újonnan induló streamingszolgáltatásának zászlóshajója A Király című, Zámbó Jimmy életét feldolgozó sorozat, ami egyszerre lép fel trendkövetési és mítoszrombolási igénnyel, és nem is nevezhető sikertelen kísérletnek. Még akkor sem, ha néhány alkotói döntés erőteljesen megkérdőjelezhető.
A sorozat első epizódjában megismerjük Kovács Istvánt (Takács Zalán), akit már gyerekként vonz az esztétikum, felnőttként pedig az 1990-es évek klasszikus vállalkozójaként folyamatosan új dolgokkal próbálkozik. Miután a fotózás nem hozza meg a várt sikert, a pornó – apropó, ahogy ő nevezi, a felnőttfilm – felé fordul. A következő években három színésznő karrierje is a Kovi-univerzumban tör igazán magasra: Monique Covét (Márkus Luca), Michelle Wild (Gombó Viola Lotti) és Maya Gold (Hermányi Mariann) lesznek a LuxX Video legfontosabb sztárjai, hármójuk között helyenként hatalmi harc alakul ki, az iparág pedig szépen lassan változásnak indul. De vajon változik-e az a környezet, amelyben ők forgatnak, és Kovi valóban a megígért megmentő lesz-e az életükben?
A felnőttfilmezéssel foglalkozó filmek és sorozatok az első pillanattól szembesülnek azzal a dilemmával, hogy a témáról a mindennapi interakciók szintjén borzasztó nehéz beszélni, az iparágról szóló fikciókkal kapcsolatban pedig fennáll a veszély, hogy maguk is kritikátlanul fogadják el azokat a hatalmi struktúrákat, ábrázolási viszonyokat, amelyeknek a pornó is terméke. Nehéz olyasmiről beszélni, ami vitathatatlanul az életünk része, mégis legtöbbször inkább gúny, poén, vagy épp teljes tabusítás tárgya, mintsem hogy lehetőség nyílna az árnyalt párbeszédre. Erre remek példa egyébként a Kovács István néhány hónappal ezelőtti szereplése Kadarkai Endre Világtalálkozó című műsorában, ahol a másik résztvevő, Dobray Sarolta próbálta a felnőttfilmezéssel kapcsolatos dilemmákat megvitatni a producerrel, aki viszont erre a legkevésbé sem volt vevő.
Épp ezek miatt gondoltam az eddigi RTL-produkcióknál is kockázatosabb vállalkozásnak a Birodalmat, és az első epizód nem is győzött meg arról, hogy az alkotók felnőttek a feladathoz. A nyitóepizód alapvetően vígjátéki felhangokkal mutatja be a pornóipart, leginkább annak barkácsjellegét. A forgatási helyszínek, a stáb összeállásának momentumai humorosak, a karakterek vadnyugati körülmények között próbálnak helytállni egy olyan szférában, amely Magyarországon akkoriban kezdett megjelenni. Már ez az epizód is felszínre hozza a sorozat egy későbbi visszatérő problémáját: megjelennek ugyan a történetben a pornóval kapcsolatos általános kérdések, mint például hogy a felnőttfilmekben dolgozók nagy részben a társadalom perifériájára szorultakból kerültek ki, vagy hogy Magyarország általánosságban is azért vált regionális pornóhatalommá a korszakban, mert az itteni szakemberek és színészek olcsóbban dolgoztak, és kevésbé voltak meg az iparág jogszabályi keretei (a Monique Covéttel kapcsolatos részben el is hangzik, hogy kelet-európai lányok semmire sem mondanak nemet), de ezek csak szigetként működnek, az alkotók nem integrálják őket igazán a történetbe.
Ha már az előbb szóba került az egyik női főszereplő, a második epizóddal, Monique háttértörténetével egyértelműen javulni kezdett a sorozat színvonala. Az abuzív családból kitörni vágyó lány karakterében az a legizgalmasabb ellentmondás, hogy munkájában ő veti alá magát leginkább a férfiak vágyainak, valójában viszont a legszabadabb szereplő a történetben, aki a végén képes szembesíteni a világot a saját hazugságaival. Monique karakterének pszichológiai íve tökéletesen érthető, Márkus Luca pedig a sorozat talán legmeggyőzőbb alakítását nyújtja: karakán, érzékeny, úgy ruházza fel erőteljes aurával a karaktert, hogy az mégsem válik performansszá, végig rétegelt marad.
Hasonlóan remek Hermányi Mariann munkája Maya Gold szerepében, noha itt a karakterív kevésbé emlékezetes. Olyan lányról van szó, aki elsősorban a megélhetés miatt választja a szakmát, és bár a karakterét nem sikerül annyira sokszínűvé tenni, érthető a sorozatnak az a koncepciója, hogy a három női főszereplővel azt akarták megmutatni, mennyire különbözőek lehetnek az egyes szereplők motivációi.
A harmadik női főhős Michelle Wild (Gombó Viola Lotti), akinél ennél is profánabbak a motivációk: szeretne kiemelkedni a tömegből, erős benne a fantázia, a kíváncsiság. Az ő szála abból a szempontból is fontos, hogy általa indul el a hatalmi harc, amivel az írók elkezdik megkérdőjelezni a Kovi-család idilljét. Felvetődik, hogy a producer saját vonzalma miatt kivételezett Michelle-lel, aki pedig hajlandó volt mindenkin átgázolni. És bár egyértelmű, hogy a sorozat ezt akarja kommunikálni, a képernyőn mindebből kevés jön át, Gombó Viola Lotti nem tudja megteremteni azt az aurát, ami miatt azt érezhetnénk, hogy szinte magától értetődő, ha valaki beleszeret. Érthető a kislányos törtető alapkaraktere, de az alakítás zavaróan ritmustalan, nem találja meg a nüanszokat, hiányzik a valódi kémia Kovi és Michelle között.
Arra pedig már nem jutott idő, hogy az alkotók a mellékszereplőket is jobban integrálják a történetbe, hiába remek például Simon Zoltán (Choky Ice), Dér Zsolt (Kobra) vagy Szandtner Anna (Magdi) alakítása. Sorozatokkal kapcsolatban ritkán emlegetünk ilyesmit problémaként (az ellenkezőjét annál gyakrabban), de most kifejezetten az lehetett az érzésünk, hogy kevés ez a hat epizód, főleg, hogy abból háromban a női főszereplők bemutatása volt a domináns. Azért is gondolhatjuk ezt, mert a Birodalom számtalan témába belekap, amelyek külön-külön is megérdemelnék a részletesebb kifejtést, így viszont az összkép túlzsúfolttá válik. Megjelenik például hogy mennyire mást jelentett az erotika a szocializmus prüdériájából éppen kiszabadult magyar társadalom számára, mint később, a 2000-es években, amikor már széles körben terjedt el a műfaj. A sorozat érezhetően valamiféle nosztalgiát is táplál a klasszikus pornó irányába, és Kovit olyan figuraként ábrázolja, aki számára fontos az esztétikum (nem véletlenül használja mindig a felnőttfilm kifejezést a pornó helyett), és akinek a marginalizálódása annak lesz köszönhető, hogy az internetes pornó egyes típusaiban már megszűnik a dramaturgiai, szakmai igényesség. A Birodalom ilyen értelemben kritika nélkül fogadja el főszereplője öndefinícióját, nem kívülről néz rá a karakterre, hanem végig az ő nézőpontjával azonosulva meséli el a történetet.
Ez a fajta jóhiszeműség összességében az egész sorozat alapkoncepcióját áthatja, és itt térnék vissza a bevezetőhöz: a Birodalom ugyanis egy olyan produkció, amiben az pornóipar árnyoldala szinte egyáltalán nem jelenik meg, vagy ha igen, komolyanvehetetlenre rajzolt külföldi figurák testesítik meg. Egy alkotó nyilván arról beszél, amiről szeretne, de ha egy sorozat felvállaltan azt a célt tűzte ki, hogy bemutasson egy korszakot ebből a sok szempontból terhelt iparágból, akkor nem lehet ilyen mértékben megspórolni a kérdések feltevését. Különösen akkor, ha a sorozat egyébként helyenként elejt egy fontos felvetést, de nem köti össze a szálakat, így az olyan jelenetek, mint például Maya Gold megerőszakolása (ez még a pornós karrierje előtt történik), vagy amikor Monique elalszik forgatás közben, és Kovi felesége, Magdi is jelzi, hogy ez így már inkább nemi erőszak, de említhetnénk Michelle Wild pánikrohamát az egyik forgatás közben, tulajdonképpen reflexió nélkül maradnak. Ráadásul a sorozat Kovi árnyoldalait is fél megmutatni, ami azért is nagy probléma, mert így az első (?) évad végkifejlete is a levegőben lóg. A producer végig jóhiszemű apafiguraként jelenik meg, akinek legfeljebb annyi a bűne, hogy beleszeretett egyik hercegnőjébe. Takács Zalán egyébként átlényegült, magas színvonalú alakítása is inkább a karakter szerethetőségét hangsúlyozza. Így hiába hatásos az utolsó epizód záróképe, amiből kiderül, hogy Kovi végül egyedül maradt Magdival, senki sem jelent meg a családi ebéden, nézőként valójában csak szemelvényeit látjuk annak, miként jutottunk el idáig.
Erős, sokat sejtető cím a Birodalom, az RTL sorozata viszont nem egy birodalom felépítését mutatja be, hanem egy diszfunkcionális családról beszél. A kétségtelen szakmai színvonal ellenére emiatt itt érezhetjük először, hogy ezúttal csak a felszínt sikerült feldolgozni egy kétségtelenül izgalmas történettel és korszakkal kapcsolatban. A végkifejlet nyitva hagyja a folytatás lehetőségét, amire így is kíváncsiak lehetünk, főleg, ha az már nemcsak a testiség ábrázolásában lenne kendőzetlen.
