Kritika: I Like Movies (Chandler Levack) Kritika: I Like Movies (Chandler Levack)

Alsó polcos kamaszkor

Chandler Levack: I Like Movies

ÉRTÉKELD A FILMET!
I Like Movies
Chandler Levack
2022

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Az I Like Movies nem csak a kultikus filmek, de a filmrajongó-szubkultúra álmodozói előtt is tisztelgő, keserédes felnövéstörténetével végső soron arról beszél, hogy átlagosnak lenni a legkeményebb meló.

A saját nagyformátumú rendezői hangját kereső Lawrence egy isten háta mögötti külvárosi gimnázium végzőse Kanadában, barátjával megszállott SNL-fanatikusok, médiaszakosként elvont amatőrfilmeket készít, még maszturbálás helyett is Kubrickot és Nagymenőket néz, és hogy legnagyobb pechjére ne egy nímand kanadai rendezőként kelljen ún. karriert építenie, megcélozza a méregdrága New York University-t. Hogy összeszedje rá a pénzt, a cinefilek mindenkori mekkájában, a helyi videotékában kezd el dolgozni. A minimum Tarantino és Kevin Smith óta a punk kívülállást és a filmkészítés ihlető ősforrását egyszerre megtestesítő videókultuszban Chandler Levack rendező nem csak a kúlságot, a filmek identitásformáló mágiáját és felszabadító eszképizmusát ünnepli, hanem a rajongás mögött meglátja a tragikus monomániát és a toxikus valóságtagadást is.

Kép az I Like Movies című filmből

Az elmúlt években megszaporodtak az idősödő rendezők körében a saját művészi eszmélésükre könnyfátyollal visszatekintő és a mozi erejét magasztaló, némileg öntetszelgő, megkésett coming-of-age számvetések (A Fabelman család, A fény birodalma, Bardo), amelyek kevés kivétellel a giccs és a pátosz oltárán áldozták fel a személyes hangvételt, és hamis nosztalgiájukkal pusztán rendezőik saját köldökébe jelentettek kreatív menekülőutat. Levack szintén vastagon önéletrajzi ihletésű debütje ezzel szemben nem elfogulatlanul közelít a filmek mindent elsöprő és felülíró középsulis imádatához, valamint az ebből táplálkozó túlfújt ambíciókhoz: az I Like Movies alaphelyzete, gördülékeny, őszinte kamaszhumora, életszagú konfliktusai és karakterei a korai Wes Andersont, Taika Waititit, illetve Noah Baumbach felnövésfilmjeit, a traumákkal terhelt csonka családok és a túlzó kreativitásba menekülő, koraérett gyerekkor iróniával tompított, de borúsabb, valódibb atmoszféráját idézik. Lawrence ugyanis a külvilág számára egy szintén nehezen megfejthető, nem is pusztán a sikert, hanem egyenesen a szakmai nagyságot áhító figura, gondosan eltervezett jövőbeli életúttal, aki előtt élete készre csiszolt filmje már azelőtt lepergett, hogy igazán elkezdődött volna. 

Kép az I Like Movies című filmből

Lawrence önző, nárcisztikus, filmes műveltségét lekezelő sznobizmusba fordító oldala azonban szép lassan a videotékás kollégái – köztük főnöke, Alana –, valamint iskolatársai előtt is lelepleződik. Eleve megvetéssel viszonyul a tékához, amiben csak az átmeneti kényszert, a zsákutcát látja, a legjobb barátját és alkotópartnerét pedig csak egy gimnáziumi helykitöltőnek tekinti, akit törvényszerűen lecserél majd az egyetemen, miközben özvegyen maradt anyjával sem képes zöldágra vergődni és feldolgozni apja öngyilkosságát. Levack elismerésre méltó arányérzékkel, fokozatosan tolja el a hangsúlyokat és teszi egyre komorabbá filmje tónusát, míg végül  a kezdeti könnyed, filmes idézetekkel sűrűn teleszőtt ironikus karakterdinamikát messze maga mögött hagyva a gyász, a mentális megbillenés fullasztó pánikrohamai és a vallomásszerű kitárulkozások drámája mentén szervezi a cselekményt és a film érzelmi magját. Lawrence és Alana is sérült karakterek, kettejük esetlenül bájos szerelmi/baráti viszonya mögött Levack empatikusan, de határozott kontúrokkal rajzolja meg a traumák és a kiégés okozta elveszettségüket.

Kép az I Like Movies című filmből

A magát kezdetben magabiztosnak és tudatosnak mutató Lawrence valójában teljesen instabil, és hiába dédelget nagyívű művészi ambíciókat, épp annak az érzékenységnek és türelemnek van híján, amivel a valódi nagy filmesek az igazi munkát végzik: az odafigyelést. A kreativitás, a filmek szeretete Levacknál nem merül ki a műalkotások és a videokazetták pusztán fetisizáló áhítatában, viszont nem is holmi megmosolyogtató kattantság, vagy különc identitáskeresés, mint Wes Andersonnál vagy épp Baumbachnál. Sokkal inkább egyszerre a kamaszkor viszontagságait és komplexusait túlélni segítő, ugyanakkor végtelenül arrogáns befordulás. A film címét adó „I like movies” mondat, amivel Lawrence saját személyiségét rendszeresen leírja, nem több, mint félrebeszélés, szándékosan elterelő felszínesség, miközben Levack hagyja, hogy a valóság szép lassan leszivárogjon Lawrence reflektálatlanul rajongó, zárt világába. Alana és Lawrence viszonyán keresztül Levack éles határt húz a filmek naiv, tisztán esztétikai, valamint a lélektelen álomgyári gépezet (aminek legalsó polca maga a videotéka) közti megítélésben. Alana történetével ugyanis a filmipar árnyoldalát, a hatalmi visszaélések, a szexuális abúzus rendszerszintű tényét, illetve a showbiznisz kizsákmányoló embertelenségét sem tagadja el.

Kép az I Like Movies című filmből

Az I Like Movies amellett, hogy isteníti a nagy rendezőikonokat, az alkotói energiát és magát a filmfogyasztást, nem egy elkallódott álmokkal teli, megszépített aranykort sír vissza. Lawrence fejlődési íve, aminek a végén felelősséget vállal, képes nyitni mások felé, képzelt zseniből átlagos egyetemistává válik – egyszóval képes elkezdeni élni – egyrészt teljesen illeszkedik az „így jöttem”-filmek toposzaiba, és van olyan jó, mint a hasonló húrokat pengető Lady Bird vagy a szintén kaotikus útkeresést tematizáló kanadai elsőfilm, a Shiva Baby. Levack első rendezését viszont az teszi különlegessé, hogy az I Like Movies az édes-bús kiábrándulás filmje – már amennyiben felnőttnek lenni annyi, mint kiábrándulni az irreális kamaszkori céljainkból, az alacsonyra belőtt önképünkből és megdolgozni az érett középszerűségért.

Támogass egy kávé árával!
 
I Like Movies

I Like Movies

Színes vígjáték, 99 perc, 2022

Rendező:
Szereplők: , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Say Nothing

    Színes filmdráma, tévésorozat, történelmi, 400 perc, 2024

    Rendező: Michael Lennox, Anthony Byrne, Mary Nighy

  • Maria

    Színes életrajzi, filmdráma, 124 perc, 2024

    Rendező: Pablo Larraín

  • Better Man: Robbie Williams

    Színes animációs film, életrajzi, zenés, 135 perc, 2024

    Rendező: Michael Gracey

  • Nosferatu

    Színes horror, 133 perc, 2024

    Rendező: Robert Eggers

  • Kraven, a vadász

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 127 perc, 2024

    Rendező: J.C. Chandor

Szavazó

Melyik a kedvenced a Filmtett-szerzők 2024-es toplistájából?

Szavazó

Melyik a kedvenced a Filmtett-szerzők 2024-es toplistájából?

Friss film és sorozat

  • Say Nothing

    Színes filmdráma, tévésorozat, történelmi, 400 perc, 2024

    Rendező: Michael Lennox, Anthony Byrne, Mary Nighy

  • Maria

    Színes életrajzi, filmdráma, 124 perc, 2024

    Rendező: Pablo Larraín

  • Better Man: Robbie Williams

    Színes animációs film, életrajzi, zenés, 135 perc, 2024

    Rendező: Michael Gracey

  • Nosferatu

    Színes horror, 133 perc, 2024

    Rendező: Robert Eggers

  • Kraven, a vadász

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 127 perc, 2024

    Rendező: J.C. Chandor