Kritika: A maffia szentjei (Alan Taylor: The Many Saints of Newark) Kritika: A maffia szentjei (Alan Taylor: The Many Saints of Newark)

Kismenők

Alan Taylor: The Many Saints of Newark / A maffia szentjei

ÉRTÉKELD A FILMET!
A maffia szentjei (The Many Saints of Newark)
Alan Taylor
2021
A maffia szentjei (The Many Saints of Newark)

A maffia szentjei (The Many Saints of Newark)

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 5 10 1

5

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Végre egy előzménytörténet, aminek értelme is van. Azaz lehetett volna, de nem így.

A Maffiózók (The Sopranos, 1999-2007) az amerikai televíziózás legújabb (ahogy elnézem, lassan véget érő) aranykorának egyik ikonikus sorozata volt, ami a tévés forradalom mellett igazából „csak” azt csinálta, amiben az HBO mindig is a legjobb volt: műfaji formulákba (ez esetben a gengszterfilmébe) csomagolt nagyszerű karaktertanulmányokat és (családi) drámát; egyszersmind azzal is kísérletezett, hogy meddig mehet el az azelőtt Scorsese által tökélyre vitt „antagonistából protagonistát” című játékban, magyarán milyen megváltó kvalitásokkal kell felruháznia egy rohadt gazember gengsztert, hogy a nézők mégis a kisképernyőkre ragadva várják újabb viselt dolgait hétről hétre. A 2007 nyarán sugárzott utolsó epizód pedig annyira más, enigmatikus, váratlan – és éppen ezért tökéletes – volt, hogy nemcsak méltó módon sikerült elbúcsúztatnia közkedvelt gengsztereinket a nézőktől, hanem egyúttal arról is megbizonyosodott, hogy minden folytatás badarság és illetlenség lenne az HBO részéről.

Kép a The Many Saints of Newark című filmből

Mivel előre menni nem lehetett (már csak azért sem, mert James Gandolfini 2013-ban meghalt), egyetlen út maradt a David Chase által megálmodott show, khm, hagyatékának kezelésére: a prequelesítés. A The Many Saints of Newark pont ezt ígéri: előzménytörténet Tony Sopranóhoz. Hogy mik és kik faragták korunk legnagyobb tévés gengszterét azzá a minden szusszanásával jelentőségteljességet sugárzó figurává, aki maffiózóhoz méltatlan módon pszichiáterhez jár. És a producerek rá is bukkantak az aduászra. Ami egy potenciálisan szánalmas Sopranos-fejőműsort valami méltóbbá változtathatna. A megváltó gimmickre. Ez az aduász Michael Gandolfini, a pont a sorozattal egyidős (1999-es) születésű gyerek, James fia. Az apa nagy szerepének fiatalkori verziójára szánva.

Sajnos, az ász még bubi sem, Michael valószínűleg inkább az anyjára ütött: finoman szólva sem igazán robbantja szét a képernyőt (vagy vásznat, hiszen a filmet moziban is bemutatták). Inkább a szánalmas az első jelző, ami az ember eszébe jut.

Kép a The Many Saints of Newark című filmből

Persze, lehet, hogy éppen erre hajaztak a forgatókönyvírók (Chase mellett Lawrence Konner): a szánalmasból gengsztervezérré tranzicionálás rögös útjára. Csak ez nincs benne a történetben. És apropó, a kis Michael: érezhették, hogy nem ér fel az apjához színészmesterségileg, egyedül ez magyarázhatná azt, hogy majdhogynem kiírták a filmből, és inkább a nagybácsi, Dickie Moltisanti (a sorozatbéli Christopher Moltisanti apja – az ő családnevéből jön az eredeti filmcím) történetére koncentráltak. Volna. Ha hagyta volna őket az amerikai korszellem. A The Many Saints of Newark ugyanis legalább annyira próbál szólni BLM-kompatibilis – elvégre 2021-et írunk – témákról, ergo rasszizmusról, faji feszültségekről, mint az olasz-amerikai maffiózó családok felépítéséről és működéséről (amolyan Nagymenők-stílusban). És ez a fókuszvesztés lesz a másik veszte.

Kép a The Many Saints of Newark című filmből

Ideig-óriáig ugyan szórakoztató látni, hogy milyen viszályok tizedelik a nagy pofával olaszkodó, de olaszul már csak néhány káromkodásra képes gengsztereket: ödipális féltékenység, kicsinyesség, falánkság – ám a Moltisanti-altisztből riválissá váló fekete gengszter szála erősen megcsináltnak, trendek által diktáltnak tűnik – ráadásul nemigen találjuk meg, hogy mire is rímelne pontosan az eredeti Sopranos-sorozatban. És így a két, párhuzamosan vágott (értsd: egymás mellé szottyantott) cselekményszál miatt a végére az egész film lényege – hogy tudniillik megmutatni a kis Tony Soprano felnőtté, gengszterré válását – olyannyira elsikkad, hogy pszichológiailag teljesen megalapozatlannak, hiteltelennek, ezért röhejesnek tűnik.

Kép a The Many Saints of Newark című filmből

Ezen nem segítenek a mellékszereplők sem, pedig ki ne várta volna, hogy megnézze a fiatal Silviót, Paulie-t, Pussy-t, vagy akár Artie Buccót? Nos, fan service-nek induló jelenlétük hamar paródiába bukik, nagyon-nagyon rossz nézni például, ahogyan John Magaro erőlködve utánozni próbálja a Silvio Dantét alakító színész, Steven Van Zandt jellegzetes hanghordozását, testtartását és gesztusait. Ezért tényleg kár volt, s aligha kárpótol ezékért a feszengő alakításokért a nagyszerű Alessandro Nivola a címszerepben, a mindig hideglelős Ray Liotta családfőként, vagy a most is megbízható Jon Bernthal a Tony apja szerepében.

Elkoptatott frázis a tévében, hogy valami „nagyképernyőért kiált”. Nos, ez a film inkább kisképernyőért kiált: talán sorozat-formában jobban ki lehetett volna bontani ezt a hatalmas feladatot. Így csak egy kései sirató: hogy tudniillik volt valamikor az amerikai televíziózásnak egy második aranykora a kétezres évek elején.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A maffia szentjei (The Many Saints of Newark)

A maffia szentjei (The Many Saints of Newark)

Színes bűnügyi, filmdráma, 120 perc, 2021

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

5

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Friss film és sorozat