Elkezdeni, folytatni, abbahagyni – az ELTE Szemle Best Of-vetítésén szereplő filmek fiatal hősei azzal szembesülnek, hogy minden reménytelenül bonyolult.
Felnőni kiábrándító, idézhetnénk Sarah Andersen korszakos képregénykötetének címét a 2. ELTE Szemle Best Of-vetítése láttán, de a humoros könyv referenciája nem adná át azt a Omérhetetlen keserűséget és kilátástalanságot, amelyet a beválogatott filmek árasztanak, s ami így az egész szemle esszenciájaként értelmezhető. A zsűrit képviselő Csuja László a vetítés előtt a szemlét átható „nyünnyögésről” beszélt, jelentsen ez bármit is, illetve a megfoghatóbb nyűglődést is említette, ami szintén visszatérő motívuma volt az általuk megnézett 75 filmnek. Mindkét fogalom köthető a válogatás öt filmjéhez is, amelyek barátságok és szerelmek megroppanásáról, a felnőttség vártalanul érkező terheiről, a fiatalokat érintő külső-belső válságokról tudósítottak, reménysugár pedig ritkán érkezett.
Kisházy Eszter: Ne Nézz a Napba
A kapcsolatok közül a barátság viszonylag alulreprezentált a filmekben, a nők közötti barátság pedig még inkább – és ilyenkor is ritkán jutunk távolabb a hollywoodi hatású, műanyag „BFF”-ségeknél. Ehhez képest Kisházy Eszter mély emberismerettel és érzékenységgel mutatja be Liza (Bukovszky Orsolya) és Emma (Pigler Emília) viszonyát, amelyre Emma új pasija vet árnyékot, aki megtöri az évek óta megszokott balatoni nyaralásaik dinamikáját. Liza féltékeny, nem is kifejezetten a fiúra, inkább a helyzetre, hogy Emma immár nem csak az övé, ezt pedig gyerekes partizánakciókkal fejezi ki. Jellemző, hogy végül inkább ezek miatt, és nem az új párkapcsolat miatt kerül veszélybe a lányok barátsága.
A Ne nézz a Napba néhány hétköznapi, már csak a díszletek miatt is időtlennek ható nyári pillanatba szövi bele azt a könnyen átérezhető, hiszen a legtöbbünkkel megeső élethelyzetet, amikor a barátaink prioritásai megváltoznak, ezért ha meg akarjuk tartani őket, kénytelenek vagyunk mi alkalmazkodni az új felálláshoz. Eközben a női barátságok ellentmondásosságát és bonyolultságát is megragadja: ami az egyik pillanatban a legmélyebb köteléknek tűnik, az bármikor eltéphető; aki egykor a legközelebb volt, hirtelen ismeretlennek tűnik. Kisházy Eszter azonban ad feloldást, így a Ne nézz a Napba a kényelmetlen és hazug helyzetek után jelzi: talán van visszaút.
Kékes Kiara: Hazug disznók az álmok is
Kísérleti filmként a Hazug disznók az álmok is töredezett narratívával, roncsolt formával dolgozik, az absztrakt jegyek azonban nagyon is konkrétakkal egészülnek ki. Kékes Kiara filmje egy olyan világban játszódik, ahol a halfogyasztást betiltották: a szabályszegésekről túlságosan ismerősnek ható híradások tudósítanak, a metafora szinte bármilyen aktuális közéleti uszításnak megfeleltethető. Történet nincs, a közvetített érzések, gondolattöredékek azonban célba érnek.
A Hazug disznók az álmok is fekete-fehér képein egy zord, üres és fenyegető világ jelenik meg. Az izoláció olykor mesterségesnek és taszítónak, máskor önkéntesnek és vágyottnak tűnik, a különös helyzetek egyszerre ismerősek és idegenek. Ezt olyan egyszerű, mégis nagyon hatásos jelenetek érzékeltetik, mint az árvíz idején egy megközelíthetetlen, vízben álló padon kuporgó hős, vagy az ugyan emberekkel teli, de személytelen és klausztrofób metró-buli. Az álomlogikával építkező film egy párkapcsolatban (Fukui Ryu és Korom Sára), a természetben (és a halakban) találja meg az elnyomó világrenddel szembeni menedéket és lázadást. Hiszen a víz és a kapcsolatok nyújtotta szabadság olyasmi, amit nem lehet egykönnyen betiltani.
Kapás Tibor Albert: Mobil Kisállat Hamvasztás
Sötét témája ellenére talán a Mobil Kisállat Hamvasztás a válogatás legoptimistább darabja, hiszen a film főhőse világos jellemfejlődésen megy keresztül, élete is jobbra fordul – annak ellenére, hogy az apja temetésén találkozunk vele először, ami után ráadásul át kell vennie a családi bizniszt, ami nem más, mint a kisállathamvasztás.
Kapás Tibor Albert fekete humorral, de az ízlésesség határain belül maradva mesél a meggyorsított, de persze már így is kései felnövésről: a kisállathamvasztó bármilyen családi vállalkozással behelyettesíthető, amihez nem fűlik foga a második generációnak, de a nyakába szakad. Tamás (Csizmadia Gergely) ráadásul saját bevallása szerint az állatokat és az embereket sem kedveli, márpedig mostantól e kettővel kell dolgoznia. A Mobil Kisállat Hamvasztás Tamás felelősségvállalási kísérletei közben egy kis budapesti szocio-panorámát is bemutat, pont eléggé egyénített figurái változatos élethelyzeteket képviselnek. Kapás filmje nem csak amiatt derűs, mert a találkozások hatására Tamás képes átugrani a saját árnyékát, hanem mert a zárlatban az addig mindent belengő halállal szemben felmutatja az életet.
Taraczky Mila: Mélyen megvetett ágy
A Neurotic száma adja Taraczky Mila filmjének címét, amely a Ne nézz a Napba-hoz hasonlóan egy összetett, épp ezért termékeny és több vizsgálatot érdemlő érzelmi helyzetet mutat be. Janka (Büki Flóra) összefut volt barátnőjével (Kicsák Blanka), akin a jelek szerint még egyáltalán nincs túl. Az időfelbontásos szerkezetű filmben emlékek és elképzelt jelenetek tűzdelik a jelen eseményeit, amelyek egy terhelt, de lezáratlan kapcsolatról, féltékenységről és lelki problémákról tudósítanak.
A Mélyen megvetett ágy is ismerős, tehát igaz helyzet köré épül: amikor minden ürügyet megragadunk, hogy a szakítás után is kapcsolatban maradjunk a másikkal, hiszen a teljes elszakadás elképzelhetetlennek érződik. Ahogy a Neurotic dala, úgy Taraczky filmje is egyszerre játékos és melankolikus, a humor sem idegen tőle, s bár lebegteti az újrakezdés lehetőségét, mégis a hiány, a veszteség, az önmarcangolás és a szégyen domináns érzései maradnak velünk. A film nagy érdeme a leszbikus kapcsolat(ok) finom, természetes ábrázolása – ezúttal a privát szférában maradunk, itt is van elég bonyodalom.
Zseni Márton: Majdnem
Az ELTE Szemle fődíját elnyerő Majdnem az elveszettség betetőzése, az eltemetett álmok, az élvezetet nem nyújtó pótcselekvések, az egymást követő veszteségek filmje. Mindez azért még szomorúbb, mert a felnőttkor boldogtalanságát a gyerekkori integritással állítja szembe egy véletlen találkozáson keresztül. Mariann néni (Nyakó Júlia) hiába mesél el egy megható emléket Vili (Nyomárkay Zsigmond) gyerekkorából, ez csak felerősíti a jelen értékválságát. Az álmodozó Vili egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki elégedett lehet egy marketing-menedzsment szakos végzettséggel, de ismerőseitől is sikertelen felvételiről, méltatlan kórházi állapotokról, külföldre költözésről, sőt, öngyilkosságról hall. Drog, alkohol, tarot, szakítás, mindennek nem így kellett volna lennie.
A Majdnem igazi hangulatfilm, amely az időfelbontást és a kézikamerázást a sodródás érzékeltetésére használja: sehonnan sehová vezető lógás a városban, meg nem élt tragédiák, beszélgetéstöredékek, hiányzó örömök. A leginkább low-budget darabnak tűnő Majdnem igazi érzelmi mélyponton hagyta a válogatás nézőjét, hiszen semmiféle kiutat nem kínál hősei számára, akiknek hiába hever a lábai előtt a város (legalábbis a Gellért-hegyről nézve), nem tudnak élni a lehetőségekkel. A boldogság ritkán tűnik olyan kétségbeejtően távolinak, mint a Majdnemet nézve.
