Július elsején hivatalosan is megalakult a Magyar Filmfesztiválok Társasága. Az érdekképviseleti szervezet 14 magyarországi és egy határon túli fesztivált tömörít. Fő céljai közé tartozik a hazai, valamint a magyar tematikájú határon túli filmfesztiválok szakmai érdekképviselete és szervezeti összefogása, továbbá egy kiszámítható és arányos támogatási rendszer kialakítása. Az új szervezet elnökének a Filmszemle képviseletében Liszka Tamást, a Budapest Film Zrt. vezérigazgatóját választották meg. Vele beszélgettünk a Magyar Filmfesztiválok Társaságának megalakulásáról és céljairól.
Július elsején alakult meg a Magyar Filmfesztiválok Társasága. Mi az oka, hogy ennek a területnek eddig nem volt érdekképviseleti szerve?
Utólag visszagondolva mi sem értjük az okát. Informális együttműködés mindig is volt a hazai fesztiválok közt. Rendszeresen részt veszünk egymás eseményein meghívott vendégként, zsűritagként vagy nézőként, és figyelemmel követjük egymás munkáját. A kormányváltás után felbolydult a szakma, és erős igény mutatkozott arra, hogy közösen gondoljuk újra a magyar filmipar működését. Az előző rendszerben ugyanazokért a szűkös forrásokért küzdöttünk különféle pályázatokon a szakma többi résztvevőjével, mintha vetélytársak lettünk volna. Úgy tűnik, most végre megkérdezik a filmipar szereplőit, mielőtt döntést hoznának róluk. A Magyar Filmfesztiválok Társaságának tizenöt alapítója átfogóan reprezentálja a színes magyar fesztiválpalettát. Az egyesület keretében közösen tehetünk javaslatot egy méltányos, transzparens, világos szabályozási környezetre. Olyan támogatási rendszeren gondolkozunk, amely minden komolyan vehető filmfesztivál számára elfogadható lesz. A Filmreform 2026 első találkozóján, a BMC-ben tartott beszélgetés végén a jelenlévő fesztiválszervezőkkel tartottunk egy szinte spontán egyeztetést, ahol arra jutottunk, hogy a mi szakmánknak is szüksége van egy érdekképviseleti szervre. Július elsejére eljutottunk odáig, hogy hivatalosan is megkezdte a működését a Magyar Filmfesztiválok Társasága.
Megalakult a Magyar Filmfesztiválok Társasága
Több hónapnyi egyeztetés után tegnap, a budapesti Corvin moziban hivatalosan is megalakult a Magyar Filmfesztiválok Társasága: 14 magyarországi és egy határon túli fesztivál lépett szövetségre egymással.
A Magyar Filmfesztiválok Társasága téged választott meg első elnökévé. Hogy nézett ki a kiválasztás folyamata?
Az alakuló közgyűlésen titkos szavazást tartottunk a szervezet tizenöt alapítójával. Évente tartunk tisztújítást, hogy még véletlenül se merülhessen fel az elnökség részrehajlásának gyanúja. Az elnökség tagjai Deák Dániel (a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál képviseletében), Horváth Kristóf (a BIFF Budapesti Nemzetközi Filmfesztivál részéről), Demeter Éva (az ATAFF Alexandre Trauner Filmfesztiváltól), valamint Gyureskó Enikő (a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál képviseletében).
A Budapest Film vezetése mellett mekkora pluszfeladatot jelent számodra a Magyar Filmfesztiválok Társaságának elnöki tisztsége?
A következő hónapokban sok feladatot jelent majd, de örömmel vágok bele, hiszen végre aktív szerepet vállalhatunk a korábbinál kiegyensúlyozottabb és gördülékenyebb filmszakmai szabályozás alakításában. Filmfesztiválokat jellemzően mégiscsak a mozikban szokás megtartani. Tehát a filmünnepek és a mozik hosszú távú érdeke egybeesik.
A Magyar Filmfesztiválok Társasága készített egy, a Filmreform 2026-hoz hasonló háttéranyagot, melyben elemeztétek a hazai és határon túli filmfesztiválok helyzetét. Mik a legnagyobb problémák, amikkel szembe kell néznie a filmfesztiválok szervezőinek?
Az egyik legnagyobb nehézséget a támogatási rendszer jelentette. A Nemzeti Filmintézetnél nagyon bonyolult volt filmfesztiválként pályázni, mert az egész rendszer alapvetően filmgyártásra volt kalibrálva. Egy ilyen feltételrendszerben nem volt egyértelmű szabályozás arról, hogy mely költségek milyen módon minősülnek elszámolhatónak egy filmfesztivál esetében, ahogy az sem volt kellően áttekinthető és kiszámítható, hogy milyen kritériumok alapján döntenek. Volt olyan fesztivál, amely sok százmillió forintot kapott, miközben a másik pár százezret sem. Ennek egyik oka a fentről erőltetett kultúrpolitika volt, a következménye pedig többek között a Magyar Filmszemle tizenhárom évnyi kényszerszünete. Bízunk benne, hogy ez most megváltozik, és a filmfesztiváljaink is az Európában megszokott szakmai és finanszírozási környezetben működhetnek. Ennek garanciája lehet a Filmreform 2026. Ha mi, filmesek, nem egymással versengve, hanem közösen gondolkodva teszünk le az asztalra egy szakmai javaslatcsomagot, arra nehezebben mondhatja a kultúrpolitika, hogy más az elképzelése.
Az is problémát okozott, hogy az NKA és az NFI esetében sem úgy ütemezték a pályázati ciklusokat, hogy az illeszkedett volna egy filmfesztivál normál működéséhez. Ha valaki például 2027 júniusára szeretne szervezni egy fesztivált, ahhoz már most, 2026 júliusában tudnia kéne, mekkora összegből tud gazdálkodni, milyen külföldi vendégeket hívhat, mekkora programmal számolhat. Velünk is előfordult, hogy egy héttel a fesztivál előtt tudtuk meg, hogy egyáltalán nyertünk-e az NKA pályázatán. Olyan is volt, amikor már le is zajlott az esemény, amikor kihirdették a pályázati eredményeket. Egyszer szerveztem egy kerekasztalbeszélgetést nemzetközi fesztiváligazgatóknak, és megkérdeztem tőlük, tudják-e, hogy mekkora összegből tudnak majd gazdálkodni a következő évben. A kelet-európai szervezők közül a legtöbben azt mondták, fogalmuk sincs róla, a kontinens más részeiről származó szervezők viszont nagyjából tudták. Egyedül a svájci fesztiváligazgató mondta, hogy öt évre előre látja, pontosan mekkora büdzsével számolhat majd. És itt a paradoxon: bár Svájc az egyik leggazdagabb ország, mégis ők tudnak a leginkább költséghatékonyan gazdálkodni a szervezésre megítélt közpénzzel. Aki sok-sok hónappal a fesztiválja előtt le tudja szervezni például a meghívottak utaztatását és szállását, az végső soron sokkal kevesebbet költ, mint akinek csak a fesztiválnyitó előtti hetekben véglegesedik a költségvetése, így nincs valódi mozgástere.
Nagy Ervin kulturális államtitkár szerint idén ősszel, legkésőbb 2027 elején nyílhatnak meg újra az állami támogatási lehetőségek. Okozhat-e gondot a filmfesztiváloknak ez az átmeneti állapot, ameddig nem tudnak pályázni az olyan állami finanszírozó intézményekhez, mint a Nemzeti Filmintézet, az NKA, az MMA vagy az NMHH?
Ez nagy problémát jelent. Vannak olyan fesztiválok, amelyeknek megítéltek támogatást, de még nincs támogatási szerződés vagy nem tudják, mikor kapják meg a pénzt. Kihívást okozhat azoknak is, akiknek most kellene beadniuk a pályázatukat, de jelenleg nincs kiírva támogatás. Reméljük, hogy ez egy egyszeri, átmeneti helyzet. Jeleztük a problémát a döntéshozóknak, és azt az ígéretet kaptuk, hogy próbálnak megoldást találni a problémára, és igyekeznek majd időben kiírni az újabb pályázatokat. Az évről évre periodikusan, azonos időszakban megrendezett filmfesztiválok nem tudnak több hónapos bürokratikus átállásokat csak úgy kibekkelni, ezt már az MMKA és az utódjaként létrejött Filmalap közötti, 2010-es átrendeződés idején is alaposan megszenvedtük.
Deák Dániel szerint hosszabb távon előnyös lenne, ha a hazai filmfesztiválok közt lenne kommunikáció. Ez eddig mennyire volt jellemző?
Volt köztünk kommunikáció, csak eddig kevésbé strukturált módon. Sok esetben praktikus együttműködések is születnek. Például, ha egy fesztivál bemutatott egy filmet és készíttetett hozzá egy feliratot, aztán egy másik fesztivál is bemutatja az alkotást, akkor jellemzően felhívja az egyik a másikat, hogy ne kelljen még egyszer kifizetnie egy teljesen új fordítást. Kereszthirdetések is működtek a rendezvények között. Most, hogy megalakult a Magyar Filmfesztiválok Társasága, célirányosan keressük egymással az együttműködési lehetőségeket. Az a fő tevékenységünk, hogy keressük a szinergiákat.
Mennyire látod telítettnek a magyar filmes fesztiválpiacot? Van még hely és közönségigény újabb események számára?
Szerintem van. A filmfesztiválok világa olyan, mint egy erdő, amelyben vannak egymás mellett magasabb, százéves fák és kisebb csemeték is, valamint léteznek olyanok is, amelyek valamilyen betegség miatt időközben elkorhadtak, kidőltek. Ha hagyják a szakmát dolgozni, mindig kialakul egy egészséges ökoszisztéma. Mondok erre egy példát. A 2000-es évek elején indítottuk el Budapesten az Anilogue Animációs Filmfesztivált, miközben 1985 óta létezik a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál. Először megjelentek olyan hangok, miszerint be akarunk jelentkezni az első számú magyar animációs fesztivál szerepére. Aztán rövid idő alatt mindenki számára világossá vált, hogy szó sincs erről: párhuzamos, egymást jól kiegészítő funkciót töltünk be. Negyed évszázad óta a legnagyobb tiszteletben, barátságban és szövetségben áll egymással a két fesztivál. Elhelyezkedésükből fakadóan két különböző közönséget szólítanak meg, másrészt más a fókuszuk és a szerepkörük a hazai filmfesztiválokon belül, ezért nemcsak megfér egymás mellett a két esemény, hanem még erősítik is egymást.
Az is olvasható a „white paper” dokumentumban, hogy belföldön elsősorban a kulturális és szórakoztatóipari rendezvények, külföldön pedig a nemzetközi fesztiválok mezőnyében kívánjátok erősíteni a magyar filmfesztiválok pozícióit.
Fontos célnak tartjuk, hogy jobban megcélozzuk a minőségi filmfesztiválok iránt érdeklődő nézőket. Ezt a közönséget a fesztiválok eddig külön-külön építették, és az már a magyar nézők nyitottságát jelzi, hogy több filmfesztivált is sorra látogatnak. Mivel elég nagy az átfedés a különféle filmes események közönsége között, az országos kommunikációt és a közönségépítést is összehangoltabban tudjuk szervezni.
Hol szeretnétek látni a Magyar Filmfesztiválok Társaságát három-öt év múlva? Mi lenne az a legfontosabb eredmény, amellyel elégedettek lennétek?
A legfontosabb célunk, hogy kiszámíthatóan, transzparensen tudjunk működni, azzal foglalkozhassunk, amiben igazán jók vagyunk, és ne bürokratikus, a fesztivál puszta létét érintő kérdésekkel kelljen foglalkoznunk. Egy jó filmfesztivál valódi ünnep, és akik hivatásszerűen szervezik ezeket, jobb, ha nem a következő évad létezésére, hanem a tartalmára, színvonalára tudnak koncentrálni. Megalakulásunk óta szinte nincs is olyan nap, hogy valamelyik tagszervezet ne dobna be egy-két olyan ötletet, amely által jobban ki tudjuk használni az együttműködési lehetőségeinket, legyen szó tapasztalatcseréről, akadálymentesítésről, nemzetközi kezdeményezésekről vagy hazai közönségfejlesztésről.
