A szer sikere ismét divatba hozta a testhorrorokat, meg hát a borzongató filmek műfaja amúgy is egyfajta reneszánszot él, az utóbbi években számos olyan alkotás született (még Hollywoodban is), ami nem kizárólag a jumpscare-ekre alapozva riogat. Egy kisebb költségvetés, kevés szereplő és az egyre olcsóbbá váló, mégis élethű speciális effektusok használata miatt pedig egy-egy ilyen ötletes horrorfilm ideális terepe tehetséges elsőfilmesek bemutatkozásának is. És ez esetben is, itt minden együtt van.
Fontos tisztázni a legelején, hogy az Együtt író-rendezője a névazonoság ellenére nem az a bizonyos Michael Shanks, akit a Csillagkapu-sorozat Daniel Jacksonjaként megismerhettünk, hanem egy feltörekvő új-zélandi rendező, aki néhány sorozatrész, illetve rövidfilm megrendezése után került abba a helyzetbe, hogy hollywoodi sztárok (fiktív) testi átalakulásával riogat. Az Együtt kiváló példája annak, hogy a rutintalanság nem mindig hátrány, illetve annak is, hogy egy egyszerű ötlet kreatív megvalósítása, illetve annak koherens gondolatmenetként való végigvitele mennyire szórakoztató filmet tud eredményezni.
Az alapkoncepció rém egyszerű, és nem is sokáig takargatja magát a film, rögtön az indítójelentben felvillantja, ahogy egy titokzatos barlangbéli víz hatására két kutya mintha elkezdene összeolvadni. Az Együtt erőssége azonban nem is csak az alapötletének ereje (amit aztán nyugodtan szerteszét lehet promózni mindenhol, mint például a Szádra ne vedd esetében James McAvoy csendre intő gesztusát), hanem az, amit kezd vele és főszereplőivel.
Tim (Dave Franco) és Millie (Alison Brie) tisztes és komoly fiatal pár módjára kiköltöznek a nagyvárosból egy eldugott kisvárosba, hogy igazán nekifogjanak a közös életnek. Csakhogy ez sok feladással is jár, Tim azonban még nem érzi magát igazán késznek arra, hogy teljesen leszámoljon korábbi életével és rocksztár-álmaival, miközben Millie teljes erővel beleveti magát az otthonuk kialakításába. Egy sétájuk során aztán eltévednek a kisváros körüli erdőben, és rátalálnak arra a bizonyos titokzatos barlangi tavacskára, és miután Tim iszik belőle, furcsa események kezdenek el történni, és a kapcsolaton belüli egymáshoz közeledés egészen más értelmet nyer.
Remek választás volt a két főszereplő színész, hiszen a Brie és Franco a való életben is házastársak, így abszolút adott a kémiájuk a párkapcsolatuk kérdésein őrlődő Millie és Tim alakításához. Az viszont már a forgatókönyv érdeme is, hogy az Együtt elkerüli az ilyenkor szokásos kliséket (mint amilyen az elköteleződéstől félő pasi és a túlbuzgó, túlszerető barátnő): a történet során Millie egyre kevésbé tud mit kezdeni a furcsán viselkedő Timmel, és ahogy elkezdődik a testi közeledés, úgy indul el a lelki távolodás a két szereplő között.
Az pedig külön öröm, hogy ezúttal szó nincs hentelésről, a főhősökre vadászó gyilkosról, sokszor egy-egy teljesen hétköznapi eseményt képes Shanks és stábja úgy ábrázolni vizuálisan és hangeffektekkel, illetve a mögöttes, ösztönös megidézett félelmekkel (mint például önmagunk elvesztése), hogy az hátborzongató legyen. Egyik ékes példája ennek a zuhanyjelenet (az máris külön érdem, ha egy horrorfilm bevállal hasonló jelenetet, és NEM a Psychóra próbál hasonlítani), amelyben az öntudatát vesztett Tim rájön arra, hogy szó szerint nem képes Millie nélkül élni. A társa nélkül tehetetlenné váló meztelen test ide-oda dőlése tipikusan olyan jelenet, ami papíron talán erőtlennek hat, de Shanks és operatőre, Germain McMicking zsigerien ijesztően valósítják meg a másképp szinte mundén helyzetet.
A lélek kozmetikázása – Coralie Fargeat: The Substance / A szer
Megváltozik-e a lényünk attól, ha újra és újra létrehozzuk önmagunkat?
Testhorrorként ugyanakkor sokkal szemérmesebb az Együtt, mint A szer, vagy akár egy-egy Cronenberg film, és ugyan van néhány igazán gyomorforgató jelenet, ahol a sminkes és VFX-csapat láthatóan kiélvezhette magát, de alapvetően nem annyira ezek a részek, mint inkább az egész történet, a megidézett, modern félelmekkel kevert mitikus helyzet (talán még gimnáziumból emlékezhetünk Arisztophanészra és az istenek által női és férfi részre szétválasztott emberképre), illetve a horror-szituáció ellenére kifejezetten szépen megrajzolt, érzelmesen felépített szerelmi szál miatt lesz emlékezetes alkotás az Együtt. Nem annyira harsány, mint A szer, de magabiztosan mesél és borzongat – furcsa ízlésű embereknek pedig akár még Valentin-napra is megfelelő program lehet.
.jpg)
