Hollywoodi egérlabirintus Hollywoodi egérlabirintus

Egerek és emberek

Hollywoodi egérlabirintus

Az animációs film első hatvan évében még könnyedén meg lehetett különböztetni a különféle rajzfilmstúdiók műveit. Mára minden moziba kerülő amerikai termék uniformizált: a legendás Disney-por vastagon belepte a hollywoodi tájképet.

Több mint hetven éve virágzik egy óriás-stúdió Hollywood zöld legelőjén, amelynek nevéhez nemcsak népszerű filmműfajok kötődnek (ahogyan a 30-as években a horror egyet jelentett a Universallal, a gengszterfilm pedig mit sem ért, ha nem a Warner Fivérek emblémája indította), de egy egész nézőréteg számára készült filmtípus, számtalan lazán kapcsolódó szubzsánerével.

Évtizedeken át tartó szívós munka, fáradhatatlan technikai fejlesztés és gátlástalan forgalmazási stratégiája révén a Walt Disney-ről elkeresztelt stúdió-konglomerátumnak sikerült elérnie, hogy a világ bármely pontján szívárványív alá szorult varázskastélya jelenjen meg az emberek lelki szeme előtt, valahányszor gyermekük moziba vágyódik. A gyermekfilm összes területén otthonosan mozgó képmutató-cég nemcsak egyik legnagyobb sorozatgyártója, de némelyik esetben szülőatyja is egy-egy műfajnak: a fikciós természetfilmek áradatát a Disney megrendelésére leforgatott 1949-es Seal Island indította útjára Hollywoodban, az ezredfordulóra önálló státuszt kiharcoló cyber sci-fik története pedig az 1982-es Trontól számítható. A korábban főként felnőttek számára, egyszerű kísérőfilmként készült egytekercses animációs alkotásokat Miki-egér és barátai kedvéltették meg a kiskorú közönséggel, megteremtve a matiné-mozizást, és az 1939-es Hófehérke meséje számít az Egyesült Államok első egészestés rajzfilmjének – Walt bácsi érdemei bizony elvitathatatlanok, nem hiába a tucatnyi érdemérem és a felülmúlhatatlan Oscar-rekord.

Miközben az elmúlt tíz esztendő során az animációs nagyjátékfilmek és tévésorozatok lépésről-lépésre visszataláltak a felnőtt közönséghez, a 70-es évek pornográf szatíráitól (Bakshi: Fritz the Cat, Picha: La Honto de la Jungle) a filmvilág legtávolabbi zugaiba is eljutva, a népes gyermekközönség mohón rákapott a kompjúterek, videójátékok kínálta vadonatúj szórakozásra, amely komoly kihívás elé állította a célcsoportjukra szakosodott stúdiókat. Hagyományos úttörő-szerepéhez híven ismét a Disney állt elő a friss stratégiával: akár a 30-as évek elején, amikor kiváló üzleti érzékről tanúbizonyságot téve, minden riválisnál korábban használták ki a hangosfilmben rejlő lehetőségeket (a világ első hangos rajzfilmje Miki egér harmadik kalandja volt a Willie nevű gőzhajón), a digitális forradalom előszelét is villámgyors reflexekkel fogták saját vitorláikba.

A 80-as évek eleje ismét a kísérletezés bizonytalan, izgalmakkal teli időszakát jelentette a félévszázadnyi diadalmenetbe beletespedt Disney Productions számára: míg 1979-ben a független felnőtt-animáció amerikai apostolának számító Ralph Bakshinak szabadkezet adva reanimálták harminc éven át féltve őrzött Gyűrűk Ura trilógiájuk első két kötetét (továbbfejlesztve – ugyancsak féltve őrzött – hagyományos rotoszkóp-eljárásukat, amelynek segítségével rajzolt figuráik szinte tökéletesen modellezték az emberi mozgást), a stúdió újdonsült kompjúter-animációs részlege már a számítógépes grafika ígéreteivel kacérkodott valahol a félhomályos alagsorokban. A végeredmény a Tron, egy szuper-számítógép merevlemezén játszódó élőszereplős játékfilm, valamint nagy halom fanyalgó kritika, amely nem nagy jövőt jósolt a modern technikának.

Tizenöt esztendő sem kellett és az animációs stúdió-produkcióknál alapkövetelmény lett a CGI alkalmazása. A Disney már a 80-as évek végén beiktatta műveibe az első látványos számítógép-generált akciójeleneteket (A Little Mermaid örvénylő tengerárjánál vagy az Aladdin kavargó homokviharában) és a pénzszagra felbukkanó óriásriválisok, a 20th Century Fox animációs-részlege, vagy a Disney-disszidens Jerry Katzenberg részvételével megalakult Dreamworks sem akart lemaradni a versenyben: egyre hosszabb és mozgalmasabb digitális képsorokkal próbálták tökéletesíteni a valóság illúzióját, semmibe véve a műfaj legfontosabb alapszabályát – Don't imitate: innovate! (Újíts, ne utánozz!). Manapság nincs olyan bonyolult kameramozgás, szokatlan látószög, amelyet ne lehetne reprodukálni a képszerkesztő szoftverek segítségével, nincs olyan összetett mozgás-kombináció, amelyet ne lehetne leképezni a kétdimenziós képernyőkre. A technikai fejlődés leszűkítette a fantázia mozgásterét, elsődleges cél a valósághűség, a meggyőző térélmény megteremtése lett, minden egyéb – a karakterdesign, a cselekmény, a látványvilág – mélységesen alárendelődött (örömteli és sajnos ritka kivételt jelent az új módszereket valóban kreatív módon felhasználó falfestmény-jelenet a Egyiptom hercegében). Míg az animációs film első hatvan évében könnyedén meg lehetett különböztetni a különféle alkotói csoportok, rajzfilmstúdiók műveit, mára minden moziba kerülő amerikai termék uniformizált: a legendás Disney-por vastagon belepte a hollywoodi tájképet.

Az amerikai animációs darabokat (sőt az egyéb gyermekfilmek többségét is) évtizedeken át főként arról lehetett megismerni, hogy kedvelt állatszereplőiket a végletekig antropomorfizálták: az első rajzfilm-hősök (akik könnyebben animálható gömbölyded formáik miatt bizonyultak alkalmasabb alanynak az emberi figuráknál), Flip a béka, Félix macska, vagy Disney Miki egérkéje valójában állatbőrbe bújt hús-vér emberek – mimikájukat, testnyelvüket nem a Nagy Brehmből kölcsönözték alkotóik (ez a káros beidegződés eredményezte a II. világháború után forgatott állatfilmek felháborító trükkjeit is, amelyek során vadmacskákat, farkasokat tanítottak be a közönség elbűvölése szánt akciókra, azt a látszatot keltve, hogy természetes szokásaikat lesik el). Ezt a korszakot az egér-ember hibridek nyitják és zárják: a Disney klasszikus korszaka Mikivel indul a nagy gazdasági válság idején és a nyolcvanas évek fénykorában egész rágcsáló-dömpinggel leheli ki lelkét (Basil, a Nagy Egérdetektív 1985-ös történetétől a Bianca-Bernard kalandorpáros 1990-es ausztrál expedíciójáig), a stúdiót faképnél hagyó kitűnő animátor Don Bluth kérészéletű karrierje is egerekhez kötődik (a Secret of Nihm 1982-ből, majd Fievel két meséje immár a Spielberg-műhely felségszíneiben), de ide sorolhatók még a klasszikus sajtfalók (Mighty Mouse, Jerry) ekkortájt készült egészestés filmjei is.

Ugyanez a bizarr preferencia jellemzi az ezredvégi CGI-éra nyitányát is: a Mouse Trap csintalan főhőse, vagy a vigyori Stuart Little orrhosszal előzte meg gerinces társait a rovarmesékről (Antz, A Bug's Life) melegvérű hősök történeteire váltó rajzfilm-evolúcióban: az animáció digitális paradigma-váltása egyszerűen kabalából, vagy a rejtett jellembeli párhuzamok okán – esetleg tiszteletadásként a marokmelegítő számítógépes egerek előtt – szürke bundás rágcsáló-alteregóinkból kreálta a méregdrága élőszereplős játékfilmekbe illesztett emberszabású virtuál-lényeket. A cyberkor gyermekfilmjeiben a humán hősök lassan automatákká, android-figurákká válnak (élen az önmaga karikatúrájává silányult Robin Williams kétszáz éves emberével), állatdetektívek helyett zsúr-robotzsaruk védik a rendet (Inspector Gadget), az első száz százalékosan számítógép-generált képekből készült Pixar-filmek főhősei felhúzhatós játékemberkék (ToyStory 1-2), sőt az elragadó Bart Simpson sztorikat jegyző Brad Bird is egy űrből jött gép-gólem kálváriáját választotta hollywoodi nagy dobásához (The Iron Giant). Miközben a megakompjúterek lelket lehelnek géptremtményeikbe, az emberi vonások az egérpadokon át egérarcokra vándorolnak.

Irány a labirintus!

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg

  • John Wick: 4. felvonás

    Színes akciófilm, bűnügyi, thriller, 169 perc, 2023

    Rendező: Chad Stahelski

  • Dungeons & Dragons: Betyárbecsület

    Színes fantasy, kalandfilm, 134 perc, 2023

    Rendező: John Francis Daley, Jonathan M. Goldstein

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg

  • John Wick: 4. felvonás

    Színes akciófilm, bűnügyi, thriller, 169 perc, 2023

    Rendező: Chad Stahelski

  • Dungeons & Dragons: Betyárbecsület

    Színes fantasy, kalandfilm, 134 perc, 2023

    Rendező: John Francis Daley, Jonathan M. Goldstein