A leningrádi születésű Kirill Sokolov hollywoodi debütálása hosszú idő óta a legvagányabb Tarantino-film, amit nem a legendás fenegyerek rendezett – egy meghökkentően véres és őrült szórakozás, aminek kész csoda, hogy a Warner ebben a formában zöld utat adott.
Bár az sem teljesen világos, ki gondolta jó ötletnek, hogy ugyanakkor (Amerikában is csupán egy hét különbséggel) kerüljön a mozikba az orosz rendező sátánista horror-komédiája és az Aki bújt 2: Jövök!, ami… nos, egy sátánista horror-komédia még elborultabb folytatása. Nem mintha precedens nélküli esetről lenne szó: az ezredforduló előtt, amikor a világvége-hangulat újfent felfokozódott, két egymást követő évben is akadt példa hasonlóra. 1997-ben vulkános (Tűzhányó, Dante pokla), 1998-ban pedig aszteroidás szuperprodukciók (Armageddon, Deep Impact) riogatták szinte egy időben a nézőközönséget, 2013-ban meg két akciófilmben (Az elnök végveszélyben, Támadás a Fehér Ház ellen) is az Egyesült Államok elnökét kellett megmenteni a Föld helyett.
A mostani dupla premier annyiban más, hogy itt egy relatíve ismeretlen író-direktor stúdiófilmes bemutatkozása versenyez egy már bizonyított franchise-zal, ami értelemszerűen – legalábbis a jegyeladást tekintve – az utóbbi félnek kedvez. Ráadásul a Meg fognak ölni célkeresztjében – akárcsak a vetélytársnál – az ördögien gonosz gazdagok állnak, amely trendet legfeljebb az nem unja még, akinek a közelmúlt több tucat „eat the rich” témájú alkotása közül egyhez sem volt szerencséje. Sokolov és Alex Litvak forgatókönyvének azonban – hála a Sátánnak – esze ágában sincs komolyan venni magát, így nekünk pusztán annyi a dolgunk, hogy másfél órára kikapcsoljuk az agyunkat, és élvezzük a vérfürdőt.
Asiát (Zazie Beetz) takarítónőnek veszik fel a Virgilbe, a patinás luxusbérházba, amely több mint száz éve díszíti New York egykor lepusztult és híresen veszélyes, mára modern felhőkarcolókkal beépített negyedét. A börtönviselt nőt már akkor rossz érzés fogja el, amikor a mindentudó gondnok, Lily (Patricia Arquette) körbevezeti őt a labirintusszerű épületben: az ajtókon aggasztóan sok a zár, a személyzet gyanúsan méregeti az új kollégát, míg a tulajdonosok túlzottan nyájasak vele. Estére jól bezárkózik hát a szobájába, mit sem sejtve a hűtő mögött rejlő titkos átjáróról, amin keresztül maszkos, fekete esőköpenyt viselő alakok törnek be hozzá az éjszaka közepén. Ekkor azonban Asiáról is kiderül, hogy valamit szándékosan kihagyott az önéletrajzából: konkrét céllal, állig felfegyverkezve érkezett a Virgilbe, vagyis számított a támadásra. Arra viszont nem, hogy az egész hely egy sátánista szekta otthona, akik időnként emberáldozatot mutatnak be a sötétség urának, ezzel bebiztosítva a halhatatlanságukat – amiért most épp a bosszúszomjas nő életével szándékoznak fizetni.
A Meg fognak ölni high conceptje még Oroszországban született, amikor Sokolov Moszkvába költözött a feleségével: ott egy tizenhét emeletes társasházban béreltek lakást, és hamar elkezdtek azzal viccelődni, hogy a rosszarcú, többségükben nyugdíjaskorú szomszédjaik valószínűleg egy szekta tagjai, akik egy napon majd rájuk törnek, hogy feláldozzák őket. A mosoly akkor fagyott az arcukra, amikor megnézték a Rosemary gyermekét, és rájöttek, hogy „ugyanabba” a szituációba keveredtek, mint az Antikrisztussal várandós címszereplő. Roman Polanski kultklasszikus horrorja előtt egyébként más módon is kalapot emel a film, Patricia Arquette megátalkodott, kontrollmániás főgonosza ugyanis a Woodhouse házaspár után kapta a férjezett nevét. Meg hát tulajdonképpen a Meg fognak ölni egésze egy túlbuzgó filmszakos szubjektív idézetgyűjteményére emlékeztet, amely az általa bálványozott rendezők munkáiból lett összeválogatva. Sokolov privát panteonjában nem kisebb nevek foglalnak helyet, mint Sergio Leone, Martin McDonagh, Park Chan-wook, Martin Scorsese és – mindegyiküknél nyilvánvalóbban – Quentin Tarantino. És ha alaposabban szemügyre vesszük: az egysnittes leszámolásokban az Oldboy feledhetetlen harcjelenete köszön vissza, a groteszk erőszakábrázolás, a parodisztikusan esztelen vérengzés egyértelmű Tarantino-hommage, de a westernes feszültségű plánozásokban és a grindhouse-éra exploitation-mozijait idéző hangeffektek gyakori használatában szintén felfedezhetjük az említett mesterek kézjegyét.
Amivel Sokolov fel bírja rázni ezt az innen-onnan kölcsönzött műfaj- és stíluskavalkádot, az a tipikusan kelet-európai, éjsötét akasztófahumor. A még hazai pályán forgatott, Miért nem halsz meg? (Papa, sdokhni / Why Don't You Just Die!) című első nagyjátékfilmjében már bizonyította, hogy felettébb humorosan tud vászonra vinni különféle morbid halálnemeket, a Warnertől kapott többmilliós büdzsé pedig lehetőséget adott neki ennek a kreativitásnak az abszolút kiélésére. Zazie Beetz rettenthetetlen amazonja bármivel gyilkol, ami a keze ügyébe kerül: a sörétes puska és a lángoló balta ugyanolyan hatékonynak bizonyul számára, mint a macséta vagy a csavarhúzó. Pontosabban bizonyulhatna, ha az ellenfelei képesek lennének meghalni, de őket a darabokra aprítás is legfeljebb lebénítja néhány percre. Ebből a szempontból a Harry Potter-sztár Tom Feltonnak jut a leginkább meta, ám csupán átmeneti érvényű kivégzés, aki Draco Malfoy után ezúttal Félig Fej Nélküli Nick szerepében próbálhatta ki magát.
És hogy végeredményben miről szól a Meg fognak ölni? Kései felnövéstörténet, amiben a hősnő a szektások féktelen hentelése révén dolgozza fel a fiatalkori traumáit? Gyomorforgató gore-ba csomagolt, pikírt társadalmi szatíra? Igen, a gazdag elit továbbra is visszataszító véglények gyülekezetének van ábrázolva, habár a sztori annyival azért árnyalja a karikatúrát, hogy a halhatatlanság privilégiumát az alsóbb osztályokra is kiterjeszti. A Virgil takarítószemélyzetén belül akadnak kiválasztottak, akik szintúgy részesülnek a Sátán által biztosított örök életből, viszont ha az Asiához hasonló, engedetlen áldozatok a vérüket ontják, a feltámadást követően rögtön munkába kell állniuk, hogy eltávolítsák a foltokat. Amúgy meg kit érdekel mindez egy olyan filmben, amiben egy teljes jeleneten át azt nézzük, hogy egy önálló életre kelt szemgolyó lohol a vadként üldözött főszereplő nyomában? A Kill Bill és a Gonosz halott közös ördögfiókáját csak akkor élvezhetjük igazán, ha a tiszta szórakozáson kívül semmi, de tényleg semmi értelmet nem keresünk ebben a veszettül pörgős mészárszékben.
