A Freeszfe intézményes irodalomoktatás alternatívájaként létrehozott íróosztálya összeművészeti egyeduralomra tör. Felszámolnak szavakat és képeket, hogy sajátokat teremtsenek a létrejött őskáoszra, rímet keressenek nem létező kötőszóra.
Az egyetlen szűzi lábnyom a rímelés,
ezt súgja minden szívverés.
A Freeszfe íróosztálya éjszakába nyúló filmvetítést szervezett a képzés első másfél éve alatt elkészített filmek bemutatására. A közel hatórás műsor rövidebb napló- és álomfilmekből, és hosszabb lélegzetvételű, valamilyen archív felvételt magukba forgató vizsgafeladatokból válogatott. A 2024 szeptembere és 2026 júniusa között Kemény Lili, Németh Gábor, Sipos Balázs, Szőcs Petra és Szvoren Edina vezette osztály azt a filmművészetin egykor bevett oktatási formát örökíti tovább, mely szerint tehetséges fiatalokat zárnak össze és tesznek ki nagyon nagy terhelésnek, hogy azok elkezdjenek egymás életének formálói lenni, egymás elméibe ki-be mászkálni. Ennek dokumentumai a válogatásba bevett amatőrfilmek. (Már amennyire a szabadpiaci képpropaganda totális kontrollja elleni merénylet lehet más, mint amatőr).
A három blokk inkább egy nagy közös filmmé duzzad, amiben ez a nyolc ember keres kollektív motívumokat, válaszol egymás kérdéseire, álmodja meg egymás álmait. Gondolatok szabad jegyzéke, melynek szigorú struktúrája maga a szabadság. Mindegyik része egész, de egymás nélkül nem kerek. Író-rendezői úgy járkálnak ki-be nyelvek és paradigmák között, mintha ők kéne kitalálják a médium korlátait. Megjelenő szereplőik kivétel nélkül keresik a filmet, amit leforgathatnak. Keresik többszörösen exponált, folyamatosan egymásra csúszó képekben, nem létező anarchista struktúrákban, a valóság társadalmi konszenzusában.
I.
Zilahy Z. Anna nem vagyok hajlandó többször kétségbeesni című filmje egy egyre abszurdabb álom tolmácsolásával kezdődik, de kompromisszumra képtelen szereplői nem elégednek meg kevesebbel a valóságnál. Akármire készülnek, azt csakis valós emberekkel, valóságos fenyegetéssel. Greta Garbo, Greta Gerwig, Bridget Bardo. Miközben az abszolút félelem és erőszak képeivel veszik körbe magukat, minduntalan fennakadnak azon, hogy a filmben minden szimbolikus marad. Létezik-e valóban felforgató művészet? A Love and Bible Lénárt Flóra szelfi-vallomása egy véletlenül nem rögzített szakításról. (Egyáltalán végérvényes-e a búcsú, ha a fiú még mindig ráizgul nyilvános helyeken?) Míg a Bumble süllyesztőjében örökre eltűnnek az időben meg nem válaszolt üzenetek, előkerül egy dédszülőktől megöröklött Biblia. Az Énekek éneke szólamai között pedig minden csak emlék a szerelemről. Ez marad a tragédia az alkotó Gérüón szíve feketével kitöltött mező című filmjében is, melyben Kemény Lili szeret egy férfit, ki nem övé, és „soha nem es lössz”. Az érzések emlékei már az önkielégítésre is alig elegendő archív képekké stilizálódnak. Nincs sok remény, ha ezek nem többek az excel-táblázat négyzeteit kitöltő színeknél.
Sas Virág el vagyok tévedve, azt hiszem álomnaplójában azt a pontot keresi kamerájával, amit érdemes felvenni ebben az univerzumban. Megtetszenek neki Anna álmai, és szintetizálni kezdi saját emlékeivel. Két dolog maradt meg kiskorából: a félelem, ahogy az emeletes ágy létráján egyensúlyoz, és az az álma, hogy asztronauta legyen. Utóbbiról hétévesen lemondott. Az álmodásba elfárad a testük. Mint a Voyager, úgy tévednek el galaktikus utazásukban. Végül nem sikerül ökölnyi méretben látniuk a Vénuszt. De hát van, aki meg sem próbálja ökölnyi méretben látni a Vénuszt.
II.
Istenem, országom – jelöli ki Sólyom Kristóf az indulás lehetséges koordinátáit. Hozzávalóira redukálja filmjét: virágboltok, focipályák, terek, egymásra mormolt szavak. Valaki szereti a virágillatot. Egy francia és egy magyar lány beszélget. Egy elképzelt világháború kémei? Szöveget tanulnak? Valaki virágot szeretne venni. Ebben az osztályban mindenki Anna. Holpár Anna az it rhymes with chaosban épp ellenkezőleg, összesűríti ezeket a hozzávalókat. Nem létezik kép magában, csak végtelen másikkal. Az internetes archívum rávetül a privát képsorokra, semmi sem személyes vagy autonóm, minden politika. Ez a kettőség Tilda, Brúnó című filmjében is végig jelen marad. Nevelése fárasztó volt: anyja is, ő is elfáradtak benne. Egy nagy Duna-menti séta az elvetélt gyermekért. A Corvinus női mosdójából indul, és valahogy mindig ide tér vissza. Hogy eshet teherbe valaki, ha nincs is ágya? Még jó, hogy a lánchidat izraeli zászlókkal díszítik az érkező Netanjáhú tiszteletére. A filmkészítés egy vajúdás, hogy megszülessen a film. Varga Júlia Volt két halvaszületett ötletem-je már azt kutatja, hogy létezhet-e női személyiség gyerekvállalás nélkül. A szexuális felvilágosodás traumája kísért egész életünkön át? Hány játékbabát kell megszülnie egy lánynak? Megszólalói arról vallanak, milyen nem-anyának lenni.
III.
Zilahy Z. Anna benzinkutak pihenőiben igyekszik megtanítani Sólyom Kristófnak az origamidaru-hajtogatást. Pedig már megtanította egyszer. A két meteor errefelé / errefelé két meteor duplán megélt utazás egy meg nem érkező komphoz: egyszer az egyikük éli át, majd következik a másik. A magány megkettőzve is magány. Fák, virágok, fény. A közös autózás töredékeiben Anna egy forgatókönyv részleteiről beszél. Jó lenne filmet forgatni elhunyt fiuk, Puskin emlékére. Tóth Gergely Egy durbincs megszökött az akvafarmról filmjének szereplői maguknak teremtenek valóságot a feloldozhatatlan elveszettségük kompenzálására. Az uralom illúzió, mások hitén nyugszik. Kérdés, hogy a Dáma szolgái hihetnek-e másban. A film minden jelenetben újra meghatározza magát: spanyol szappanopera? Lovagi viadal? Csak a kapcsolatok hierarchiája nem változik meg soha. A felépített rendszer résztvevőit is túléli. Hol lehet az az akvafarm, ami az ő természetes közegük?
Petrics Villő Nyuszikoma hova futsz? című filmje az abszolút erőszak végső győzelme, az autoriter rendszer mindenkori érdektelensége, soha meg nem hallott segélykiáltás egy hallgatásra vágyó plasztik világban. Hopponoppono című báb- és AI-animációja a hit lehetséges jövőjét keresi ebben a rendszervénájú társadalomban. Az Imrét megszólító Hang nem kisebb feladatra jelöli ki őt, mint minden nő megsegítésére. A Mester nem vár sokat ezért cserébe, csak hogy mindenki rímekben válaszoljon. Meg persze minden testi-lelki javukat. Egy egyre eldurvuló szeánsz, melyben akarata ellenére maga az alkotó esik áldozatul.
