Görögországban készítette el Tyúk című filmjét Pálfi György. A film a címszereplő állat nézőpontját követve mesél annak küzdelmeiről, amit könnyen az alkotó megpróbáltatásaival is megfeleltethetünk. A rendezővel beszélgettünk.
A film hátteréről azt mesélted, hogy adva volt a külföldi megvalósítás, de olyan témát kerestél, amit jól ismersz. Miért terelődött a figyelmed az emberről az állatra? És miért pont a tyúk lett a választott főszereplő?
Egy olyan filmötletet kellett kitalálnom, amit bárhol el tudok készíteni, ha már a saját hazámban nem kaptam lehetőséget filmforgatásra. A filmterv megírásának idején még nem tudtam, melyik országban tudom ezt a filmet elkészíteni, tehát olyan szereplőt kellett megtennem főhősnek, aki bárhol fellelhető a nagyvilágban és nem kell speciálisan, nagy mélységekben megtanulni a kultúráját, amire lehet sem mód, sem idő nem állna rendelkezésre – ha egyáltalán el lehet sajátítani egy másik ország kulturális bekötéseit egy-másfél év alatt. Tyúk viszont a világ minden táján él, mindenhol nagyon hasonló a viselkedéskultúrája, ugyanakkor rendkívüli izgalmas nézőpontot nyújt az emberek vizsgálatához. Ez a nézőpont azonnal behozza a groteszket a filmbe, amit én különösen kedvelek, és a tyúk középpontba állításával nekem sem kell azt hazudnom, hogy legmélyebb részleteiben ismerném a görög kultúrát.
A tyúk egyszerre alkotói alteregó és valós állat a filmben – hogyan találtatok egyensúlyt a kettő között?
Nagyon sokat dolgoztunk rajta, hogy megtaláljuk az egyensúlyt.
A forgatókönyv írásakor mennyire voltatok tisztában a tyúkok képességeivel? Mennyire alakította át a terveket, hogy többet vagy kevesebbet tudtak?
Amikor elkezdtük a forgatókönyvet írni, még nagyon keveset tudtunk a tyúkokról. Csak feltételeztük, hogy képes lesz megcsinálni, amit látni szeretnénk. Vagy amennyiben nem tudja megcsinálni, akkor majd filmtrükkel vagy MI-vel megoldjuk. Hiszen a film alapvetően illúziókeltés. A sci-fi filmekben is repülnek űrhajók, miközben nagyon kevesen forgathattak a világűrben. A film nyelvét azonban a tyúkokhoz alakítottuk ki, azaz a leghagyományosabb játékfilmes snittelést választottuk és nem valami hosszúbeállításos koreográfiát. És ebben a rendszerben olyan ügyesen mozogtak a tyúkok, hogy aztán sem CGI-t, sem MI-t nem kellett használnunk.
A korábbi filmjeiddel összevetve mennyire volt más forgatási élmény a Tyúké, mennyire más munkamódszerekre volt szükség?
Az idegen közeg miatt volt nehézkesebb a forgatás. Sokkal türelmesebb kellett legyek a stábbal, hiszen nem lehettem biztos benne, mit miért tesznek, vagy éppen nem tesznek. Én kicsi stábot kértem, több forgatási nappal az állatok miatt, erre nagy stábot kaptam, kevés nappal. Mit lehet csinálni? Türelmesen alkalmazkodni és megoldani a lehetetlen kihívásokat.

Az eddigi fogadtatás alapján univerzális történet a tyúké – a világ minden részén értik?
Aki hajlandó és rá tud csatlakozni a főhősre, aki éppenséggel egy tyúk, az a világ minden táján érti és érzi ezt a filmet. Így is raktuk össze. És éppen ezért tudta a világforgalmazó a világ összes országába eladni.
Optimista vagy pesszimista film a Tyúk?
Kinek a nézőpontjából? Éppen azt a tévképzetet szeretné lebontani a film, hogy van a Jó meg a Rossz. Szándékok vannak és élethelyzetek, ami az egyik szereplőnek jó, az a másiknak rossz, vagy mindkettőnek rossz, vagy mindkettőnek jó. És ez bonyolódik egyénről egyénre, társadalmilag, ebben az esetben fajilag is. És még ott van az egész, hatalmas szövetű univerzum, amiben ez az egész játszódik: annak mi a jó vagy a rossz?
A kormányváltás átírta a magyarországi terveiteket, lehetőségeiteket? Esetleg van már konkrét filmterved, amit itthon valósítanál meg?
Nagyon remélem, hogy átírta, mert az elmúlt rezsimben nem kaptunk lehetőséget a filmezésre és már nagyon szeretnék magyar filmet készíteni. Ötletünk és meg nem valósult forgatókönyvünk rengeteg van. És nagyon reménykedünk benne, hogy hamar feláll egy új filmes struktúra, ami gazdagon támogatja majd a magyar filmet, mert szeretné és képes rá gazdaságilag.