Malvina Urşianu a román film öregjei közé tartozik, mondhatnánk, hogy a román film nagy(öreg)asszonya. A Vidám világ című legújabb filmje viszont inkább a zárójelbe tett öregséget igazolja, mintsem a nagyságot. Urşianu, akárcsak első filmjében, a Mosolytalan Giocondában (Gioconda fără surâs), itt is egy magányos, szakmájának élő értelmiségi nő sorsát követi figyelemmel.

A Vidám világ főhősnője Maria Şerban, egy magányos szemorvos, aki férjétől elvált és rezignáltan várja... a nyugdíjazást? Egy újabb kalandot? Ez utóbbi bejön neki a szemvizsgálatra jelentkező fiatal festő, Dan személyében. A filmben kisvártatva feltűnik Bigi, a szőke csinibaba, akiben Maria előbb riválist sejt, de hamar kiderül, hogy nem kell félnie tőle, a lány csak jó ismerőse Dan-nak. Viszont Bigi-ben, a lány ordító műveletlensége mellett felfedezi azt az életrevalóságot, ami belőle mindig is hiányzott. Hamarosan belép a történetbe Alexandru is, Maria szintén magányos, öreg nagybátyja, egy régi román nemesi család leszármazottja, és Ali, a török üzletember, aki egy sztriptíz-bárt működtet, és roppant udvariasan felajánlja, hogy jó pénzért kilóra megveszi az egész Şerban családot. Mariát, mert egy ilyen státusszal rendelkező feleségre van szüksége, a már halálára készülő Alexandrut pedig a palotájáért, meg a nevéért.

Az első üzlet nem, a második viszont összejön neki. Alexandrut egy nyomorlakásba, majd a temetőbe juttatja, pompás temetést rendezve neki. Maria pedig még egy darabig a gyerekes Dan társaságát élvezi, majd neki is kiadja az útját, és marad a magány, meg az öregkori bölcsesség. A film akár érdekes, vagy megrázó is lehetne, ha az értelmiségiek vívódására szakosodott rendezőnő nem egy lefilmezett rádiójátékot mutatna be. Szereplői rengeteget beszélnek, ami még nem volna baj, de ezekbe a dialógusokban sehogy sem tud megjelenni a drámai feszültség. Vélhetően pénzügyi okokból, mégis zavaróan hiányoznak filmjéből a kinti felvételek, a filmes filozofálás mellé jó útitársnak bizonyuló szabadtéri, nagy teres, levegős képek. Urşianu, aki az elmúlt harmincöt évben több olyan történelmi filmet is jegyzett mint az Estély (Serata), Lăpuşneanu vajda visszatérése (Întoarcerea lui Vodă Lăpuşneanu) vagy a A kék Duna bal partján (Pe malul stâng al Dunării albastre), pontosan ismeri a látvány és a mozgalmasság szerepét a filmben, most mégsem él vele. Vélhetően szintén pénzügyi okokból.

A legjobban eltalált szereplő a Mariát alakító Tamara Creţulescu, és az Alit megtestesítő Ioan Niciu. Az első a tapasztalt, kifinomult humorú érett asszonyt hozza hitelesen, a második pedig minimál-játékával, visszafogott udvariassága mögött megbújó kapzsi jellemével teszi nézhetővé helyenként a filmet. A Bigit alakító Ilinca Goiaban csak az erőlködve, de eredménytelenül libát alakító színésznőt látni, akit vélhetően másféle családból eresztettek el. A Dant megformáló Florin Persic jr.-nak pedig annyi köze van a festészethez, mint a kedves olvasónak az iraki kémelhárításhoz.

Röviden összefoglalva Malvina Urşianu utolsó filmje bár a jelenben játszódik, stílusában, dialógusaiban súlyos anakronizmus. Modoros, unalmas, érdektelen jelenet-folyam másfél órán át, amit csak néha szakít meg egy jobb replika, vagy hitelesebb gesztus. Csak rajongóknak, ha még élnek ilyenek.