Az Árva megjelenése valóságos interdiszciplináris eseménysorozattá formálódott: az októberi premiert követően most egy, a filmhez kapcsolódó kiállítással várja az érdeklődőket a Kiscelli Múzeum, valamint fotókönyv formájában még haza is vihetünk magunkkal egy darabot az ötvenes évek atmoszférájából.
Magyarország nevezettjeként hivatalosan is Nemes László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva versenyez a következő Oscar-díjátadón, így elképzelhető, hogy a Saul fia 2016-os győzelme után duplázni fog a rendező. A II. világháború végnapjaiban született Hirsch Andor történetében – csakúgy, mint a Saul fia vagy a Napszállta során – megtartották a személyes hangvételt, a szubjektív szemszöget: 1957 tavaszán mindenki a május 1-i ünnepségre készül a romokban heverő Budapesten, a 12 éves kisfiú azonban egyre inkább elmerül saját aggályainak sűrűjében. Nemes családi múltja adja a keretet, amelyben Andor kutatni kényszerül, hiszen a fiú a rendező apjának alteregója. Anyja (Waskovics Andrea) egyedül neveli a fiút, akinek eltűnt apját a pincében lévő bojler helyettesíti. Egy nap azonban feltűnik egy nagydarab, vad férfi (Grégory Gadebois), aki teljesen ellentmond annak a szülőképnek, amit a reménnyel és indulattal teli Andor jobb híján felépített magában, Berend mégis azt állítja, ő a fiú valódi apja. Nemes keresésnarratívájában a gyermeknek mindenekelőtt önmagára kell rátalálnia, s minél inkább próbál szembe szegülni Berenddel, annál jobban kezd hasonlítani rá.
Nemzetmagány – Nemes László: Árva
Nemes László harmadik nagyjátékfilmjével szintén a kollektív nemzeti traumák kérdéseit vizsgálja egy bensőséges családtörténeten keresztül, a rendező visszatérő témájához ugyanakkor az Árva esetében a korábbiaktól eltérő, hagyományosabb formanyelv társul.
Mindamellett, hogy a film családtörténet, történelmi látlelet is, ami a transzgenerációs, kollektív traumákra, a korszak gyászhangulatára, valamint a megalkuvásra épít. Ezzel szemben hirdetik a szocializmus győzelmét és a közelgő május elsejei ünnepet, ez a meghasonulás, önbecsapás pedig kiváló jellemzője a nemzeti érzületünknek: „jól fogjunk magunkat érezni, ha beledöglünk is”.
Mintha ennek koncepcióját teremtené meg Böszörményi Gábor, a filmet forgalmazó Mozinet vezetője, Barakonyi Szabolcs fotóművész, kurátor, illetve a film látványtervezője, Ágh Márton az Árva – A történelem torkában című tárlaton, amely a Kiscelli Múzeum templomromjában kapott helyet. Az egykori szentélykörüljáróba érkezve csoportokban elhelyezett fotókat láthatunk: Szilágyi Lenke és Barakonyi Szabolcs filmforgatáson készült képei szándékosan nincsenek dedikálva, hiszen magát a dokumentáció fontosságát tartották szem előtt, nem a művészek személyét. Továbbá ezzel megőrizték a film szellemiségét is, hiszen Andor egy rejtvény foglya, így egyértelmű megoldások helyett a temérdek mennyiségű kép feldolgozása a nézőre vár. Ugyanis a standfotókon túl a film látványvilágát inspiráló Fortepan-gyűjtemény egy jelentősebb darabját is kiállították. A régi vasrácsra akasztott, kelléktárból összeszedett keretekbe foglalt képek sokasága azonban csak a kezdet, hiszen a tér többi részét egy korabeli installáció foglalja el.
A homokkal felszórt grundot sztrájkellenes hirdetményekkel, és a munka ünnepét éljenző plakátokkal teleragasztott deszkakerítés veszi körül, a pallókon elhelyezett kis lyukakon belesve pedig a film megvilágított jelenetképeit láthatjuk. Ahogy Barakonyi elmondta, a fotóknak rendkívüli jelentése van a filmen belül, és mindannyiunk saját életében is, mivel számos emlékünk úgy válik az identitásunk részévé, hogy nem megéltük azokat, hanem az események dokumentálása tette lehetővé, hogy a képek segítségével megismerjük őket. Andor így alkotja meg ismeretlen apját a maga számára, a látogatók pedig a bemutatott fényképes örökségnek, az autóroncsnak, a falragaszoknak, és a leharcolt telefonfülkének köszönhetően hamar átélhetik az ötvenes évek hangulatát. Mind nappal és mind éjszaka, merthogy a helyszín bizonyos időközönként elsötétül, ennélfogva félhomályban is felfedezhető a különleges tér. Természetesen a mozgóképeknek is jutott hely: az Andort alakító Barabás Bojtorján casting-videóját és kimaradt filmrészletet vetítenek a monitorokon.
A kiállítás kurátora, Barakonyi Szabolcs, Salát Zalán Péter, a könyvterv kreatív koncepciójának megalkotója, Földényi F. László esztéta, művészeti író, illetve maga a rendező a tárlathoz kapcsolódva életre hívott egy fotókönyvet is, amely nem csak a film kulisszái mögé enged betekintést, hanem visszarepíti az olvasót a forradalom utáni állapotba. Az exkluzív kiadvány mintegy 330 oldalon gyűjti össze azt a 288 képet, amelyek inspirálták a film látványvilágát, ezzel betekintést enged a fotóalapú kutatásba, amelyet a készítők a kor környezetének rekonstruálásához végeztek, az archív válogatáson túl pedig a filmhez készült fényképek, werkfotók, és Erdélyi Mátyás kameraképei is fellelhetők.
A forgatókönyvrészleteken, egyéni történeteken, valamint a rendezői-operatőri instrukciókon, jegyzeteken kívül a kötet különlegessége, hogy kivehető, s máshová átragasztható fotókat tartalmaz, melyek elmozdítása elengedhetetlen, hiszen esetenként fontos információkat takarnak ki a szövegtöredékekből. Ezzel az olvasót is afféle nyomozásra invitálják, mint amit az alkotók munkája is megkívánt, miközben megismerhetjük a könyvet jelentő művészi konstrukciót. Mivel egy forgatás sem lineárisan zajlik, a kiadvány időrendisége sem így épül fel, hanem szabadabb képolvasásra, elmélkedésre, vizsgálatra ösztönöz. Limitált példányszámban, de angol és magyar nyelven is megvásárolható a filmkönyv a Kiscelli Múzeumban, az Írók Boltjában, és a Kultúrbarlang webshopjában.
A könyv fontos referenciákat kínál a film elemzéséhez is: ebben a korszakban az osztrák származású amerikai fényképész, Ernst Haas, illetve az amerikai Saul Leiter szándékosan elmosódott képeket készítettek, felhasználták a kirakatok tükröződését, hogy többrétegű látványt rögzítsenek, a hitelességet pedig nem a pontossággal kívánták megteremteni, hanem a rendkívül erős atmoszférával. Pillanatképeik akaratlanul is megörökítenek olyan részleteket, amik a fényképész figyelmét elkerülték, így egyszerre válnak intim alkotássá és hiteles korképpé – ahogy a Fortepan archívuma is privát, ám informatív történelmi dokumentáció.
Mivel az Árva személyes krónika, mozgatórugója Andor vágyai és az általa átélt traumák, Haas és Leiter titokzatos munkái ihlették azt a cselekménybeli és érzelmi labirintust, amely miatt a fiú nem látja a teljesen, milyen akadályok várnak rá. A fényképeknek a filmben is jelentős szerepük van, meg-megakasztják történetet, hogy a múlt egy szelete betolakodjon a fiktív jelenbe.
Talán meglepő, hogy pont az Árvához készült interaktív kiállítás és filmkönyv – többnyire a nagy, hollywoodi produkciókhoz szokás ilyen összművészeti kirakóst szervezni –, ugyanakkor a meghatározó nemzeti örökségünk, sorsfordító eseményeink mindig is izgalmas és látszólag kimeríthetetlen alapanyagnak bizonyultak a múltunk megismeréséhez. Most épp egy kisfiú vezet át minket a történelmünk ezen szegmensén.
A 2025. december 7. és 2026. április 12. között látogatható kiállítás Böszörményi Gábor, a BTM Kiscelli Múzeum és a Mozinet közös produkciója, támogatói Budapest Főváros Önkormányzata, a Nemzeti Filmintézet és a Pioneer Pictures.
