John Williams Oscar-jelölt zenéjét a Budafoki Dohnányi Zenekar játszotta a Harry Potter és a bölcsek köve alá az MVM Dome-ban. A nosztalgia elől nem volt menekvés.
Volt egyszer egy generáció, amelyik párhuzamosan nőtt fel a Harry Potter szereplőivel, a megjelenésük napján vette kézbe a könyveket, majd évről évre várta a filmeket. Ha kellett, akkor egy évnél tovább is várt rájuk, addig milliószor újra lehetett olvasni és nézni az addigiakat. Így eshetett meg az, hogy nyolc éves voltam, amikor az első könyvet olvastam, tizenhat, amikor az utolsót, miközben kilenc évesen láttam az első filmet és tizenkilenc évesen az utolsót. Egy nyolc és egy tizenkilenc éves érdeklődése között pedig már van különbség. Harry Potter hozzánk nőtt, ez nem kérdés – de aztán ki is nőttük őt, legalábbis a legtöbben. Gyerekkorunk meghatározó formálója volt, rajta tanultunk meg magabiztosan olvasni (vagy emiatt szerettük meg a könyveket), izgultunk és találgattunk, rajongtunk és meglepődtünk, de most már egyértelmű: mindez megmaradt a gyerekkorban.
Egy ideig még felszították a pislákoló tüzet az újabb és újabb kiadványok (a vonzó merchandise-termékekről nem is beszélve), aztán elvesztették a varázsukat. Becsülettel végignéztük a (torzóban maradt) Legendás állatok-filmeket, de az új, gigantikus HBO-sorozat már csak maximum egy kis rettegést és megvetést válthat ki a közöny mellett. Nem segített ezen az sem, hogy az elmúlt években J. K. Rowling személye is problematikussá vált egyesek számára. Ennek ellenére a Harry Potter-iparág (mert kétségtelenül az) él és virul, aminek egy kis szelete volt ez a filmkoncert. A Harry Potter-filmekbe pedig, pont azért, mert olyan ismerősek és otthonosak, bármikor jó érzés belesüppedni – hát még ha az egyik legjobb magyar zenekar húzza alatta a nótát. A nosztalgia nagy úr, az MVM előterében lévő interaktív díszletek kiterjesztik az illúziót, ahogy a jelmezben megjelenő rajongók is. Mert nem csak a Harry Potter-iparág él és virul, hanem a Harry Potter-rajongás is, fiatalok és örök fiatalok jóvoltából. A kettő egymást táplálja, ami viszonylag szerencsés helyzet.
Mágikus realizmus – Chris Columbus: Harry Potter and the Sorcerer's Stone / Harry Potter és a bölcsek köve
Mire a Harry Potter regényciklus első köteteiből forgatott filmadaptáció a mozikba került, számos tévéműsor, pszichológiai tanulmány boncolgatta már a Titkot, buzgó egyházfik hirdették a kötet a gyermeki pszichére gyakorolt káros hatását, könyvégetések és a fekete mágia elleni kirohanások zajlottak szerte a világon. A média és az egyház ingyenes reklámkampánya még kívánatosabbá tette a tiltott gyümölcsöt a gyerkőcök és a gyermeklelkületű felnőtt rajongók körében: a Warner Bros filmje már megszületése előtt sikerre kárhoztatott.
Kell-e, muszáj-e felnőni, vagy jó ez így? Ennek a kérdésnek a megválaszolása szétfeszítené a cikk kereteit, de megközelíthetjük onnan is, hogy maga a Harry Potter-sorozat is az illúziók elvesztéséről szól. Harrynek szembe kell néznie azzal, hogy ki ő – de van választása abban, hogy milyen utat követ. Ez áll a rajongókra is. A téma már az első részben is megjelenik: mint sokan kifejtették már, a részek úgy komorulnak, ahogy a gyerekek idősödnek, a Bölcsek köve pedig a legmesésebb darab, de már itt is be-bekúszik a sötétség. John Williams is értette ezt, ezért a filmzene is ugyanezt tükrözi: játékosság, csilingelés, varázslat, de egyre sűrűbben ékelődnek be a baljósabb dallamok.
John Williams sokféle témával dolgozott a vezérmotívum-elvnek megfelelően – bár ezek többségét csak a második részben, a Titkok Kamrájában vitte tovább, volt egy, amelyik örökérvényűnek bizonyult. Hedvig témája eredetileg csak a filmelőzeteshez készült, de akkora sikert aratott az alkotók körében, hogy Williams végül erre építette az egész filmzenét. Ez lett a Harry Potter zenei jelképe. A csengő-bongó cseleszta hangja altatót idéz, amelyre ráépül a többi hangszer, ahogyan különböző hangnemekben megismétli, megjelenítve azt a sokféleséget és összetettséget, amely nemcsak a Bölcsek kövét, hanem az ebből kibontakozó egész univerzumot jellemzi. És azért ezt élőben hallani még mindig hat olyasvalakire, akinek egykor ekörül forgott a világa.
Persze az első részbe mindezt csak az láthatja bele teljes bizonyossággal, aki ismeri a folytatást – Chris Columbus gyermeteg, plothole-októl hemzsegő rendezése biztosan nem fog elég kapaszkodót adni. Ennek ellenére filmes szempontból – és a Harry Potter-jelenség szempontjából – a Bölcsek köve a legfontosabb, hiszen itt született meg az az ikonográfia, amihez a későbbi részeknek néhány szereplőt leszámítva már nem sokat kellett hozzátenniük. A díszlet, a látvány, a jelmez és a zene megy tovább hét részen át, tehát itt kellett nagyon erős alapokat letenni. Ez sikerült is, a film pont ezekért a területekért kapott Oscar-jelölést (látványtervezés, kosztüm és zene). És aztán erre épült az a hatalmas gépezet, amely a mai napig forog, és amely elhozta ezt a koncertet is Budapestre. Itt kezdődött minden.
Potterológia – A Harry Potter-mítoszról
A korábbi nagy generációs regényeket a lázadás szelleme emelte kultikus státuszra. Kelet-Európában a diktatúraellenes „szamizdatok” (A lét elviselhetetlen könnyűsége), Amerikában az ellenkultúra hippijeinek kedvence (A Gyűrűk Ura) után a „posztmodern korban” már-már temették a jelenséget, amikor egy angol tanárnő felrúgva az irodalmi konvenciókat olvasmányt írt kisiskolásoknak. Megszületett a Harry Potter-széria.
Ennek súlyát átadta a filmzenekoncert is, már csak a sajátos műfajnak köszönhetően is. Miközben az elmúlt években egyre több némafilmvetítést tartanak élőzenével, divatba jöttek a filmkoncertek is, amelyek ugyanezt az eseményjelleget kínálják, de a médiumból fakadóan még jobban felturbózva a filmélményt. Egy némafilmnél elég (felváltva) a képre és az inzertekre figyelni a zene mellett, egy hangosfilmnél már ott a kép, a beszédhang, a felirat (ha nem hallanánk jól a beszédhangot), a zörejek na és persze a zene is, az olyan külső tényezőkről nem is beszélve, mint a zenészek játéka, a karmester munkája, a színpad körüli díszlet vagy a közönség pásztázása. Utóbbi szinte kizárt, annyira leköt a sok inger – ráadásul a Bölcsek köve alatt szinte végig szól a zene, és sokan talán nem is realizálták, de a film bő két és fél órás. Ráadásul a stáblista alatt sem pattanhatunk fel, hiszen megismétlődik a kedvenc dallamunk. Egy szünetet azért beiktattak a filmkoncertbe (a trolljelenet után), és kell is egy kis fellélegzés egy ilyen tömény élményből.
Ilyenkor jön jól, hogy a történetet, a párbeszédeket, a bénácska poénokat úgyis kívülről tudjuk, ez futhat magában, helyette fókuszálhatunk a gyerekszínészek első próbálkozásaira (nem érdemes rá figyelni) vagy a felnőtt színészóriások elegáns haknijára (érdemes rá figyelni). Filmnézésre egyébként nem tökéletes az MVM Dome: miközben az akusztika egy komolyzenei koncert alatt is meglepően jó, a vászon a nézők többségétől túl távol van, túl kicsinek látszik. De ha a zenére koncentráltunk, arra nem lehetett panasz: a Budafoki Dohnányi Zenekar a holland karmester, Ernst van Tiel vezetésével tisztán, pontosan játszott, szinte effektként biztosították a legismertebb részleteket. Kritikusai szerint John Williams a dinamikával leplezte a kompozíció hiányosságait – akárhogy is, a zenekar követte őt ebben, a tempó- és hangerőváltások sodró lendületű és változatos kíséretet, vagy inkább fő szólamot biztosítottak a filmhez. A főpróbán Ernst van Tiel néhányszor állíttatta le a filmet és ismételtetett a tökéletes kidolgozottság érdekében.
Az ember, aki mindenhol ott volt – John Williams-portré
John Williams talán az egyik legismertebb élő ember a Föld bolygón. Műveinek egy részét ugyanis még azok is ismerik, akik soha életükben nem hallották a nevét, de volt valaha polifonikus csengőhang a telefonjukon. A cápa filmzenéjének fő témája vagy a Birodalmi induló taktusai a Csillagok háborúja-sorozatból ugyanis úgy vesznek körül minket, mint a wi-fi vagy a szmog.
A Harry Potter az illúziók elvesztéséről szól, de eközben olvasóként, nézőként be is vezet egy illúzióba, legyen az a saját világa vagy maga az irodalom és a filmművészet. Életem első mozizása éppen a Harry Potter és a bölcsek köve volt, már a Dolby logója lenyűgözött, és nem is sejtettem, hogy huszonnégy évvel később az lesz a munkám, hogy pont erről a filmről írjak. Vagy talán mégis sejtettem, mert itt eldőlt valami.
A Harry Potter és a bölcsek köve filmkoncertet november 16-án tartották az MVM Dome-ban. A sajtó képviselői az esemény előző napi főpróbáján vehettek részt.
Visszatér Magyarországra a hivatalos Harry Potter filmkoncert-sorozat
Nyolc év után ismét Magyarországra érkezik a Harry Potter és a bölcsek köve™ filmkoncert: John Williams ikonikus filmzenéje élő előadásban kíséri a film magyar szinkronos vetítését. Az MVM Dome-ban, 2025. november 16-án zajló esemény része a 48 országot érintő hivatalos Harry Potter™ filmkoncertsorozatnak, amelyet világszerte több mint hárommillió néző látott.
