Egy mitikus, egy balkáni, egy mesés, egy kegyetlen és egy abszurd darab... – nos, ez nem a sapientiás végzős hallgatók szóbeli vizsgatételeinek felsorolása, hanem egy-egy újabb történet, amit magukról és az őket körülvevő világról mesélnek el. Ahogy azt látják, vagy ahogy jónak látják filmen.
Újabb 5 darab vizsgafilm forgatási beszámolóját olvashatják a következőkben, amelyek ez év tavaszán készültek a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Elöljáróban felsorakoztathatnánk azokat a gyártási körülményeket, amelyek nélkül a filmek nem készülhettek volna el, de ezek az elmúlt év óta nem sokat változtak: engedélyek, kávé literszámra, meleg tea, keksz és szendvics. Talán csak az idő lett esetenként barátságosabb, és a forgatási kalandok élénkebb színűek (már, ami a zöldellő természeti hátteret illeti). A most elkészült történetek azonban valahogy nem igényelték ezt az élénkséget. Szomorúbb hangvételű, belső történéseket formáltak filmmé. A forgatókönyveket olvasva az volt a benyomásom, hogy mindegyik filmet valami szomorú melankólia lengi körül, még akkor is, ha a történések ezerrel sodornak, vagy a hasunkat szorongatják, vagy egy szeretkező párt látunk.
Mindegyik film merész vállalkozás volt, mert belső történéseket, folyamatokat mutatott meg, és ehhez az alkotók következetesen keresték azt a mozgóképes formát, technikát, amely a lehető leginkább visszaadja a történések jellegét. Amellett, hogy alapvető kérdés volt mit is meséljünk el, kérdés lett az is, hogy hogyan: mi érzékelteti, hogy ami itt megtörténik, az tabu, hogyan lehet megmutatni azt a fullasztó, kicsinyes családi környezetet, szituációt, amelyben éppen arról nem vesznek tudomást, ami/aki a legfontosabb, hogyan lehet egyszerre megmutatni a szerelem csodáját és végét, hogyan lehet jelen a kamera olyan szituációban, ahol önmagunk előtt is szégyellnénk magunkat, ahol még önmagunkhoz is vakmerőség őszintének lenni, hogyan lehet ezt az abszurditást feldolgozni.
Visky Sámuel vizsgamunkájának leforgatásához (Parttalan) a stáb pár napra Maroscsúcsra költözött. Samu már tavaly télen eldöntötte, hogy csakis a februári ködben szeretne forgatni, mert ez a köd szolgálná legjobban az általa írt történet dramaturgiáját. A rövidfilm Sárinak, a révész lányának a kitörési kísérletét mutatja be. A történet alapját egy újsághír, valamint a helyszín Kháron történetét idéző mitikus bűvölete szolgáltatta. Samu a lassú képek szerelmese, különös gonddal készítette elő a technikai forgatókönyvet operatőrével, László Lórival. A Maroscsúcs határában levő révészház, a kompos átkelőhely a Maroson, a maroscsúcsi és a koppándi református templomok, valamint a falu utcái szolgáltak a történet helyszíneiként. A stáb nagyjából a Töcc (Tötszegi Szilárd) forgatásán alapított SX7 produkciós csapat tagjaiból állt, de természetesen nem csak.
Sajnos köd nem volt, így végül a jelenetek köré csoportosítva készültek a felvételek, és az első forgatási napot leszámítva esőben dolgozhattunk, aminek nagyon örültünk a történet szempontjából, de megfeszített munkát jelentett például a fahrt átépítésekor. Sár, gumicsizma, esőköpeny, tea, kávé, szendvics, esténként a forgatott anyag megtekintése és nem utolsósorban Zsuzsika néni (Maroscsúcs lekörözhetetlen catering-angyalának) vacsorái jellemezték ezt a forgatást. Jó dolog volt Samu szülőfalujában dolgozni: nagyon segítőkészek voltak az emberek, és a stáb is rövid idő alatt összeszokott. A forgatási napok során egy werkfilm is készült, ebből kiderülnek majd az életveszélyesnek bizonyuló helyzetek is, melyeket azonban kellő leleményességgel, egy bányászkötéllel és nem utolsósorban humorral sikerült átvészelni. Az elkészült filmet június 10-én be is mutatták a kolozsvári Győzelem moziban.
Visky Sámuel: Parttalan
(Tóth Orsolya fotói)
Bakó Kincső államvizsgafilmje egy terhes, kiskorú lány történetét mutatja be, miközben a család viselkedésének is tanúi lehetünk, amely eldönti, hogy a lány nem tarthatja meg a kisbabát. Bárhol, bármikor megtörténhettek volna ezek az események, de ez alkalommal egy hatalmas tömbházrengeteg egyik kis lakrészében zajlanak...
A kézikamerás felvételi mód használata növeli a film életszerűségét, pontos rajzát látjuk annak, ami egy családban feszült helyzetekben lezajlik. Tudtommal ez az első olyan sapientiás produkció, melyben darut is használtunk.
A forgatást sikerült a tervezett három nap alatt befejezni, nagyon megfeszített munkaritmusban, amiben a gyártásnak nem kis feladat jutott. Kincső viszonylag kis stábbal és elég sokfős szereplőgárdával dolgozott, amit ügyesen sikerült mozgatnia. Az első két napon külső helyszíneken zajlott a forgatás: egy épülő tömbháznegyedben, valamint a monostori tömbháznegyed egyik parkolójában. A harmadik napon egy lakás konyhája, valamint fürdőszobája szolgált helyszínként a forgatáshoz, így minimális számú stábtaggal folytatódott a munka.
Természetesen ennek a forgatásnak is megvoltak a maga izgalmai: megtudtuk, hol lehet műanyag rózsafüzért vásárolni, és a szójafasírt egy új receptjével kísérletezhettünk.
Bakó Kincső: A teher
(Pünkösti Laura fotói)
Péter Anna vizsgafilmje, akárcsak egy igazi mese, hol volt... hol nem volt. Volt is, mert elindult a forgatás, meg nem is volt, mert abbamaradt. A forgatás első napján ugyanis kiderült, hogy a két színész nem illik egymáshoz, nem az igazi a herceg, és mivel ez egy szerelmes mese (a szomorúbb)... hát meg kellett találni az igazit. Aztán, mint egy rendes történetben, minden jóra fordult, természetesen sok kaland árán: a Vásárhelyen tanuló új hercegünket, fehér ló híján, motorbicikli repíti a forgatás kezdésére, a statiszták akár egy számra is végigbuliznak hat órát, a fahrtsínek, -kocsi, világítástechnika egy Dacia által húzott utánfutóban is elfér, a stáb egy roadmovie-t is bevállal (a helyszínek nagy része Szentgyörgyön és környékén volt), egy daru faágakból és autószerelő készletből is megépíthető, ha nincs steadycam jó egy laskasirítő (értsd nyújtófa) is... A sapientiás kérésekhez mellékelt pálinka pedig minden kaput megnyit, és minden sapis jó színész, ha kell (Csont Zsombor, mint Cupido állandóan a szerelmespáron tartotta a „szemét”, ha meg nem a szemét, akkor a fülét)...
A forgatás, minden vicces kaland ellenére, buktatókat is rejtegetett. A legnagyobb problémát az idő és a stábegyeztetés jelentette: sok helyszín és jelenet volt, a felvételeket, pedig öt nap alatt kellett elkészíteni (a kávé elengedhetetlen tartozék); a stáb nagy része dolgozik, a színészek pedig különböző városokból utaztak Kolozsvárra, aztán Szentgyörgyre. Mindennel együtt azt gondolom, hogy most érdemes kísérletezni a képpel, a filmmel, hogy nincs olyan technikai akadály, amit nem lehet megoldani, ha a stáb rugalmas és kreatív. Ez volt számomra e forgatás legfontosabb tanulsága (a második, hogy egy anyukánál nincs jobb cateringes).
És, hogy miről szól Anna meséje? Egy szerelmi háromszögről: a fiú, a lány és a szerelem háromszöge. De ezek egymásnak hol vannak, hol nincsenek, és végül teljesen eltűnnek egymás elől. Hogy lehetsz a legmagányosabb egy szeretkezés közben, egy közös reggelin, melyik az a pont, amikor beleölnéd a másikat a vízbe, magaddal együtt, de ugyanabban a pillanatban már mentenéd is ki? Erről szól, legalábbis számomra.
Péter Anna: Óda
(Várhegyi Rudolf fotói)
Dunai László Víz alatt című államvizsgafilmjének forgatását egy 12 fős csapat három nap alatt lebonyolította, természetesen elég sok előzetes egyeztetéssel, mivel mindhárom színész számára megfelelő időpontot kellett találni és ezt még a hangtechnikus érkezésével is egyeztetni kellett.
A történet egy párkapcsolaton belüli elhidegülés momentumait mutatja be. Fürdőszobai és utcai összetűzések izgalmaira számíthatnak a nézők. Három kolozsvári helyszínen zajlott a forgatás: egy albérleti szobában és fürdőszobában, az egyik kolozsvári szórakozóhelyen, valamint a Szamos-parti sétányon. A stábnak sikerült összehangolt munkát végeznie. A szórakozóhelyre bulizó tömeget szervezni bonyolult feladatnak bizonyult: körlevelek, szórólapok segítségével, valamint személyes meghívás alapján toboroztuk az embereket. Jó lehetőség volt ez a forgatás az alsóbb évesek számára is ahhoz, hogy bepillanthassanak a filmkészítésbe.
A klub személyzete szórakozott talán a legjobban, de elismerte a statiszták különös bulizási képességeit is. Kiderült ugyanis, hogy nem könnyű munka statisztaként hosszú órákig bulizni ugyanarra a dallamra vagy csupán belső ritmusra hagyatkozva, hogy a rögzíteni kívánt dialógusok hangfelvétele is hasznosítható legyen. Ezen a forgatáson alapította meg két osztálytársnőnk a Fantomtáp nevű catering céget (az osztály történetében a harmadik társulás rögtön az SX7 és a M`art film után), miközben felejthetetlen ízű spagettit készítettek a stábnak.
Dunai László: Víz alatt
(Kádár Melinda fotói)
Tőtszegi Szilárd forgatásán olyan gyártási kellékek szükségessége került előtérbe, melyek azt hiszem, a legtapasztaltabb gyártásvezetőket is próbára tették volna. Olyen elengedhetetlen kellékekre volt szükségünk, mint: kicsi, lehetőleg piros cica-napszemüveg, titokcsoki és türkizkék plüsspóni. Mindezek azért voltak nélkülözhetetlen, mert Töcc az erdélyi filmgyártás új primadonnáját avata fel, Csengét. Csenge játszotta a filmben a kislányt, aki édesanyjával próbál megszökni valakik/valami elől. A négyéves Csenge igazán jól alakította mind a menekülő kislányt a filmen, mind a primadonnát a forgatáson, sok fejtörést okozva a 22 éves átlagéletkort megélt stábnak (olyan filmművészeti kérdések merültek fel, mint például mit lehet tenni egy kislánnyal, ha ő éppen napozni szeretne ahelyett, hogy egy szögesdrót fele rohanjon és szöveget mondjon, vagy tud-e vajon egy négyéves kislány egyedül is pisilni).
Természetesen kevésbé súlyos, de annál komolyabb kérdések is felmerültek a három napos forgatás alatt. A legnagyobb nehézséget és egyúttal kihívást az jelentette, hogy filmre forgattak, ami nagyon precíz munkát követelt meg a stábtól, nem beszélve arról, hogy nem statikus beállításokkal dolgoztak, hanem hosszú kameramozgásokkal igyekeztek a szereplők menekülését formailag is érzékeltetni. A film Örkény István Az otthon című egyperces novellájának adaptációja, amelyben anya és lánya menekül, valószínűsíthetően börtönből, haza akarnak jutni, de abszurd párbeszédükből kiderül, amit a film képileg is megmutat, hogy nem a szögesdrót az, ami fogva tartja őket. Kitől, honnan és miért kell menekülni, ha már nem tart fogva senki?
A történet kemény kérdéseket feszeget, amit a technikai megoldások mellett színészileg is pontosan meg kellett teremteni. A rendező szerint nagyon jó tapasztalat volt profi színésszel dolgozni (a film főszerepét Péter Hilda játszotta), nagyon sokat segített a folyamatos párbeszéd abban, hogy a történet lélektanilag is hiteles legyen.
Tőtszegi Szilárd: Az otthon (Tóth Orsolya fotói)
Reményeink és elképzeléseink szerint ez az öt új kisjátékfilm is újabb lépést jelenet afelé, amit ez az osztály, a Sapientia 3. végzős évfolyama magának közös munkaként elképzel és nagy valószínűséggel intézményes kereteken kívül is folytatni tud. Igyekszünk megszervezni azt is, hogy ezek a filmek az ősz folyamán, egy jól megérdemelt nyári szünet után nyílt vetítésre kerüljenek.
