Mély vízbe ugrottak: forgatókönyvet írtak, vagy rájuk talált egy forgatókönyv, anyagi juttatást kértek, stábot, színészeket toboroztak, forgattak, vágtak, izzadtak. A Filmtettfeszt második napján Csoma Emőke első filmes élményeiről faggatta a Sapientia – EMTE fotó-, filmművészet és média szaka első, illetve második végzős évfolyamának képviselőit. Jelen volt Felméri Cecília (Kakukk), Jakab-Benke Nándor (Hústorta), Tóth Orsolya (Leltár, Kócember) és Zágoni Bálint (Holland óra).
Vizsgafilmjeitek kimondottan a diploma megszerzéséért készültek, vagy ennél több célotok volt velük? Hogyan és mikor születtek meg a filmötletek?
[Jakab-Benke Nándor:] Ezelőtt két évvel, amikor a Filmtett csapatával Filmszemlére mentünk, az autóban valakinek a szülinapjáról beszélgettünk, és szó esett a tortáról is. Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy mennyire utálom a tortát, de bezzeg mennyire szeretem a húst, és mi lenne, ha ezt a két koncepciót ötvöznénk. Néhány nappal később – ugyancsak a Filmszemlén – találkoztam Buglya Sándor tanár úrral, és elmondtam neki a Hústorta alapsztoriját. Ő csak bólogatott, hümmögött, látszott rajta, hogy nem díjazza az ötletet, de nem akar megsérteni. Végül mégis film lett belőle: megírtam a forgatókönyvet, megvettem azt a rengeteg húst, s a többi már történelem.
[Felméri Cecília:] A Kakukk forgatókönyvét nem én írtam, valójában én csak belecsöppentem ebbe a filmbe. Az Argo Audiovizuális Egyesület rendezőt keresett a már meglévő forgatókönyvhöz, s mivel én állandó kapcsolatban voltam a szervezettel, több tevékenységükben részt vettem, rám esett a választás.
[Tóth Orsolya:] Az első végzős fotó-, filmművészet és média szakos évfolyam az utolsó félévben tudta meg, hogy milyen opciók közül választhat, melyik akkreditált egyetemen és milyen munkával államvizsgázhat. Gyakorlatilag az utolsó félévben döntöttem el, hogy operatőrként és hogy milyen filmtervvel fogok diplomázni. Demeter Zsuzsa filmje (Kócember), amiben operatőrként közreműködtem, egy régebbi ötlet alapján készült, nem feltétlenül a vizsgára terveztük, de örülök, hogy sikerült leforgatni. Az operatőri etűdöm, a Leltár pedig kifejezetten az államvizsgára készült.
[Zágoni Bálint:] A második végzős évfolyam természetesen előnyösebb helyzetben volt mint az első, előttünk már volt egy bejárt út. Így könnyebben fel tudtunk készülni.
A filmkészítés során milyen nehézségekbe ütköztetek?
[Felméri Cecília:] Az egyik nehézség az volt, hogy a színészeknek hidegben kellett levetkőzniük, és mindemellett még szégyenlősek is voltak. A másik probléma a hóhiány volt, a havas jelenetekhez polisztiréndarát kellett használnunk. Ezért is hiányoznak a filmből a havas totálok. Az állatos jelenetekhez – macska, liba, malac, tehén, borjú – be kellett tanítanunk a jószágokat, hogy úgy viselkedjenek a kamera előtt, ahogy azt elvárjuk tőlük. Ez aztán jó nehéz feladatnak bizonyult.
[Tóth Orsolya:] Elsősorban anyagi nehézségekkel küzdöttünk, minden vizsgafilmkészítő szűkös anyagi keretből kell, hogy megoldja ötletét. A másik probléma pedig a sürgető idő volt.
[Zágoni Bálint:] Elég stresszes helyzet alakult ki amiatt, hogy a konkrét forgatást három nap alatt kellett lebonyolítani. Az első napra tervezett snitteknek mindössze felét tudtuk felvenni. De második nap szerencsére sikerült behozni a lemaradást.
[Jakab-Benke Nándor:] A legnehezebb dolog, amivel meg kellett birkóznom, az a saját szkepticizmusom volt: mi az, hogy hústorta? Minek? Miért nem tudok valami rendes és kedves történetet kitalálni? Mért kell annyi pénzt kiadni húsra? Ehhez hasonló dilemmáim voltak.
Elégedettek vagytok a végeredménnyel? A filmen, illetve az etűdön belül konkrétan mire vagytok a legbüszkébbek?
[Zágoni Bálint:] Nem vagyok elégedett, tisztába vagyok a Holland óra hibáival, de azért örülök, hogy elkészült. Szerintem maga az alapsztori jó, ezt az ötletet mindenképp filmre akartam vinni. Legbüszkébb a virágcserepes szerkezetre vagyok, szerintem minden filmben kellene legyen egy ilyen eredetiség, furfangosság.
[Felméri Cecília:] Szerintem az első kísérlettel senki nem lehet elégedett.
[Jakab-Benke Nándor:] Én már egyenesen utálom a Hústortát, rengetegszer végignéztem már, és mindig eszembe jut a büdös hús szaga. Rendesen megcsömöröltem a filmtől. Ennek ellenére örülnék, ha sok emberhez eljutna… A legbüszkébb a százéves öreget alakító Senkálszky Endrére vagyok, aki Kelet-Európa legidősebb játszó színésze. Persze az sem mellékes, hogy a film kedvéért összejött egy jó csapat, s a forgatás után hatalmas evés-ivás következett.
[Tóth Orsolya:] Én sem vagyok elégedett a munkámmal, azon kívül, hogy először dolgozhattam 35-ös kamerával, s így jó minőségű képet és hangot vehettünk fel.
A kötelező jegyadást leszámítva, milyenek voltak a visszajelzések?
[Tóth Orsolya:] Igazából még nem volt sok helyen bemutatva, így nem kaptam visszajelzéseket. De mint operatőri etűd működik, az államvizsgán megállta a helyét.
[Zágoni Bálint:] Megmutattam több embernek is. Miután megnézték a kisfilmet, 10 másodpercig maguk elé meredtek, és lassan elmondták, hogy mi az, ami nem működött benne, mi az ami rossz. Pozitív visszajelzésként viszont azt könyvelhetem el, hogy beválogatták egy-két fesztiválra.
[Felméri Cecília:] Általában pozitív visszajelzéseket kaptam. A Kakukkot beválogatták már több filmfesztiválra, és három díjat is nyertünk vele. Ez nagyon jó eredmény, elégtétel.
[Jakab-Benke Nándor:] Ahány ember látta a filmet, annyiféleképpen viszonyult hozzá. Van aki élvezi, van aki nem érti, s van aki elmenekül a vetítésről...
Hogyan tovább? Látunk még tőletek filmet?
[Zágoni Bálint:] Ez nagyon jó kérdés. Azt hiszem, hogy akik itt vagyunk, szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mivel mindegyikünknek van már olyan filmterve, ami kivitelezhetőnek látszik. Nándinak pedig nemrég forgattuk le a második kisjátékfilmjét. (Az Olajszint trailerét már meg lehet tekinteni).
[Felméri Cecília:] Mindenképpen szeretnénk folytatni a filmes szakmát, és ez attól függ, hogy mennyire leszünk szívósak, mert ha kitartóak maradunk, lassan megteremtődnek a lehetőségek.
