Beszámoló | 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle, 2017. október 4–8., Kolozsvár Beszámoló | 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle, 2017. október 4–8., Kolozsvár

Keresztül-kasul – egy filmfesztiválon...

17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle, 2017. október 4–8., Kolozsvár

E sorok papírra vetőjének agytekervényeit Hurokba tekerte Madarász Isti szellemes idősík-keverő filmje, a lelke is belefáradt abba, ahogy Gálovits Zoltán megpróbálta kicsalogatni „Kanzolit” nyomasztó kulturális izolációjából, és hosszú idő után újra kedve támadt rugdosni a gesztenyéket a Brazilok című, szellemes vígjáték megtekintése után, miközben A martfűi rém vetítéséről gyalogolt haza elhagyott, hideg parkokon át és sötét sikátorokban oldalogva.

Nem meglepő, hogy Kolozsváron oly népszerű a film: a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (beavatottaknak, bizalmasan csak TIFF) idén ülte 16. évfordulóját, és a 17.-re készül olyan lendülettel, amely még a nagyszabású kulturális eseményekhez szokott Kolozsváron is maradandó élményt tud artikulálni. Emellett Kolozsvár gazdája olyan, kisebb léptékű, precízebb célközönségekkel dolgozó filmszemléknek is, mint pl. a Comedy Cluj (mely 2017-ben épp nem került megrendezésre), és emellett találhatunk olyan niche-rendezvényeket is, melyek tematikája jóval kevésbé szórt, mint a „generál” fesztiválok kínálata.

E két lépték közé illeszkedik mind méretében, mind viselkedésében a Filmtett Erdélyi Filmes Portál által immár 17. alkalommal megrendezett Filmtettfeszt, amely, ha abszolút számokat nézünk, időben egy körrel a TIFF-et is felülmúlja.

Örvendetes, hogy a jó magyar filmek régóta részei a TIFF-nek is (és ebben a Filmtett jelentős szerepet játszik), ám az a megafesztivál épp csak az aktuális – alkalmanként évfordulós – különlegességekre tud figyelni, és diverzitása miatt nem tudja hatékonyan integrálni a kisebb léptékű, viszont legtöbbször roppant érdekes alkotásokat.  A 2017-es TIFF az idei Filmtettfeszthez megfelelő felvezetőt szolgáltatott azáltal, hogy elhozott nyolc nagyjátékfilmet, melyek közül Az állampolgárt, a Kút című alkotást, a Testről és lélekről lélegzetelállító, szürreális kompozíciót és a szó szoros értelemében torokszorító thrillert, A martfűi rémet mintegy jutalomjátékként másodjára is felkínálta a kolozsvári nézőknek a friss és érdekes magyar filmeket felvonultató Filmtettfeszt. Annak ellenére, hogy ezek az alkotások már „jártak” Kolozsváron, megtöltötték a Győzelem (a.k.a. Victoria) mozi termét érdeklődő közönséggel, amelynek, ugye, leginkább csak fesztiválokon van lehetősége arra, hogy az alkotókkal is találkozzon, és – ha nem is mer mindig kérdéseket feltenni a jelenlévő rendezőnek, producernek, zeneszerzőnek, színészeknek (ami jellemző), különleges tapasztalatban lesz része azáltal, hogy ilyen „rituális” keretek között lehetett egy térben a műalkotások „eredeztetőivel”.

És à propos közönség: a nagyléptékű filmfesztiválokkal ellentétben a Filmtettfeszt évről évre ingyenessé teszi a vetítéseit, és könnyen hozzáférhetővé kísérőrendezvényeit (könyvbemutatót, műhelyeket, eredményhirdető gálát), aminek köszönhetően ezek a filmek eljuthatnak több olyan nézőréteghez is, amely általában nem szerepel a fiatalos-lendületes magatartással asszociált fesztiválozók között – a filmtettfesztező szépkorúak esetén érzékelhető volt, hogy őszinte örömmel vesznek részt a magyar kultúrának ezen az ünnepén.

Továbbra is a nézőknél maradva: az esti nagyjátékfilmek, a Magyarországon kritikai vagy közönségsikert elért alkotások általában telítették a bársonyszékeket, viszont az ínyencek örömére számos olyan alkotás is helyet kapott a felhozatalban, amely eleve nem mindenkinek készült – így a szokatlan filmélményekre vágyók megtekinthették pl. Szomjas György Roncsfilmjét, amely filmtörténeti kuriózum volta ellenére sem mozgósította a kolozsvári filmkedvelők jelentős tömegét. Érdekes volt szemlélni azt, hogy a Sapientia EMTE aulájában tartott Filmgalopp-vetítésekre is leginkább a sajtó volt kíváncsi, holott a legtöbb, a versenyre benevezett alkotáson érződött, hogy szélesvászonra kívánkozik – vagy a lenyűgöző természeti képei (Világszép Gyilkos-tó), vagy épp az arc finom rezdüléseit is érzékeltető premier plánok (A testépítő) miatt. Mindezek ellenére a versenyfilmek interneten könnyen követhető nézettségi mutatói, valamint a leadott like-ok mennyisége azt jelzi, hogy a Filmgalopp idei felvonása jelentős tömeget mozgósított – ám ez nem indukálta a moziterem-látogatók számának növekedését. A zsűri döntésének kihirdetése (megosztott fődíj: Babuka a fűben, valamint Angela) is inkább szakmai közönség előtt történt – úgy tűnik tehát, hogy a kolozsvári magyar filmközönség ezúttal nem kapcsolódott bele abba a lázas versenyszellem-átélésbe, amely pl. a TIFF versenyfilmjeinek vetítésére jellemző. Itt azonban nem csak léptékkülönbséggel kell számolnunk – hiszen elegendő, ha végignézzük az esti nagyjátékfilmek „telítettségét”. Valószínű, hogy a potenciális nézők, akik legfőképp a Kolozsváron tanuló ifjakból és „minden kultúreseményen ott lévők” csoportjaiból kerültek ki, nem építették (még...) be fesztiválfogyasztási gyakorlataikba azt a máskülönben egészséges, szurkolói attitűdöt, amely szerinten szükséges ahhoz, hogy a Filmtettfeszt az eredményhirdetésekre való izgalmas várakozások fergeteges rendezvényévé fejlődje ki magát. Ezek fényében úgy tűnik, hogy az esténként vetített nagyjátékfilmek mintegy kifogták a szelet a versenyző alkotások vitorlavásznaiból – ám elmondhatom, hogy aki a szombatot a Tordai út tövében töltötte, maradandó mozgókép-élményekkel gazdagodott.

A hét végén 10 városban véget ért 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle számokban:

  • nézőszám 10 városban: 7300 – hátravan még: 2 helyszín, Arad (október 12–13.) és Nagyvárad (október 13–15.)
  • az átadott díjak száma: 1+3 – a Sárga Csikó Díjat idén dr. Pethő Ágnes, a Sapientia EMTE tanára vette át; a fiatal erdélyi dokumentumfilmesek versenye, a Filmgalopp megosztott fődíjjal és egy közönségdíjjal zárult vasárnap este (minden részlet itt)
  • a fesztiválon vetített nagyjátékfilmek száma: 12 (beleértve Szomjas György két nagy klasszikusát, a Roncsfilmet és a Talpuk alatt fütyül a szélt is)
  • a fesztiválon vetített rövidfilmek száma: 32 (ebből 10 nemzetközi filmfesztiválokon díjazott kisjáték- és animációs film, 11 a Filmtett Workshop premierként bemutatott idei filmjei és 11 gyerekfilm a Primanima fesztiválról) - egészestés hosszúságú filmek gyerekeknek: 2
  • kísérőrendezvények száma: 7 (ebből 1 nem Kolozsváron – a csíkszeredai gyerekműhely fotóit lásd itt) + 1 gyerekprogram, a Kőmorzsoló műhely hátravan még Nagyváradon (a program részletei itt)
  • közönségtalálkozók száma: 17, ebből 1-1 Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Kovásznán – vendégünk volt többek közt Kostyál Márk, Bocsárszky Attila és Salat Lehel (Kojot), Hajdu Szabolcs (először dokumentumfilmmel, a Kanzolival), Fehér Károly és Cake-Baly Marcelo (Az állampolgár), Gigor Attila és Trokán Nóra (Kút), Madarász Isti (Hurok), Lévai Balázs és Horváth András Dezső (#sohavégetnemérős), Rohonyi Gábor és Várhegyi Rudolf (Brazilok), Szomjas György, Fekete Ibolya és Boros Zoltán (a Filmgalopp zsűritagjai), Ambrus Emese és Halász Glória dokumentumfilm-rendezők, Szén János, Dudás Balázs és Csicskár Dávid (a fiatal rövidfilmes generáció képviseletében)
  • a 17. Filmtettfeszten jelen levő Oscar-díjas rendezők száma: 1 (Rófusz Ferenccel beszélgettünk Kolozsváron, az Animációs körkép című tanulmánykötet bemutatóján).

És ha már a Sapientiánál tartunk: figyelemreméltó az, hogy az egyetem milyen szervesen integrálta tereibe ezt a rendezvényt. A dokumentumfilmes vetítéseknek érdekes keretet adott a belépőcsarnok falánál található hadifogoly-tárgyak kiállítása, valamint az első emeleten kiállított Orbán Lajos-fotókiállítás (amely Blos-Jáni Melinda válogatásában „kelt életre” Kónya Eszter nosztalgikus-hangulatos zongorakísérete mellett). Az idei Filmtettfeszt dokumentarista jellegére erősített rá a Czigány Zoltán által feldolgozott Kemény János-filmarchívum bemutatása.

A hangulatos gyerekfilmek programba vétele szerencsés döntésnek bizonyult: a szombat és vasárnap reggeli vetítéseken eljövendő filmértők és filmkritikusok apró, de annál lelkesebb egyedei vettek részt – és az őket kísérő felvigyázók reakcióiból azt szűrhettük le, hogy a (jó) animációs/rajzfilm bizony képes kortalanná tenni a nézőt.

Amint közeledtünk a fesztiválnapok végéhez, úgy közeledtek a garantált sikert hozó nagyjátékfilmek, amelyek ingyenes vetítése – bravúros szponzorizációs/erőforrás-mozgósításról beszél, valamint sikeres pályázási stratégiákat enged sejtetni – hiszen olyan abszolút közönségsikerek, mint a Kincsem vagy a Brazilok Filmtettfeszten történő részvétele jelentős anyagi ráfordítás eredménye lehetett csak. A Filmtettfeszt partnerlistája kiegyensúlyozott, magyar és román, kisebbségi és „többségi” erőforrás-felhasználásról szól, ugyanakkor – akárcsak az, hogy feliratozással hozzáférhetővé tették a vetített műveket a román kultúra képviselői számára, valamint a beszélgetések szinkronfordítását biztosították – arról az ígéretes törekvésről beszél, amely napjainkban más fórumokon is fel-felbukkan: több tekintetben is épületes az, ha magyar kultúránkat hozzáférhetővé tesszük a velünk élő többségiek számára...

Ha pedig a többségről beszélünk, szót kell ejtenünk a kisebbségről is, amely mind Romániában, mind Magyarországon nehéz helyzetben van: arányában sok mű, mind a játékfilmek, mind a dokumentumfilmek közül, szólt a roma közösségekről, ami érdekes, tünetértékű jelzés lehet mindkét ország társadalmi alakulásainak rendszeréről. Tanulságos az, hogy mind a referencialitást expliciten felvállaló mozgóképek, mind a valóságot metaforikusan tükröző művek olyan diskurzusba rendeződtek bele, amely – néha már expliciten – beszél azokról a nehézségekről, melyek meggátolják az egymás mellett élő közösségeket abban, hogy funkcionális párbeszédet folytassanak.

És végül a személyes lista: e sorok papírra vetőjének agytekervényeit Hurokba tekerte Madarász Isti szellemes idősík-keverő filmje, a lelke is belefáradt abba, ahogy Gálovits Zoltán megpróbálta kicsalogatni „Kanzolit” nyomasztó kulturális izolációjából, és hosszú idő után újra kedve támadt rugdosni a gesztenyéket a Brazilok című, szellemes vígjáték megtekintése után, miközben A martfűi rém vetítéséről gyalogolt haza elhagyott, hideg parkokon át és sötét sikátorokban oldalogva.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

  • Kojot

    Színes akciófilm, 126 perc, 2017

    Rendező: Kostyál Márk

  • Hurok

    Színes sci-fi, thriller, 90 perc, 2016

    Rendező: Madarász Isti

  • Kút

    Színes filmdráma, 97 perc, 2016

    Rendező: Gigor Attila

  • Az állampolgár

    Színes filmdráma, 109 perc, 2016

    Rendező: Vranik Roland

  • Testről és lélekről

    Színes játékfilm, 117 perc, 2017

    Rendező: Enyedi Ildikó

  • A martfűi rém

    Színes thriller, 121 perc, 2016

    Rendező: Sopsits Árpád

  • Kincsem

    Színes kalandfilm, történelmi, romantikus, 121 perc, 2017

    Rendező: Herendi Gábor

  • Brazilok

    Színes vígjáték, sportfilm, 95 perc, 2017

    Rendező: Rohonyi Gábor, M. Kiss Csaba

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur