Hagyományos félévi mozivárós rovatunkkal jelentkezünk.
The Naked Gun / Csupasz pisztoly
Aki a 80-as évek végén, a 90-es években cseperedett, az a mai napig a szívében őriz egy kis szigetet, amin egy elárvult, „ZAZ” feliratú zászló lengedez. A Zucker-Abrahams-Zucker trió volt a felelős a korszak fergeteges amerikai műfajparódiáiért, s ezek közül is talán a legmaradandóbb a Csupasz pisztoly trilógia a faarcú rendőrrel, Frank Drebinnel. Leslie Nielsen pótolhatatlan, most mégis tesznek rá egy kísérletet, és ha egyéb nem is, a monogram stimmel: Liam Neeson fogja vezetni az alpári humor cirkálóját. Kétségtelenül... ööö, érdekes választás, szívszorongva várjuk, hogy hullagyalázás lesz-e belőle, vagy csak simán rossz komédia, netán zseniális és méltó utód. Utóbbira nagy szükség lenne ezekben a humortalan, sótlan, mindenen megsértődő identitáspolitikai korszakban, de a rendező személye (Akiva Schaffer) enyhe aggodalomra ad okot – ám adjuk meg nekik az esélyt, ami mindenkinek jár. (jbn)
Romániai bemutató: aug. 1., magyarországi bemutató: aug. 7.
Materialists / Többesélyes szerelem
A házasságközvetítő (matchmaker) munkája számszerűsített: hány éves, hány kilós, milyen magas és nem utolsósorban milyen iskolázottságú és jövedelmű partnert képzelt el ügyfele? Celine Song második nagyjátékfilmje ismét egy szerelmi háromszög-történetben vizsgálja a statisztikai elvárások mellett körvonalazódó vágyak természetét. A Materialists főszereplője a fiatal és ambiciózus Lucy (Dakota Johnson), aki jól behatárolt paraméterek alapján New Yorkban próbál randikat összehozni. Munkája során találkozik a jóképű, milliomos Harryvel (Pedro Pascal), de közben régi szerelme, a kevésbé tökéletes John (Chris Evans) is feltűnik. A dél-koreai származású, drámaíróként debütáló rendező rövid ideig maga is házasságközvetítőként dolgozott, ezekből a tapasztalatokból is építkezik az Előző életekhez hasonló érzékenységű, de pörgősebb, kevésbé visszafogott és még inkább a mába helyezett történetében. (zá)
Magyarországi bemutató: augusztus 14., romániai premier egy nappal később.
Das Licht / The Light
A lé meg a Lola, A parfüm: egy gyilkos története és a Felhőatlasz rendezője, Tom Tykwer idén új filmmel jelentkezett: A fény című pszichológiai dramát/felnövéstörténetet a 75. Berlinale nyitófilmjeként mutatta be. Középpontjában egy átlagos német család áll, nagyon mai és általában a nyugati típusú társadalmakra jellemző problémáival – csikorogva működő házasság, anakronista jövedelemforrás, a VR-játékok, drogok és féktelen bulik csapdájába szorult gyerekek, szíriai menekült házvezetőnő –, és ahogy a német rendezőtől el is várjuk: nem hétköznapi, látványos depresszióűző megoldásokkal. Kritikusai a fehér/liberális európai világ enyhén inkoherens kritikáját látják benne – bárhogy legyen is, egy Tykwer-féle mágikus-realista világra mindig kíváncsiak vagyunk. (bk)
Romániai bemutató: augusztus 22., magyarországi bemutatódátum egyelőre nincs.
Caught Stealing / Rajtakapva
Darren Aronofsky új filmjében egy hajdani középiskolai baseball-üdvöskének a New York-i alvilág összes bandája elől kell menekülnie árkon-bokron át, pedig csak annyit tett, hogy elvállalta, néhány napig vigyáz a szomszédja macskájára: orosz, Puerto Ricó-i és ortodox zsidó gengszterek üldözik – fogalma sincs, miért. Bár Aronofsky nem akkor a legerősebb, amikor vígjátékot rendez, az Austin Butlerrel a főszerepben készült Rajtakapva mégis jóféle, vicces thrillernek ígérkezik. Kétségtelenül nagy váltás lesz az Oscar-díjas A bálna (The Whale) után, bár azóta Aronofsky készített egy Postcard from Earth című, immerzív ismeretterjesztő filmet is, a Las Vegas-i The Sphere számára. (bk)
Magyarországi bemutató: augusztus 28., romániai bemutató egy nappal később.
The Thursday Murder Club / A csütörtöki nyomozóklub
Ajánlhatunk-e jobbat nyári kikapcsolódás gyanánt, mint klasszikus vonalvezetésű (nek tűnő), az Agatha Christie-féle hagyományokat követő murder mystery-t igazán pazar szereposztással? Richard Osman bestsellerének, A csütörtöki nyomozóklubnak az adaptációja, Chris Columbus rendezésében, nem ígér sokat – egy felhőtlen krimikomédiát –, de azt remélhetőleg betartja. A helyszín egy idősotthon, ahol négy barát minden csütörtökön összeül, és megoldatlan bűnügyekről beszélgetnek – mígnem egyszer a dolog komolyra fordul, a nyugdíjasotthonban kegyetlen gyilkosság történik, a nyomozást addig elméletben „gyakorló” amatőrök pedig hirtelen a botcsinálta detektív szerepében találják magukat. Sikerül-e a Helen Mirrenből, Celia Imrie-ből, Pierce Brosnanból és Ben Kingsley-ből álló ad hoc nyomozócsapatnak felgöngyölíteni a bűnügyet? Van egy sejtésünk… (pazs)
Bemutató: augusztus 28. (Netflix)
One Battle After Another / Egyik csata a másik után
Tökmindegy, mi a film címe vagy a témája, sőt, még a színészek neve is másodlagos: ha azt írja rajta, hogy Paul Thomas Anderson írta és rendezte, akkor az biankó csekket kap nálunk. Nem mintha a szereposztás nem lenne parádés: DiCaprio, Del Toro és Sean Penn domborít benne, ráadásul egy Thomas Pynchon-regény adaptációja, ami 1984-ben, Reagan újraválasztása idején játszódik, és bosszú/megmentésfilm, amiből úgy tűnik, hogy a humor sem fog hiányozni. A premierdátum gyanúsan az idei velencei fesztivál utánra került (noha még nincs teljes lista az ott bemutatott filmekről). Ja, és ez az első PTA-film, ami IMAX-változatot is kap. (jbn)
Magyarországi bemutató: szeptember 25., romániai bemutató egy nappal később.
La réparation / Redress
Jön újra egy film, amely a fine dining világában játszódik: az Oscar-díjas Indokína (Indochine) rendezője, Régis Wargnier tíz év kihagyás után, 2024-ben jelentkezett vele – ez a filmje, a La réparation érkezik idén nyáron a hazai mozikba is. A film francia-tajvani koprodukcióban készült, hiszen története is egy patinás kis francia vendéglőből indul, és egy tajvani gasztronómiai konferenciára vezet. Nyomtalanul eltűnik egy híres séf a harmadik Micheline-csillagja átvétele előtt: csak annyit lehet tudni róla, hogy vadászni indult fiatal sou-séfje társaságában. Lánya, Clara (Julia de Nunez) egyedül marad a vendéglő vezetésével és a szenzáció miatt a nyomába szegődött paparazzikkal, ráadásul meghívást kap a már említett konferenciára. Az apa-lánya sztori érdekes lehet, a szemet gyönyörködtető fúziós fogások révén pedig A szenvedély ízében (La passion de Dodin Bouffant) kicsúcsosodott gasztropornó-trendbe illeszkedik – megnézzük, bár a meglepően kis számú, francia nyelvű kritika nem feltétlenül lelkes. (bk)
Romániai bemutató: szeptember 26., magyarországi bemutatódátum egyelőre nincs.
Ken / Yes
A remek Szinonimák rendezőjének új filmjénél jobban nem lehet kortárs méhkasba nyúlni: a Cannes-ban, a Rendezők kéthetében bemutatott Igen a két évvel ezelőtti, október 7-i izraeli terrortámadások utóéletével foglalkozik, amikor egy jazz-zenész azt a feladatot kapja, hogy írja meg az új nemzeti himnuszt. Amire számíthatunk: vitriolos támadás az Izraelt uraló politikum ellen; vitairat a hatalmas kiszolgáló művészettel szemben; huncut formanyelvi játékok. Amire nem számítunk: kitüntetés a Trump-adminisztráció részéről. De Nadav Lapid valószínűleg nem is számít rá. (jbn)
Romániai bemutató: október 17., magyarországi bemutatódátum egyelőre nincs.

Árva
Nem meglepő, hogy a minden díjat besöprő Saul fia, illetve a megosztóbb Napszállta után mi sem vagyunk közömbösek Nemes Jeles László új filmjével kapcsolatosan. Az Árva még 2024 elején került hírekbe nagyszabású szereplőválogatása apropóján, és talán a produkció méreteiről, valamint a rendező kompromisszummentességéről is elárul valamit, hogy végül tízezer kiskamasz meghallgatása után sikerült kiválasztani Barabás Bojtorjánt az 1957 tavaszán játszódó történet főszerepére. A nyilvános ismertető szerint a tizenkét éves fiú azzal a reménnyel nőtt fel, hogy a háborúban eltűnt édesapja egyszer majd hazatér. Egy nap megjelenik náluk egy férfi, aki azt állítja, hogy ő Andor apja, a fiú azonban nem hajlandó apjának tekinteni az idegent. A férfi beköltözik hozzájuk, és Andor kénytelen leszámolni illúzióival. Miközben az anya és fia közötti szakadék egyre mélyül, Andor elhatározza, hogy bármi áron, de megmenti családját a férfitől. Nemes Jeles korábbi alkotótársai közül Erdély Mátyás felel a magyar-francia-német-brit összefogásban készülő produkció képi világáért, valamint Zányi Tamás a hangjáért. A stáb magyar szakemberei között találhatjuk Ágh Márton látványtervezőt, Flesch Andrea jelmeztervezőt és Politzer Péter vágót is. A magyar bemutatót nem véletlenül időzítették október 23-ára, azonban nem lenne meglepő, ha a Napszálltához hasonlóan előtte Velencében már láthatná a filmet a nemzetközi közönség. (zb)
Magyarországi bemutató: október 23.
Frankenstein
Mary Shelley gótikus regényklasszikusának már annyi és annyiféle adaptációja létezik – mennyiségi szempontból talán csak a Drakula-feldolgozásokkal vetekedhet, a minőség, a nagy számok törvényének megfelelően, igencsak hullámzó –, hogy joggal tehetjük fel a kérdést: szükség van-e egy újabb Frankenstein-filmre? A skála valóban széles, a Christopher Lee-féle Hammer-horroroktól Boris Karloff szörnyfilmjein át az olyan, az alapmű filozófiai üzenetét híven közvetítő művészfilmekig terjed, mint Kenneth Branagh Frankensteinja – és akkor még nem beszéltünk a sztori valamely motívumát felhasználó mozgóképes „leágazásokról” (a témában ajánljuk ötfilmes podcastünket). Az is igaz viszont, hogy ha van olyan kortárs filmrendező, akinek a vásznára kívánkozik ez az örökzöld történet, akkor az Guillermo del Toro – a mexikói direktor korábbi, a különösség, a borzongás, a groteszk alapmotívumait középpontba állító opuszai után (mint A faun labirintusa, A víz érintése vagy a Rémségek tára) tökéletesen illeszkedik majd a sorba a Frankenstein. A rendező valami olyasmit nyilatkozott korábban, hogy filmje – amely a Netflixen debütál majd – a Mary Shelley-alapmű „miltoni”, „tragikus” vonatkozásaira helyezi a hangsúlyt, vagyis nem egy B- vagy Zs-kategóriás trashre számíthatunk, amit csak üdvözölni tudunk. A szereposztás ígéretes: Dr. Victor Frankenstein szerepében Oscar Isaacot láthatjuk majd, Mia Goth alakítja Elizabethet, feltűnik Christoph Waltz is, a szörny szerepébe pedig Jacob Elordi érkezik egyenest az Eufóriából. Az előzetes alapján pazar látványvilágra számíthatunk – akárhogy is sikerült, de annyira rossz nem lehet. (pazs)
Bemutató: november (Netflix)
Elskling / Loveable / Szerethető
Lilja Ingolfsdottir első nagyjátékfilmjének főhőse a munkája mellett négy gyerekkel zsonglőrködő Maria. Második férje állandóan utazik, ami miatt egy nap csúnyán összevesznek, Sigmund pedig válni akar. Miközben házassága felbomlik, Maria önvizsgálatra vállalkozik, hogy kiderítse, vajon a teljes önelfogadás lehet-e a kulcsa egy teljesebb életnek. A norvég rendező közhelyeket ügyesen kerülgető, sok kérdést nyitva is hagyó filmje a teljesen mindennapos helyzetet újszerű megközelítésben tálalja: a pszichoterápiát folytató Maria a szülői minták megismerése után magát is képes lesz elfogadni és önismereti munkája eredményeként, a maga számára is meg tudja teremteni az érzelmi biztonságot, ami már nem egy partner vagy mások függvénye. Helga Guren Karlovy Varyból a legjobb színésznő díjával, a rendező pedig a zsűri különdíjával térhetett haza, a magyarországi nézők már januárban megnézhették és megszerethették a filmet. (zá)
Romániai bemutató: december 5.
Father, Mother, Sister, Brother / Apa, anya, nővér, testvér
Jim Jarmuschra akkor is kíváncsiak lennénk, ha a mucsafalvi amatőr színitársulattal improvizálgatna valamit, pláne, hogy olyan színészekkel tér vissza hat év szünet után, mint Cate Blanchett, Charlotte Rampling, Adam Driver, Vicky Krieps – no meg régi jóbarátja, Tom Waits. „Az egymástól elhidegült testvérek évek után újra összejönnek, és megpróbálnak szembenézni a családban lévő feldolgozatlan feszültségekkel” – fogalmaz a szűkszavú szinopszis, de a fehér hajú auteurt ismerve jóval többről lesz itt szó, annyi pl. már sejthető, hogy novella-, szkeccs- vagy antológiafilm lesz (más-más generációk máskféleképpen hívják ezt, a lényeg: amolyan Éjszaka a Földön-ös szerkezetű). A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon versenyző Apu, anyu, hugi, öcsi (nem hivatalos címváltozat! :D ) keserédes film lesz, talán teljesen zenementes. (jbn)
Romániai bemutató: december 26., magyarországi bemutatódátum egyelőre nincs.

Filmek, amelyekről volt kritikánk, és van biztos bemutatódátumuk:
- Mahdi Fleifel: Az ismeretlenbe (To a Land Unknown), júl. 17. (HU)
- Joshua Oppenheimer: The End, júl. 18. (RO)
- Radu Ciorniciuc, Lina Vdovîi: Tata, szept. 12. (RO)
- Julien Colonna: Le royaume / The Kingdom, szept. 12. (RO)
- Gabriel Mascaro: O último azul / The Blue Trail, szept. 19. (RO)
- Teodora Mihai: Reostat / Traffic / Jaful secolului, szept. 26. (RO)
- Bernhard Wenger: Pfau - Bin ich echt? / Páva - Valódi vagyok? / Peackock, okt. 9. (HU)
- Kirill Szerebrennyikov: The Disappearance of Josef Mengele / Das Verschwinden des Josef Mengele, okt. 31. (RO)
- Dzsafar Panahi: Yek tasadef sadeh / It Was Just An Accident, nov. 14. (RO)
- Richard Linklater: Nouvelle vague, nov. 21. (RO)
- Olivier Laxe: Sirát, nov. 28. (RO)