Miközben a Székelyföldi Legendárium rajzfilmsorozatot hamarosan az egyik legnagyobb internetes tartalomszolgáltató kínálatában láthatjuk viszont, a mögötte álló székelyudvarhelyi csapat Muszka Sándor íróval és László Marcell animációs rendezővel kiegészülve egész estés animáción dolgozik. „A legnagyobb székely”, Orbán Balázs író, utazó, fotográfus kalandos életéről eredetileg rövidfilm készült volna a Nemzeti Filmintézet és a Román Filmközpont támogatásával, de a bukaresti Anim’est Nemzetközi Animációs Fesztivál Pitch, Please! nevű szakmai fórumának zsűrije meggyőzte az alkotókat arról, hogy érdemes nagyobb léptékben gondolkodni, véleményüket pedig egy díjjal is alátámasztották. Az alkotók így részt vehetnek a régió legjelentősebb animációs rendezvényén, a CEE Animation Forumon. Fazakas Szabolcs, a készülő film producere és társrendezője számolt be a bukaresti élményekről.
Bálint Hunorral, az Orbán Balázsról szóló film, a Csontbáró animációs vezetőjével nemrég szakmai felkészítőn vettetek részt Bukarestben. Hogy fogadták a filmterveteket az Anim’est mentorai?
Beneveztünk, de nem gondoltuk, hogy egyáltalán beválogatnak. Cristian Pascariu és Dan Panaitescu voltak a mentorok, ők filmes szaktekintélynek számítanak, komoly tapasztalatuk van. Az egyhetes képzés arról szólt, hogy felkészítettek minket a hétvégi zsűrizésre, amikor több külföldi szakértő jött, a CEE Animation Forum szervezői, producerek. Lefordítottuk román nyelvre a film technikai forgatókönyvét, ami az összes résztvevő közül csak nekünk volt kész. Ez tetszett a mentoroknak, mert volt, amiből dolgozni.
Milyen irányba fejlesztettétek a filmtervet az egyhetes felkészítő alatt?
Ha belemerülsz egy témába, sokszor nem figyelsz oda olyan részletekre, amik lehet, hogy dramaturgiailag jobbak egy filmben. Mondok egy egyszerű példát. Volt egy kedvenc jelenetem, amit kihagytam a forgatókönyvből, de elmeséltem a mentoroknak, és ők mondták, hogy bele tudom tenni, sőt, azzal Orbán Balázst közelebb hozom a nézőhöz. Az ő nagyapja hajószerencsétlenségben meghal a Fekete-tengeren, s emiatt azt hiszik Isztambulban a gazdag nagyszülők, hogy meghalt az édesanyja is. Tulajdonképpen így lesz Orbán Balázsból székely, mert az édesanyjának lejár a három évre kifizetett kollégiumi díja, nem megy utána senki, és ekkor kerül a lengyelfalvi Orbán családhoz. Mondták, hogy ezt ne vegyem ki, sőt, legyen Orbán Balázs tengeribeteg, féljen a tengertől, mert tudja azt, hogy a nagyapja ott halt meg. Orbán Balázs nézőhöz való közelebb kerülése oldódott meg a workshoppal. Mi olyan jelenetekből építettük fel a filmet, amelyek a valóságban megtörténtek, és ahogy megtörténtek, úgy próbáltuk őket a filmbe betenni. A mentorok kicsit túlmozdítottak ezen minket, arra bátorítottak, hogy vigyünk be fiktív történeteket, például Orbán Balázs első találkozásáról a fényképezés technikájával. A forgatókönyv így átíródik, de a karakter nem változik, inkább többet megtudunk róla, több érzelem köti a nézőt hozzá.
A filmet eredetileg 24 percesre terveztétek. A struktúráján is változtatnátok?
Változik a film struktúrája, mert a mentorok és a zsűri egyetértett abban, hogy ez egy egészestés téma, ne csapjuk össze 24 percben. Öt fejezete lesz, de ezek összefüggőek, így a televíziók átvehetik majd egyben vagy sorozatként is.
Annak, hogy hosszabb lesz, mennyire van költségvonzata?
Van, de majd megoldjuk, dolgozunk rajta. Az első két részre biztosan van pénzünk. A Román Filmközpont (CNC) és a Magyar Nemzeti Filmintézet (NFI) is támogat. Most már kutyakötelességünk elkészíteni a filmet, annyira szép téma, hogy kár lenne kihagyni.
Említettél egy lehetséges jelenetet, amelyben Orbán Balázs találkozna a fényképezés technikájával. Milyen látványvilágot találtatok ki a filmnek, hogyan lesz része a fénykép médiuma?
A székelyudvarhelyi Kováts Fényképészet archívumát és Orbán Balázs fényképeit használjuk, ezeken a fényképeken mozognak majd a 3D-s karakterek. Kossuth Lajos megmentését vagy a Victor Hugóval közös élményeket eredetileg 2D-ben terveztük, de Orbán Balázs életében ezek meghatározó személyiségek, ezek azok az életfázisai, amelyekben ő továbblép, fejlődik, így a mentorok tanácsára ezeket a karaktereket is be fogjuk hozni 3D-ben. A 2D más célt szolgál majd a filmben, a visszaemlékezéseket hozza, a képi világa pedig az Orbán Balázs halála után előkerült jegyzetfüzet alapján készült.
Bár az utóbbi években volt rá példa, még mindig kevés erdélyi magyar filmes projekt pályázik román állami támogatásra. Céged, a Konnertfilm 2021 nyarán az animációs projektek közül a második legnagyobb összeget nyerte, 66 ezer eurót. Milyen tapasztalatod volt a pályázattal kapcsolatban?
Nem gondoltam, hogy nyerünk. Bukarestben nagyon kedvesen fogadtak. Amikor adtuk le a pályázatot, reggel nyolctól álltunk sorban másokkal együtt – sokan raffianeccekkel vitték a filmterveket –, már járt le a hivatali idő, s mivel előzőleg le kellett jelentkezni, tudták, hogy ki honnan jött. Kijött egy nő, s mondta, hogy itt van Erdélyből, Székelyudvarhelyről egy legény, beengedjük-e, hogy ne kelljen hétfőn megint visszajönnie többszáz kilométerről. Az összes filmes félreállt, bementem, meghallgattak, leadtam a terveket. Tetszett nekik a téma, és szerintem az is, hogy konkrét tervvel mentünk, látták, hogy tudjuk, hogy mit akarunk. Természetesen kerestem egy olyan bukaresti céget, amelyik filmes pályázatírással foglalkozik. Mindenki csinálja azt, amihez ért, nekem ez az alapelvem. Budapesten is egy olyan produkciós céggel dolgozom, amelyik minden rendszerben nyert filmes pályázatokat. Az elszámolás is nagyon fontos, nem elég megnyerni a pénzt, el is kell számolni tisztességesen. Ezek a fontos dolgok, a legfőbb partnereket meg kell keresni.
A Legendárium sorozathoz több külföldi partnert, tanácsadót kerestetek. Mi a helyzet ilyen szempontból az Orbán Balázs-filmmel?
László Marcell dolgozik ezen is, vannak még partnerek Magyarországról meg Amerikából, de azért már 90 százalékban megoldjuk Udvarhelyről.
A csapat hogy oszlik meg a Legendárium sorozat és A csontbáró között?
Bővítettük és kell még bővítenünk a csapatot, keresünk is animátorokat, mert a két projektet azért nehéz egyeztetni. De az új projekt kikapcsolódás is a csapatnak, nem árt néha kicsit felszusszanni, és mást animálni, felüdülés a stílusváltás. Valószínű, hogy külsősöket is bevonunk majd, meglátjuk, hogy hol lesz szükség rá, ha kimegyünk a CEE Animation Forumra, ott is fogunk ismerkedni, partnereket találni. Én a koprodukciókban hiszek, el tudom képzelni azt is, hogy lengyel, cseh vagy osztrák utómunka-céggel dolgozzunk, de kinyílnak a kapuk arra is, hogy Brüsszelbe adjunk le pályázatot az Orbán Balázsos filmre. Mindenképp jó, nézhető filmet szeretnénk készíteni.
A Legendárium sorozatnak időközben készül a második évada, először a második részt, A Tisza óriásait mutattátok be a Facebook-oldalatokon. Miért ezzel kezdtétek?
Nehezebb volt ez az epizód, mert sok volt benne a vízszimuláció, ezért ennek fogtunk neki. Most a Pogányvárat fejezzük be, és már animáljuk a Csontkirály, babkirályt. Ha legalább öt rész elkészült, akkor fogjuk terjeszteni tévéknek.
Addig a többi részt is bemutatjátok interneten?
Igen, és Szejkefürdőn van egy állandó mozink, ott is lesz egyfajta premier, ezen kívül, ha valahová meghívják a Legendáriumot, akkor levetítjük.
A Tisza óriásai Kárpátalján játszódik. A második évadtól tehát Rika és Zete eltávolodik Székelyföldtől?
Igen, sőt, Zete és Rika később nem csak a Kárpát-medencébe, hanem a világ minden tájára elmegy majd legendákat menteni, akár Dél-Amerikába, a Húsvét-szigetekre vagy Egyiptomba, de mindig Székelyföldön lesz a központjuk, ők székely gyerekek, akik azt a feladatot kapták Nagyapától, hogy legendákat mentsenek. A második évadban már lesznek utalások erre, Zete és Rika elkeverednek Kínába, Egyiptomba. Úgy tervezzük felépíteni a sorozatot és a brandet, hogy gazdasági vállalkozásként megálljon a talpán. Kaptunk segítséget Magyarországról és itthonról pályázatokon keresztül, megcsináltuk a stúdiót, tanultunk, de úgy tisztességes, hogy amit a 30 fős csapat készít, az legyen valahol önfenntartó. Ez nem könnyű, de bízunk benne. Az első évadot már Dél-Amerikában kezdjük az Amazonon terjeszteni, elindultunk a magyar és a román Netflix irányába is, a szerződést már megkötöttük a forgalmazó céggel, tehát haladunk. Elkészült a brit angol és az amerikai angol szinkron, készül a kínai, német, orosz szinkron is.
A szinkronfelvételek egy része Los Angelesben készül, történetesen egy székelyföldi származású színésznő, producer, szinkronrendező, Skovrán Tünde cégénél. Ez a kapcsolódás mennyire szükséges a sikeres szinkronhoz?
Ez a lényeg, Tünde tudja, hogy miről van szó, odafigyel a részletekre, és bármi van, azonnal hív. Nem szinkronizálják el a filmeket, hanem leszinkronizálják. Nyilván vannak olyan székely viccek, szófordulatok, amelyeket nem lehet lefordítani, de nem is ez a lényeg, minden nemzetnek megvannak a saját viccei, mondókái, és ezeket adaptálni kell, meg kell találni a megfelelőket.
Mennyire indult be a romániai televíziós terjesztés?
Kolozsváron a Román Közszolgálati Televízió (TVR) fogja adni az első évadot, igaz, hogy nem pénzért, hanem reklámidőt kapunk cserébe, de az már jó, mert a brandet erősíti. Jobban megéri, hogy a reklámfilmünket bejátsszák, többet hoz, mintha fizetnének. Nekik könnyebb, nekünk meg értékes. Csak ehhez kell a szejkefürdői Mini Erdély Park és a bogárpark, ha ezek nem lennének, nem lenne értelme. A frissen indult bukaresti Cartoon Tv Plus online rajzfilmcsatornán is elérhető az első három epizód, nagy lendülettel és reményekkel indultak, mi is besegítettünk nekik. Szeretem a kis kezdeményezéseket, sokkal több bennük a lélek és sokkal értékesebb filmeket vesznek be a kínálatukba. A nagyokkal az a gond, hogy minőség van, de óriási a versengés is a nézőkért, ezért sokszor nem az a fontos számukra, hogy milyen tartalom van egy animációs film mögött, hanem a gyors mozgásokkal, egyszerű, gendersemleges történetekkel, gyorsan, nagy mennyiségben legyártott filmekkel próbálják megfogni az ifjú nézőket, ami szerintem hosszú távon nem egészséges.
