A május 13–24. közötti 62. Cannes-i Filmfesztiválon Magyarországot Kenyeres Bálint A repülés története című filmje képviseli, Romániát pedig Hanno Höffer, Răzvan Marculescu, Constantin Popescu, Ioana Uricaru: Amintiri din epoca de aur-ja. Most pedig következzen néhány érdekesség a fesztiválról és az idei versenyválogatásról.
Cannes egykor…
Cannes ma a versenyfesztiválok versenyfesztiválja – bár bizonyos értelemben maga is versenyhelyzet eredményeként jött létre: a világ legrégebbi filmfesztiváljára, a velenceire kellett válaszolnia. Az 1932-ben Giuseppe Volpi di Misurata gróf által létrehozott velencei filmszemle nemzetközi zsűrijének egy része 1938-ban felháborodva vonult haza a gondolák városából: a brit, amerikai és francia zsűritagokra hatalmas nyomás nehezedett az olasz és a német fasiszta párt részéről, a fesztivál fődíjaként átadandó Mussolini-kupával ugyanis – mind a helyi, mind a nemzetközi versenyben – egy-egy olasz, illetve német propagandafilmet kellett volna kitüntetniük. A nemzetközi versenyt végül valóban Leni Riefenstahl Olimpia 1. Teil – Fest der Völker című filmje nyerte meg.
A francia zsűritag, a jogi és politikatudományokat tanult diplomata, művészetkritikus és -történész Philippe Erlanger szinte azonnal konkurens kezdeményezéssel állt elő, melynek helyszíneként a kellemes éghajlatú dél-franciaországi várost, Cannes-t ajánlotta, bár Vichy, Biarritz és Algír is szóba jött. Jean Zay, a közoktatásért és a szépművészetekért felelős miniszter lelkesen támogatta a szabad franciaországi filmfesztivál ötletét.
1939. szeptember 1-jére meg is hirdették az első cannes-i filmfesztivált. Elnökségét Louis Lumière vállalta el, aki meghatározta az új fesztivál célkitűzéseit: támogatni a filmművészet minden formájának fejlődését, és együttműködésre sarkallni a filmgyártó országokat. A külföldi filmek versenyébe beválogatták például Victor Fleming Óz, a nagy varázsló című filmjét, és Korda Zoltán amerikai produkcióját, az Oscarra is jelölt The Four Feathers című háborús kalandfilmet (a film producere a rendező testvére, a később angol lovagi ranggal kitüntetett Korda Sándor). A plakátot az elismert cannes-i festőművész, Jean-Gabriel Domergue készítette. A szervezők emlékezetes ünnepségeket terveztek, és a világra szóló ragyogásért hollywoodi sztárokat hívtak meg – a Metro-Goldwyn-Mayer különhajót indított, amely Cannes-ba szállította volna többek közt Tyrone Powert, Gary Coopert, Annabellát és Norma Shearert. Volna – hiszen a II. világháború közbeszólt: 1938. szeptember 1-jén a németek betörtek Lengyelország területére, két nappal később pedig már Franciaország és Nagy-Britannia is hadat üzent Németországnak.
A Cannes-i fesztivál mégsem csupán halva született ötlet maradt: a háború után, 1946. szeptember 20. és október 5. között szervezték meg először – és a rendezvény nemzetközi sikernek örvendett.
…és ma
Az idei, 62. alkalommal megszervezett Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramja 20 olyan alkotással kecsegteti a világ filmrajongóit, amelyre azok valószínűleg régóta vártak. Tipikusan a „nagy nevek” válogatása ez a verseny: Park Chan-Wooktól Michael Hanekeig és Lars von Triertől Ken Loach-ig szinte kizárólag csak sztárrendezők vonulnak fel a vörös szőnyegen. A filmek pedig:
Xavier Giannoli: À l’origine
A film egy jelentéktelen kis csaló története, akinek sikerült átverenie egy egész régiót azzal, hogy egy autópálya-építőtelep vezetőjének mondja magát.
Lars von Trier: Antichrist
A horror középpontjában egy pár áll. Ők csak szerettek volna több időt szánni egymásra, és megmenteni tönkrement házasságukat, csakhogy a dolgok váratlanul rosszra és még rosszabbra fordultak.
Park Chan-Wook: Thirst
Sang-hyun kisvárosi pap, odaadóan szolgál egy helyi kórházban. Az emberek szeretik és tisztelik. Önkénteskét Afrikába utazik, hogy egy orvosi kísérletben vegyen részt: a halálosan fertőző Emmanuel nevű vírusra keresik az ellenszert. A kísérlet során ő maga is megfertőződik és meg is hal. Csakhogy valamilyen ismeretlen eredetű vér átömlesztése nyomán újra életre kel, vámpírként. Otthon azt látja, hogy az EV egyre terjed, az emberek pedig azt hiszik róla, képes gyógyítani a titokzatos kórt. Sang-hyunot egy gyermekkori barátja, Kang-woo és annak vonzó felesége, Tae-ju is felkeresi. Tae-ju szintén vonzalmat érez Sang-hyun iránt, és titkos kapcsolat alakul ki köztük. Sang-hyun megpróbálja megszöktetni Tae-jut, ám a nő inkább férjét öletné meg a vámpírszeretővel.
Jane Campion: Bright Star
A történet helyszíne London, az események 1818-ban játszódnak: a 23 éves angol költő, John Keats és a szomszédban lakó Fanny Brawne között titkos románc bontakozik ki. A társadalom szerint össze nem illő pár kapcsolata nem túl ígéretesen kezdődik: John a lány stílusos kacérságát kifogásolja, Fannyt pedig egyáltalán nem érdekli az irodalom. Keats öccsének betegsége hozza őket össze. A kapcsolat egyre szorosabbá válik, a szeretők valósággal feloldódnak egymásban. Csakhogy Keats betegsége legyőzhetetlen.
Lou Ye: Spring Fever
A Kínában több filmje miatt is betiltott rendező legújabb munkája idén Cannes-ban debütál. Főszereplőjét, Luo Haitaot megbízza egy megcsalt asszony, hogy kiderítse férje, Wang Ping és egy másik férfi szerelmi kapcsolatának részleteit. Luo el is vállalja a feladatot, csakhogy az események hamarosan magukkal sodorják. Barátnőjével, Li Jinggel együtt belekeveredik az ügybe, hatalmukba kerítik a részeg tavaszi éjszakák. Mindannyiukat megszállja az érzékek pezsdítő őrülete, az a veszélyes betegség, amely a eszet és szívet egyaránt megtéveszti.
Michael Haneke: The White Ribbon
Az események egy észak-németországi faluban játszódnak valamikor 1913–14-ben, az I. világháború kezdetén. A szereplők az iskolai kórust alkotó gyerekek és családjaik – a báró, az intézője, a pap, az orvos, a bába és a parasztok. Különös „balesetek” sorozata veszi kezdetét, amelyek egyre inkább valamiféle rituális bosszúállásnak tűnnek. Ki állhat az események mögött?
Gaspar Noé: Enter the Void
Oscar és húga, Linda nemrég érkezett Tokióba. Oscar piti drogkereskedő, Linda egy nightklubban vetkőzik. Egy éjszaka a rendőrség tetten éri és lelövi Oscart. Teste haldoklik, ám a lelke nem akar távozni: betartja húgának tett ígéretét, miszerint sosem fogja őt elhagyni. Bejárja a várost – a látomások egyre torzabbak és rémálomszerűbbek lesznek. Jelen, múlt és jövő egyetlen vad forgatagban kavarog.
Andrea Arnold: Fish Tank
A brit független filmes Andrea Arnold Wasp című 2003-as kisjátékfilmjével Oscart szerzett, első egészestés játékfilmjét, a Red Roadot pedig skót BAFTA-val tüntették ki. Új munkája Arany Pálmára tör: a film apró hőse a 15 éves Mia, akinek fenekestül felfordul az élete, amikor anyja új pasival állít haza.
Quentin Tarantino: Inglorious Basterds
Franciaország német megszállásának első évében a lány szeme előtt végzi ki Hans Landa náci ezredes Shosanna Dreyfus családját. Shosannának sikerül megszöknie és Párizsba menekülnie, ahol új életet kezd egy mozi tulajdonosaként. Európa másik csücskében ugyanakkor Aldo Rain hadnagy szervez egy amerikai zsidókból álló, fürge és sokkoló módszerekkel dúló megtorlócsapatot. Az ellenség „the basterds”-ként emlegeti őket, a csapat pedig szövetkezik a színésznőnek álcázott titkosügynökkel, Bridget Von Hammersmarkkal: céljuk a náci vezetők elpusztítása. Valamennyiük sorsa abban a moziban találkozik, amelyben Shosanna saját, személyes bosszúját forralja.
Brillante Mendoza: Kinatay
A fiatal Fülöp-szigeteki tehetség másodszor versenyez Cannes-ban, és bár tavaly Serbis című filmje nem nyert Arany Pálmát, korábbi munkáit több mint egy tucat rangos kitüntetéssel jutalmazták.
A Kinatay főszereplője, Peping kriminológiát tanul az egyetemen. Kollégája, Abyong egy kis mellékkeresetet szerez számára: Paping futárként áll be egy bandába, amely „védelmi díjakat” gyűjt be Manilában. A könnyen szerzett pénzt Peping barátnőjére, a szintén diák Cecille-re költi. Feleségül szeretné venni, de ehhez még több pénzre volna szüksége. Kérésére Abyong különleges küldetést bíz Pepingre, amely sokkal több pénzzel járna, mint az addigi keresete.
Alain Resnais: Les herbes folles
A francia új hullám fenegyereke igazi veterán Cannes-ban: 1947 óta nyolcadszor versenyez, egyszer tisztelegtek már a munkássága előtt, kétszer díjazták (a zsűri különdíjával és FIPRESCI-díjjal) és a fesztivál Cannes Klasszikusok válogatásában is szerepelt már. Resnais azonban nem adja fel, sem a munkát, sem a versenyt. Új filmjének eseményláncát, Georges és Marguerite szerelmi történetét egy elveszített, aztán megtalált pénztárca indítja el.
Ken Loach: Looking for Eric
Cannes-i versenyzés tekintetében a brit függetlenfilmes Ken Loach lekörözi Resnais-t is: 13 filmje versenyzett Európa legtekintélyesebb fesztiválján. Még nem került be a klasszikusok közé, de felkérték a rendezvény 60. születésnapjára készített Chacun son cinéma egyik epizódjának a megrendezésére is.
Eric, a postás kezdi elveszteni az uralmat a saját élete felett. A családja csupa káosz, mostohafiai vad lókötők, és az udvarában levő betonkeverő sem segít rajta, de inkább Eric jól őrzött titka lendíti őt egyre távolabb mindentől. Vajon szembe tud-e nézni Lilyvel, akit 30 évvel azelőtt szeretett? Focirajongó barátainak minden jóakarata ellenére, Eric egyre csak süllyed, mígnem felkerekedik minden utazások legnehezebbikére: a saját múltját újra felfedezni. Ahogy azt a kínaiak és egy francia mondta: aki fél elhajítani a kockát, az sosem fog hatost dobni.
Pedro Almodóvar: Los abrazos rotos
Újra akcióban az Almodóvar-Cruz páros. A Los abrazos rotosban egy férfi ír, él és szeret – örök sötétségben. 14 évvel ezelőtt szörnyű autóbalesetet szenvedett Lanzarote-szigetén, elvesztette a látását, és felesége, Lena szerelmét. Ez a férfi két nevet használt: Harry Caine-ként szépirodalmat és forgatókönyveket ír, a Mateo Blanco pedig az igazi neve, amellyel filmrendezéseit jegyzi. A baleset után Mateo Blanco eltűnik, csak az álnevét, a Harry Caine-t tartja meg magának: ha már nem rendezhet filmet, úgy dönt, Mateo Blanco meghalt Lanzarotén Lenával együtt.
Isabel Coixet: Map of the Sounds of Tokyo
Ryu magányos lány, akinek törékeny külseje kettős életet rejt: éjszakánként egy tokiói halpiacon dolgozik, olykor viszont bunyós melókat vállal el. Nagara úr öngyilkosságot elkövetett lányát siratja, és a tokiói borárus Davidet okolja miatta. Nagara alkalmazottja, Ishida szerelmes volt Midoriba, és felbéreli Ryut, hogy ölje meg Davidet. Egy hangmérnök, akit lenyűgöz a japán főváros zajvilága és Ryu, a tanúja lesz ennek a különös szerelmi történetnek, amely olyan mélységeket ér el, ahol a csend ékesszólása bűvöl el.
Ang Lee: Taking Woodstock
Ang Lee új filmje az Elliot Tiber (Demetri Martin) életéről írt azonos című könyv filmes adaptációja. A cselekmény 1969-be vezet vissza. Elliot Tiber, a nem túl sikeres belsőépítész a New York-i Greenwich Village-ben éldegél. Szülei egy kis motel tulajdonosai. A szomszéd város megtagadja egy hippi zenei fesztivál megrendezését – Elliot pedig felajánlja nekik helyszínként a motelt. Három héttel később félmillió fiatal lepi el a környéket, Elliot élete pedig örökre megváltozik.
Elia Suleiman: The Time that Remains
A názáreti születésű rendező filmje önéletrajzi vonásokat hordoz. A film négy epizódja családtörténetet mesél el 1948-tól a jelenig. A forgatókönyv ihlető forrása Suleiman apjának naplója – 1948-ban az ellenállók mellett harcolt –, valamint anyjának családi levelezése – rokonai elhagyni kényszerültek az országot. Mindez a rendező-forgatókönyvíró személyes emlékeivel összeolvasztva a lakhelyükön kisebbségként megmaradt és arab-izraelieknek nevezett palesztinok hétköznapjairól szól.
Jacques Audiard: Un prophète
Az írni-olvasni nem tudó Malik El Djebenát 6 év börtönre ítélték. Mindössze 19 éves, fiatalabb és törékenyebb társainál. A börtönt uraló korzikai banda főnöke könnyűszerrel sarokba szorítja, és „küldetéseket” hajtat végre vele, aztán lassacskán bizalmába is fogadja. Csakhogy Malik könnyen és gyorsan tanul, és titokban saját terveinek a kivitelezésére készül.
Johnnie To: Vengeance
Johnnie To 2004 óta rendszeres visszatérő Cannes-ban. Új filmjében egy apa azért megy Hongkongba, hogy megbosszulja lánya családjának halálát. Jelenleg francia szakácsként dolgozik. 20 évvel ezelőtt gyilkos volt.
Marco Bellocchio: Vincere
A film Mussolini titkos életét dolgozza fel: bemutatja feleségét és fiát, akit születése után apja elismert, később megtagadott. A legnagyobb titok neve: Ida Dalser. A történelem e sötét részletét a hivatalos életrajzok hanyagolják. Amikor Ida és Mussolini Milánóban találkozik, a férfi az Avanti szerkesztője, lelkes szocialista, a tömegek antiklerikális és monarchiaellenes harcának élére szeretne állni. Ida őszintén hisz benne, Mussolini az ő hőse. Hogy a Popolo d’Italia című újságot – amely később a fasiszta párt szócsövévé válik – támogassa, Ida mindenét eladja: a lakását, a szépségszalonját, a bútorait és az ékszereit is.
Tsai Ming-Liang: Visage
Egy tajvani rendező a Louvre-ba tart, hogy a bibliai Salomé mítoszáról készítsen filmet. Bár nem tud sem angolul, sem franciául, Heródes király szerepére mindenképpen a francia színészt, Jean-Pierre Léaud-t akarja felkérni. Hogy anyagilag vállalható legyen a film, a gyártó Salomé szerepét egy világhírű modellnek (Laetitia Casta) adja. A forgatás kezdetekor azonnal elbonyolódik a helyzet. A rendezőnek Tajpejbe kell utaznia anyja temetésére, ám úgy tűnik, anyja szellemének esze ágában sincs elhagyni a lakást. Egy nagyon hosszú utazás nyomán a forgatás mindazokkal folytatódik, akik a Louvre pincéiben eltévednek.
