Kereken tíz évre a 2015-ös Until Dawn című Playstation-játék után érkezik a nagyrészt Magyarországon forgatott, azonos című filmadaptáció, ami a Fallout-recept alapján nem az eredeti történetet ülteti nagyvászonra, hanem a játék világában játszódó új történetet mesél el, felemás eredménnyel.
Alapvetően érthető volt az a döntés, hogy nem a játékban megismert történet elevenedik meg az élőszereplős verzióban, hiszen valójában maga az Until Dawn játék is egy hosszú (nagyjából 6 és fél órás) interaktív film, amiben a játékos nyolc különböző karaktert irányíthat, és kulcspillanatokban döntéseket hozhat a sorsukról, illetve bizonyos helyzetekben a megfelelő gombokat megnyomva reagálhat a szereplők körüli történésekre. A túlélőhorror alaptörténete szerint két testvére titokzatos halála után Josh Washington egy évvel a halálesetek után újra összeverbuválja a fiatalokból álló baráti csoportjuk tagjait. A behavazott éjszakában aztán mindenféle szörnyűségek történnek, maszkos alakok és zombikra hasonlító wendigók bukkannak fel, a játékos feladata pedig életben tartani lehetőleg minél több szereplőt másnap hajnalig, amíg a mentőcsapatok megérkeznek. A fő történetszálat pedig néha megszakítja egy negyedik falat gyakran megtörő terápiás ülés egy Dr. Hill nevű pszichológus irodájában, aki maga is játékként hivatkozik az Until Dawn történéseire, közben pedig a félelmeiről faggatja és ezekkel szembesíti a játékost, illetve az általa irányított (sokáig arctalan) szereplőt.
A legjobb Playstation4-exkluzívok
Egy röpke hónap múlva a polcokra kerül a PS5, és ezzel lezárul egy konzolgeneráció hétéves tündöklése – nem titok, hogy a Sony ezalatt leginkább az Playstation-exkluzív, tehát Xboxon nem ...
A 2015-ben megjelent játék alapvetően pozitív visszhangra talált a kritikusok és a játékosok körében, és az egyik fő erőssége mindenképp az ún. pillangó-hatás(amit talán sokat nem kell magyarázni senkinek – de ha mégis: 2004-ben már készült róla egy azonos című szórakoztató sci-fi dráma), amelynek során a játékos döntése véglegesen befolyásolni tudja a történtek végkimenetelét. A készítők még arra is figyeltek, hogy ne lehessen a korábban mentett állást visszatölteni a játékban, így aztán ami megtörtént, megtörtént, aki meghalt, meghalt, attól még az események folynak tovább, így pedig számos különböző végkifejlete lehet a játéknak. Emellett a játék erőssége volt a motion capture is: az így életre keltett karakterek mozgását, arcát és hangját több neves színész (Hayden Panettiere, Rami Malek, Peter Stormare) kölcsönözte.
Az adaptáció teljesen más helyszínen és szereplőkkel játszódik, egyedül Stormare tér vissza Dr. Hill szerepében a korábbi szereposztásból. Ezúttal is egy baráti társaság keveredik zűrös helyzetbe, Nina (Odessa A’zion), Max (Michael Cimino), Megan (Ji-young Yoo) és Abe (Belmont Caneli) kísérik el egy múltfeltáró útra Clover (Ella Rubin) barátjukat, akinek a testvére, Melanie (Maia Mitchell) egy évvel korábban nyomtalanul eltűnt egy furcsa település környékén. Végül egy furcsa, folyamatos viharok által körbevett, egyedülálló épületben, egy néptelen turistaközpontban ragadnak éjszakára, ahol hamar tragikusba fordulnak az események, és sorban az összes főszereplőnk brutális körülmények között elhalálozik, majd egy pillanattal később újra feléled, és újrakezdi az estét. Szereplőink egy idő után rájönnek, hogy csak úgy menekülhetnek a szörnyűségek és az időhurok csapdájából, ha valahogy mindannyian túlélik az éjszakát másnap hajnalig, ez azonba egyre nehezebb feladatnak bizonyul az újabb és újabb veszélyekkel szembenéző szereplők számára.
David F. Sandberg mostanra egyre rutinosabb rendező (többek között a két Shazam-filmet is ő vezényelte le), ez pedig abszolút érződik az Until Dawnon. Az külön öröm, hogy Sandberg a stúdióval szemben is sikeresen kiharcolta, hogy az effektek nagyrésze ne CGI legyen, így kifejezetten élvezetes hentelős részei és technikai értelemben kiválóan kivitelezett szörnyei is vannak a filmnek – itt muszáj kiemelni a magyar technikai stáb munkáját (többek között a kosztümökért felelős Patkós Júlia, a berendezésért és a díszletekért felelős csapat tagjai, Bódy András, Orosz Annamária, Selmeczy Miklós és Polgár Ádám nevét is felfedezhetjük a stáblistán, de egy kisebb szerepben még Hermányi Mariann is felbukkan a vásznon, jókora adag smink mögött), szóval ebből a szempontból kifogástalan az Until Dawn.
A nagyobb gond leginkább a forgatókönyvvel és a benne adagolt feszültséggel van. Míg az eredeti játék egyik alapvetése volt, hogy minél inkább megijessze a játékost (elvileg még bőrre szerelt elektródákkal is tesztelték a késztők, hogy mennyire sikeres ezen a téren), addig itt mintha egy kicsit túl sok minden történne, a szereplők (és a nézők) soha nem tudhatják, hogy a következő halál után milyen szörnyűségekkel kell szembenézniük, így pedig egy „szabályrendszer” sem nagyon tud kialakulni, véletlenszerűnek tűnik az egész. Néhol egy maszkos, baltás gyilkos henteli hőseinket, máskor wendigók próbálják megdézsmálni őket, s ha ez sem lenne elég, még boszorkány is van, illetve a vizet sem ajánlatos meginni. Az sem jó, ha egy helyben ülnek a szereplők, de az is fájdalmas eredményekre vezet, ha nekifognak nyomozni. Sandberg (valamint Blair Butler és Gary Dauberman förgatókönyvírók) nagyjából az összes létező horrorklisét egy filmbe gyúrták, csakhogy ezekből egyik sem igazán érdekes vagy egyedi.
Leginkább a Ház az eredő mélyén juthat eszünkbe erről a szörnydömpingről, csak éppen itt teljeséggel hiányzik az a meta-szint, illetve humor, ami a klisékből kicsikarna bármiféle mélyebb mondanivalót. Emellett a játék gondolatiságát sem különösebben képes megidézni az Until Dawn – nyilván nem lehet elvárni az interaktivitást tőle, de mintha még mutatóban sem lenne egyetlen olyan döntési szituáció sem a szereplők számára, ami a játék fő vonzerejét jelentette.
Így pedig maradnak a jumpscare-ek, a nagyfogú zombik és a többi megszokott szörny, a néhány szóval jellemezhető főszereplők (ebben legalább tényleg megidézi a film a játékot, ahol minden szereplőt szó szerint három tulajdonsággal jellemeznek bemutatáskor), akik megpróbálnak túlélni, és nem igazán tudjuk, sem mi, sem ők, hogy végül miért is sikerült nekik. A természetfeletti események hátteréről pedig itt sem tudunk meg többet, mint amennyi 2015-ben kiderült, így a játék azáltal felépített világot kiterjesztő alkotásként messze elmarad a bevezetőben említett Fallouttól. Közepes, egyszernézős horrorfilmnek viszont egyáltalán nem rossz az Until Dawn, és egyáltalán nem szükséges ismerni hozzá a játékot – ami egyszerre előny és hátrány.
.jpg)
