Felkészültünk a cringe-fesztiválra, de Jamie Lee Curtis és Lindsay Lohan 22 év után sem vesztettek a lendületükből: a Már megint nem férek a bőrödbe indokolatlanul szórakoztató.
A millenial (és egyébként a Z-) generáció tagjai évek óta kutyául érzik magukat – pontosabban az égő házban ülő mémkutyaként, aki igyekszik megnyugtatni magát arról, hogy minden rendben. Hogy azonban ezt tényleg elhiggyük, szükségünk van egy megküzdési stratégiára, melynek legkézenfekvőbb opciója egyértelműen a nosztalgia. A milleniálok sóvárognak a gondtalan gyerekkort, az otthon melegét idéző nosztalgia érzése iránt – ezzel pedig fantasztikusan kiaknázható piaci rést nyitottunk Hollywood számára. Nem újkeletű dologról van szó: nem véletlenül számít ünnepnapnak, ha nem egy remake, folytatás vagy spin-off debütál a mozikban. Mostanában azonban kifejezetten a ’90-es, 2000-es évek nosztalgiát igyekeznek körbelőni Hollywoodban (a készülő Az ördög Pradát visel 2-nél vagy a Dawson és a haverokban szerelmespárt alakító Katie Holmes és Joshua Jackson közös romkomjánál kevés jobb bizonyíték van), az eredmény azonban általában borítékolható cringe-fesztivál (élvezte bárki is a Bajos csajok musicalt?).
De néha – mint például a Deadpool & Rozsomák esetében – meglepően jól is el tud sülni. Mert lehet, hogy a hollywoodi fejesek abszolút cinizmussal ültetnek fel minket újabb és újabb körökre a millenial-nosztalgiavonatra, de amíg nem a pofátlan kapzsiság megtestesülését akarják lenyomni a torkunkon (mint amilyennek a készülő Harry Potter-sorozat tűnik), vagy nem kiüresedett, lélektelen kontentet dobnak elénk (lsd.: gyakorlatilag az összes Disney-rajzfilm élőszereplős remake-je), addig hajlamosak vagyunk elnézni a gátlástalan nostalgia bait-et is. Az egyszeri, megfáradt lelkű néző nem kér tehát sokat: csak kíméljék meg a szekunderszégyentől és hadd érezze magát egy picit megint tinédzsernek. Nos, a Már megint nem férek a bőrödbe pontosan ennyit akar – és tud is – nyújtani.
Lélekcsere Disney-módra – Mark Waters: Freaky Friday / Nem férek a bőrödbe
Elcsépelt történet elcsépelt formában – vagy mégsem? Sablonos sztorit feldolgozó filmből igazán „jó” komédia? A Nem férek a bőrödbe című amerikai film például ilyen paradox módon vált az utóbbi hónapok sikerfilmjévé világszerte.
Pedig, ha van film, aminél óriási esély van, hogy az egész stáb helyett is elszégyelljük magunkat, akkor az a Nem férek a bőrödbe folytatása. Mert amikor Jamie Lee Curtis és Lindsay Lohan huszonkét évvel ezelőtt először testet cseréltek, az akkor azért működött, mert a színésznők mertek hülyéskedni, beleálltak a néha kissé teátrális helyzetekbe, és maga a film sem vette komolyan magát. Szórakoztató vígjáték volt, ami megragadta a 2000-es évek tinijeinek rockeres lázadását (és kiaknázta a Chad Michael Murray iránti halhatatlan szerelmünket), miközben ügyesen hatott az érzelmeinkre is. Az egyszerre küzdelmes és gyönyörű anya-lánya kapcsolat tematizálása univerzálisan rezonál még a Nem férek a bőrödbe sokszori újranézésekor is. Míg a mozaikcsalád elfogadásának üzenetével egy olyan érzékeny pontra tapintott a film, amivel a milleniálok nagy része küszködött – elvégre a miénk az a nemzedék, ahol statisztikailag a legnagyobb arányban váltak el a szüleink. Minden aspektusa landolt tehát az eredetinek a maga bohókásan botladozó módján… Miért is lenne létjogosultsága egy folytatásnak?! Pláne, amikor úgy néz ki, 2025-re valahogy elfelejtették Hollywoodban, hogyan is kell rendes vígjátékot csinálni.
Ezt a memót azonban úgy látszik, Lindsay Lohan és Jamie Lee Curtis nem kapta meg: a „lubickolnak a szerepben” mérhetetlenül agyonhasznált kritikus-kliséje konkrétan az ő, Már megint nem férek a bőrödbe-féle alakításaik miatt jött létre. Bár Lohannek jobban állt a fontoskodó anyuka figurája tinédzserként, de a középkorú szingli anya testében rekedt esetlen kamaszt is fantasztikusan hozza. De az igazi sztár Curtis, aki ízületeket és egót nem kímélve, teljes erőbedobással veszi fel egy tipikus Z-generációs személyiségét. Mintha csak kettő és nem huszonkét év telt volna el az előző rész óta, úgy vetették bele magukat az ökörködésbe, amit láthatóan ők legalább annyira élveztek csinálni, mint amennyire mi szerettük nézni.
A humor forrását elsősorban ezúttal is a generációs különbségek adják – ráadásul egyből három korosztály ütközik össze. A Már megint nem férek a bőrödbe ugyanis egyáltalán nem változtatott a bevált formulán, csak ezúttal nem Tess (Jamie Lee Curtis), hanem Anna (Lindsay Lohan) megy újból férjhez, a férfivel pedig a saját lánya is érkezik a családba. Így aztán Jordan Weiss forgatókönyve nemcsak a testcseréket, de a patchwork darabjait is magasabb fokozatra kapcsolta: Harper (Julia Butters) és Lily (Sophia Hammons) első látásra ellenségek lesznek, és pechjükre éppen ez hozza őket össze a szüleiket. Mikor aztán Anna lánybúcsúján egy Starbucks barista/coach/tenyérjós/médium/polihisztor jóslata véletlenül betalál, egyik lány sem a megfelelő testben ébred: Tess Lilyvel, Anna pedig a lányával cserél helyet, és legalább annyira – ha nem jobban – elszabadul a pokol, mint az első részben. Míg Anna és Tess csak a gyors anyagcseréjüknek örvendeznek, addig Harper és Lily felnőtt hatalmuknál fogva anti-Apád-anyád idejöjjön!-akcióba kezdenek. A két Z-generációs jelenléte egészen veszélyes terepet is jelenthetett volna a Már megint nem férek a bőrödbe számára, de Weiss – révén maga is kései millenial – nem leereszkedően, és pláne nem fiataloshkodva kezeli a tinédzsereket, ezért a poénok mindkét duó esetében ülnek.
Bár alapjaiban emlékeztet a sztori az első részre, a Már megint nem férek a bőrödbe mégsem elégszik meg azzal, hogy elevickéljen az elődje által generált óriási nosztalgiahullámon. Igen, tudomásul veszi az előzményeket, illetve visszautal a Nem férek a bőrödbe kulcsmomentumaira (Chad Michael Murray karaktere zseniálisan ér révbe, és persze nem maradhat el a Take Me Away sem), de önállóan is megállja a helyét. Emellett úgy idézi meg a 2000-es guilty pleasure tinifilmjeinek hangulatát (de hiányzott már egy ruhapróbás montázs!), hogy közben 2025-ben se legyen kínosan erőltetett a végeredmény (egy-két szó szerinti OMG-pillanatot leszámítva).
A mozaikdarabok ugyan eggyel nehézkesebben állnak össze, mint a Nem férek a bőrödbe végén, különösen Lily cselekményszálát tekintve, a Már megint nem férek a bőrödbe mégis méltó folytatás lett. Méltó Lindsay Lohannek, akinek ezzel nagyobb esélye lesz rehabilitálnia magát, mint a netflixes romkomjaival; a milleniáloknak, akik egy picit újra tizenhárom évesek lesznek; és méltó a műfajhoz is.
