Csoki a medencében, fej a ló farában, sperma a hajban, pisi a sörösüvegben, fütykös a pitében és tigris a fürdőszobában – a szereplők tinédzserek, akik felnőttes dolgokat akarnak csinálni, vagy felnőttek, akik nem nőttek fel, miközben csúnya szavakkal dobálóznak. Ezeket a jeleneteket a kifinomultság teljes hiánya köti össze.
Ez a fajta humor, bár sokak számára ismerős, hivatalos műfaji megjelölése nincs. Angolul „gross-out comedy”-nek,1 a magyar szakirodalomban pedig „testnedves” vagy „altesti vígjátéknak”2 nevezik őket.
Az irányzatnak nincs éles határa, stílusa átfed más vígjáték-alműfajokkal (stoner comedy, szexvígjáték, paródia) és irányzatokkal (brománc, szatíra), ezért a „testnedves/altesti vígjáték” inkább gyűjtőfogalomként értelmezhető. Ebben a cikkben a gross-out vígjátékok műfaji portréját mutatom be, hiszen előzményeik jóval régebbre nyúlnak vissza, mint a Másnaposok- vagy az Amerikai pite-filmek.
Kulturális előzmények
A gross-out humor előzményei egészen a középkori karneváli kultúrákig vezethetők vissza. A hierarchikus rendet és tilalmakat az ünnepi alkalmakkor (például karneválokon) átmenetileg felfüggesztették.3 Az ünnepségeken bohócok, udvari bolondok, óriások, törpék, „nyomorékok” léptek fel, miközben a vulgáris kifejezésmód is megengedett volt.4 Az ilyen többnapos ünnepségek célja viszont nem a feudális rend felrúgása, hanem a feszültségek levezetése volt, hogy utána mindenki visszatérhessen a megszokott rendhez.5
Lényeges különbség, hogy a középkori karneválok a kulturális élet központi eseményei voltak, míg a gross-out vígjátékok kereskedelmi célú, szabadon választható szórakoztató alkotások.6 Közös vonásuk viszont, hogy mindkettő középpontjában a test, annak fiziológiai funkciói és testnedvei állnak.7 További párhuzam, hogy a gross-out vígjátékok visszatérő figurája, a trickster a karneváli és mitikus bajkeverő figurák „leszármazottja”, akit szabályszegő viselkedés és kontrollálhatatlan biológiai vágyak jellemeznek.
Filmes előzmények
Filmes előzményként a gross-out vígjátékok a némafilmes burleszkhez köthetők, ahol a fizikai humor dominált. A Looney Tunes szereplőiben (például Tapsi Hapsiban vagy a Prérifarkasban) szintén felfedezhetőek a trickster jellemvonások.8 Emellett a gross-out vígjátékok értelmezhetők az ocker amerikai változataként is.
Az ocker egy jellegzetes ausztrál vígjátékműfaj, amely a ’70-es évek elején, az ausztrál filmcenzúra enyhülésekor jelent meg.9 Főszereplői rendszerint egyszerű, alacsony társadalmi státuszú férfiak, a cselekmény pedig jellemkomikumra, közönséges nyelvre és nyílt szexuális utalásokra épül.10 Első példája a Stork című film, de olyan rendezők is kipróbálták magukat a műfajban, mint Peter Weir a Párizs, a roncskocsik Mekkája című filmjével.11
A kezdetek
Az amerikai testnedves vígjátékok megjelenését hasonló társadalmi és filmes folyamatok előzték meg, mint Ausztráliában az ocker vígjátékokét, és mindez szinte egyszerre zajlott. 1968-ban eltörölték a Hays-kódexet, és a helyébe a korhatár-besorolási rendszer lépett, amely lehetővé tette az erőszak és szexualitás nyílt ábrázolását. Ennek köszönhetően a filmek versenyképesekké váltak a televízióval szemben.12
Fontos különbséget tenni a nagy stúdiók által gyártott, széles közönséget célzó és a marginális, szubkultúráknak szóló gross-out vígjátékok (például John Waters korai filmjei, mint a Rózsaszín flamingók és a Csajos bajok) között.13 Jelen tanulmány a nagyközönségnek szánt, stúdiófilmes gross-out vígjátékokat vizsgálja, nem lineáris áttekintés formájában, hanem a kulcsfontosságú csomópontokra és meghatározó filmekre fókuszálva, három közönségréteg szempontjából.
Hormonoktól túlfűtött fiatalok
Az 1950-es évek Amerikájában a növekvő jövedelmek és szabadidő, valamint a televízió térnyerése jelentős társadalmi változásokat hozott. A fehér középosztály az elővárosokba költözött, és ritkábban jártak moziba, míg a baby boomer generáció fiataljai egyre gyakrabban és már szülők nélkül látogatták a filmszínházakat. A filmipar viszont továbbra is lassan reagált a főként idősebb, kertvárosi közönségre, és az ún. gerontomozikra összpontosították befektetéseiket.14 Az idősebb sztárokat felvonultató háborús és történelmi filmek, mint például A leghosszabb nap vagy a Kleopátra, magas költségvetésűek voltak,15 míg a tinédzserek számára készült B-kategóriás filmek – állathorrorok, fiatalkori bűnözést bemutató exploitation filmek, Elvis- és más rocksploitation alkotások – kis költségvetéssel készültek el.16 Az 1970-es években ezek a másodvonalbeli műfajok az élvonalba kerültek, nagyobb költségvetéssel és igényesebb kivitelezéssel.17 Ennek egyik példája A cápa, amely korábbi B-kategóriás állathorrorként az év meghatározó médiaeseményévé vált. Hasonló trend figyelhető meg a tinivígjátékoknál is.
Az 1950-es és 1960-as évek fordulóján a vígjáték műfaja felfedezte a képviseletre vágyó tinédzser közönséget. Hatalmas sikereket értek el a rocksploitation filmek hagyományait megszelídítő limonádéfilmek, például a Csirpe és a Ribik póráz nélkül. Ezek több folytatást és utánzatot kaptak, de konzervatív szemléletük miatt nem hoztak kulturális vagy műfaji áttörést.18 Az 1970-es évekre a tinivígjáték önálló filmtípussá vált, melynek egyik első darabja az American Graffiti volt, mélyebb karakterábrázolásokkal és merészebb problémakezeléssel.19 Jelen tanulmány azonban nem az ilyen „jól fésült” filmekre, hanem a „vadabb, korhatáros tinivígjátékokra” fókuszál. A tinivígjáték kiteljesedéséhez elengedhetetlen volt a hagyományosan a felnőtt közönségnek szánt stoner comedy és szexvígjáték elemek beépítése, valamint a bulijelenetek cselekménybe ágyazása.20
A testnedves/altesti humor először a tinivígjátékokban bontakozott ki, ahol a hősök komikus helyzetekbe kerülnek alkohol- vagy drogfogyasztás miatt, illetve a szexualitás kínosan vicces aspektusain keresztül.21 Az első, nagy stúdió által finanszírozott és a nagyközönségnek szánt gross-out vígjáték a Party zóna volt.22 Bár a film főszereplői főiskolások, az alkotás mégis a tinivígjátékok megkerülhetetlen darabja. A film számos, mára jól ismert karaktertípust felvonultatott, mint például a naiv, de kedves új fiú, a túlsúlyos barát, a szívtipró szépfiú vagy a vagány motoros.23 Külön figyelmet érdemel a John Belushi által megformált Bluto karaktere, aki az ápolatlan, renitens férfitípust testesíti meg. Bluto motivációit az evés, az ivás, a szex és a rendbontás iránti vágy határozza meg.24 A Party zóna sikere inspirált más szex- és buliközpontú tinivígjátékokat, mint például a Malackodók trilógia, Az utolsó szűz Amerikában, A szerelemben vesztes és a szüzesség elvesztését női szemszegből bemutató Rossz kislányok.25 Külön figyelmet érdemel még a Változó világ. Bár a film Magyarországon kevéssé ismert, de az amerikai tinédzserek számára a film szókimondó stílusa belépőt jelentett a felnőttkorba, és hidat képezett a régi és új tinivígjáték-irányzatok között.
A ’80-as években a tinédzsereket érintő társadalmi problémák – tinédzserkori terhesség, fiatalkorú bűnözés, a korcsoportot érintő munkanélküliség és a drogfogyasztás növekedése – kiemelt figyelmet kaptak, amely a Reagan-kormány politikájában is tükröződött.26 A Változó világ még érintette a szex és a drog területét, miközben olyan súlyos témákat is boncolgatott, mint a nem kívánt terhesség.27 A korhatáros tinivígjátékok népszerűsége csökkent,28 de az új irányvonalat John Hughes tinivígjátékai hatékonyan képviselték. John Hughes négy tinivígjátéka alatt kultikus státuszt ért el a fehér középosztálybeli fiatalok körében. Hughes távozása után a tinivígjátékok elvesztették identitásukat, emiatt olyan, fantasztikus műfajú franchise-filmekkel kellett versenyezniük, mint a Star Wars és az Indiana Jones.29 Ennek eredményeként születtet meg az időutazós sci-fikkel fuzionáló Vissza a jövőbe trilógia, valamint a sci-fit, fantasy-t és stoner comedy-t ötvöző Bill és Ted filmek.30
A ’90-es évek során a független filmesek is felfedezték a tinivígjáték formulájában rejlő lehetőségeket. E folyamat jelentős példái közé tartoznak Richard Linklater korai alkotásai, mint a Henyék és a Tökéletlen idők,31 valamint Wes Anderson egyik első filmje, az Okostojás32 vagy a politikai parabolaként is értelmezhető Gimiboszi.33 A tinédzserkorba lépő Y-generáció új lendületet adott a hollywoodi tinivígjátékoknak, köztük az irodalmi adaptációknak: Amy Heckerling Spinédzserek című filmje Jane Austen Emmáját, A csaj nem jár egyedül a Pygmaliont, a 10 dolog, amit utálok benned pedig A makrancos hölgyet helyezte modern amerikai gimnáziumi környezetbe.
Az ezredforduló idején az Amerikai pite a korhatáros tinivígjátékok reneszánszát hozta el. A film kínos szexuális helyzetekkel és toilet humorral idézi elődeit, amelyhez képest a Party zóna kevésbé tűnik már polgárpukkasztónak.34 Bár itt is megjelenik a renitens férfikarakter Stifler (Seann William Scott) személyében, ő kevésbé groteszk figura, mint Bluto.35 A film sikere több folytatást és hasonmást inspirált, mint például a Cool túra, a Buliszervíz és az Eurotúra.
A korhatáros tinivígjátékok reneszánszával a műfaj történetsémái és karaktertípusai elhasználttá váltak, amit jól szemléltet a Már megint egy dilis amcsi film című paródiafilm.36 Természetesen akadtak szabályt erősítő kivételek is, amelyek kiemelkedtek új megközelítésükkel. A Superbad, avagy miért ciki a szex? című film ugyan a klasszikus témák – a szüzesség elvesztése, a nagy buli és az alkohol – köré építi a cselekményét, ám a korábbi tiniideálóktól eltérő főszereplők (a zömök Jonah Hill és a permanens zsengeképű Michael Cera) és a valóságtól kevésbé elrugaszkodó jelenetek hatalmas kritikai és közönségsikert hoztak.37 Emellett említést érdemel a feminista hangvételű Könnyű nőcske, amely A skarlát betű történetét ülteti át gimnáziumi közegbe, illetve a Project X – A buli elszabadul, amely found footage-stílusban, homevideós formában szól az okostelefonok világában felnövekvő generációhoz, de nem indított a The Blair Witch Project-hez hasonló hullámot.38
2010 óta jelentősen csökkent a vegytisztán tinivígjátékok száma Hollywoodban, amit a geek-kultúra és a közösségi média előretörése, valamint a megváltozott médiafogyasztási szokások magyarázhatnak.39 Egy 2024-es felmérés szerint a tinédzserek körében a videójátékok (39,2%) népszerűbbek, mint a film- és tévénézés (33,3%), míg 27,5%-uk inkább közösségi médiát görget.40 Ezenkívül a változó társadalmi környezet és értékrend is szerepet játszhat a műfaj háttérbe szorulásában.41 A tinivígjátékok hiányát részben mérsékelte a független filmes közösség, amely számos alkotást hozott létre, mint például a Tétova tinédzserek, a Nevetséges Napóleon, a Juno és a Lady Bird. Az évtizedes tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tinivígjátékok mindig képesek voltak megtalálni az új közönségüket.42
Nagyra nőtt gyerekek
Az altesti humor a ’80-as évektől túllépett a tinivígjátékokon, és megjelent a felnőtteknek szánt vígjátékokban is, mint például a Golfőrültek és a Legénybúcsú. A Golfőrültek egyik jelenetében csokiszelet kerül a medencébe, amit székletnek hisznek, pánikot okozva, majd a karbantartót alakító Bill Murray a medencetisztítás közben a vendégek szeme láttára megeszi a csokoládét. Hasonló jeleneteket láthatunk még az első Rendőrakadémia filmben is. Érdekes, hogy a franchise-ra bárgyú, de ártalmatlan szórakozásként tekintünk, holott az első filmben durva nyelvezet, félmeztelen nők, képen kívüli orális szexjelenet és egy ló végbélnyílására épülő poén is megjelenik. Ezek tudatosan kerültek a filmbe, hiszen a stáb olyan vígjátékokat tekintett követendő példának, mint a Party zóna, a Dilibogyók – Táborparádé, a Malackodók és a Változó világ.43 Az évtizedben az altesti humor erősödött, miközben a vígjáték más műfajokkal vegyült, így a helyzet- és jellemkomikum már nem kizárólagos műfaji elem.44 Ezt követően a vegytiszta vígjáték provokatívabbá vált azáltal, hogy a jóízlés és az ingerküszöb egyre kijjebb tolódott.45 A gross-out humor iránti igényt tovább erősítették a politikailag inkorrekt tévésorozatok, mint az Egy rém rendes család és A Simpson család.46 A ’90-es évekre a gross-out vígjáték jól felismerhető filmtípussá vált, amiben a Farrelly fivérek filmjei meghatározó szerepet játszottak.
A gross-out vígjátékok fejlődése a szubkultúrától a nagyközönségig érdekes társadalmi jelenséget tükröz. Az altesti poénok népszerűsége és fogadtatása a korabeli társadalom testhez való viszonyáról árulkodik.47 Az ilyen humor ott működik igazán, ahol a testtel kapcsolatos diskurzus elfojtott vagy a magánéletbe szorul vissza, míg nyitottabb társadalomban kevésbé lenne humoros és népszerű.48 A nyugati kultúrákban a tisztátalan testnedvek tabunak számítanak,49 ezért ezek a filmek a középkori karneváli hagyományokkal rokoníthatók, ahol a testnedves poénok, a renitens férfialakok és a társadalmi kontextus egyaránt hangsúlyos. A középkori karneválok „szelepként” oldották a szigorú, hierarchikus rendszert, és ezek a filmek is a társadalmi elfojtásokra reagáltak, hiszen nagyon hasonló lehetőséget adtak a nézőknek a feszültség levezetésére. A párhuzamot erősíti, hogy ezek a filmek olyan humort kínáltak, amit máshol nem lehetett látni: az országos csatornák főműsoridős sorozatai nem engedhettek meg ilyen nyílt ábrázolást, a kábelcsatornák saját gyártásai pedig ekkor még gyerekcipőben jártak. További párhuzam, hogy a középkori mulatságok során a bohócok, udvaribolondok, igricek mellett megjelentek óriások, törpék és testi fogyatékos emberek is.50 A középkori karneválokhoz hasonlóan ezekben a filmekben is megjelennek testi vagy mentális korlátokkal élő karakterek,51 például a félkarú Roy Munson a Tökös tekésből, az értelmi fogyatékos Warren Jensen a Keresd a nőtből, a tudathasadással élő Charlie/Hank az Én és én meg az Irénből, vagy a sziámi ikerpár Bob és Walt a Túl közeli rokonból. Példaként említhető a Forrest Gump is, amelyben az együgyű főhős mellett rendellenes figurák – Dan hadnagy (hadirokkant), Bubba (félkegyelmű) és Jenny (drogos, neurotikus hippi) – válnak a történet pozitív szereplőivé.52
A tragikus 2001. szeptember 11-i események utáni időszak egy cinikusabb és kiábrándultabb társadalmi légkört teremtett, amely tovább kedvezett a gross-out vagy testnedves/altesti vígjátékoknak.53 A műfajban a Farrelly fivérek mellett Judd Apatow is úttörő volt, aki a felnőni képtelen harmincas-negyveneseket tette meg főhősöknek, érzékenyen reagálva a korszellemre.54 Ez már a Farrelly fivérek filmjeiben is jelen volt – például a Dumb és Dumber - Dilibogyók gyermeteg főhőseinél –, ám a nagy népszerűség ellenére a kritika akkor még elutasító volt.55 A ’90-es években pályáját kezdő Kevin Smith filmjei sem szégyenlősek: peremre szorult különcök a főszereplők, ám szemben a Farrelly fivérek munkáival, Smith alkotásai csak szűk közönség körében lettek kultikusak.56 Judd Apatow filmjei nemcsak anyagilag, hanem szakmailag is sikeresek voltak, mivel felismerték, hogy a kamaszkor már a húszas évekre is kiterjedt.57 Ez részben a társadalmi változások következménye: a felsőoktatásban töltött idő növekedése és a szülőktől való elköltözés, stabil munka, házasság, gyermekvállalás kitolódása miatt a társadalomtudósok szerint nem a tinédzserkor hosszabbodott meg, hanem új életszakasz jött létre.58 Bár egyesek a felelősség halogatásával azonosítják, a jelenség mögött összetett gazdasági és társadalmi okok állnak, amelyekre a filmipar gyorsan reagált.59
Judd Apatow, aki rajong a ’80-as évek tinifilmjeiért, munkáit káromkodásokkal feldúsított John Hughes-filmekként jellemezte.60 Hősei, bár a harmincas-negyvenes éveikben járnak, párkapcsolataikban, családjukban és munkahelyükön is nagyra nőtt kamaszként viselkednek, ami szókimondó vicceknek, altesti poénoknak és kínos helyzeteknek ad teret.61 Az utóbbi időben Apatow filmjei inkább a dramedy irányába mozdultak el: a Ki nevet a végén? a komikusok színfalak mögötti életét mutatja be, a 40 és annyi a középkorú házasok dilemmáit,62 míg a Staten Island királya a felnőni képtelen fiatalság nehézségeit vizsgálja. Ettől függetlenül Judd Apatow hatása tetten érhető az átmulatott éjszaka eseményeire visszaemlékezni próbáló felnőtt férfiak kalandjait elmesélő Másnaposokban vagy a nyugalomra vágyó fiatal szülők és a szomszédban lakó főiskolai diákszövetség rivalizálását vad bulikkal és kaotikus helyzetekkel bemutató Rossz szomszédságban, amelyekben a tinédzser- és a felnőttkor közötti határ elmosódni látszik, ezzel háttérbe szorítva a vegytiszta tinivígjátékot.63
Todd Phillips rendezői pályafutása is jól mutatja be a fókusz áthelyeződését a tinédzserkarakterekről a felnőttekre. Első nagyjátékfilmje a Cool túra, az Amerikai pite által újraélesztett korhatáros tinivígjátékok hagyományát követte. A Sulihuligánok már három harmincas férfit állít középpontba, akik főiskolai diákszövetséget alapítanak, így folytatva a szexre és bulizásra építő korhatáros tinivígjátékok hagyományát, immár felnőtt főszereplőkkel. Legnagyobb sikere, a Másnaposok mérföldkőnek számít a gross-out vígjátékok között. Itt a főszereplők (Zach Galifianakis renitens karakterét leszámítva) konszolidált felnőttek, akik egy legénybúcsú keretében időlegesen elhagyják megszokott életüket.64 A film nemcsak kasszasiker lett, hanem kritikai elismerést is kapott.65 A Másnaposok érdeme, hogy a gross-out vígjátékok bekerültek a fősodorba, megteremtve ezzel egy új divathullám alapjait.66
A Másnaposok-trilógia hatalmas sikerrel, 1,4 milliárd dolláros globális bevételt termelt, ezzel a legsikeresebb vígjáték-franchise lett.67 Mozis bevételek szempontjából szintén kiemelkedő a Ted-filmek teljesítménye (a két film együttesen 773 millió dollárt hozott világszerte), valamint a Förtelmes főnökök-filmek szerényebb, de még így is szép (a két film együttesen 318 millió dolláros mozis bevétel termelt) produktivitása.68 A Másnaposok alapkoncepciója – hogy hétköznapi emberek rövid időre kiszabadulnak a társadalmi normák alól – több 2010-es évekbeli vígjátékot is inspirált, például az Elhajlási engedélyt, ahol két családapa egy hét szabadságot kap a házasság alól, illetve a Terhes társaságot és a Személyiségtolvajt, ahol konszolidált életet élők egy-egy deviáns figurával keverednek közös kalandba.69 A Családi üzelmek csavart vitt a megszokott formulába: egy léhűtőkből álló csapat középosztálybeli családnak álcázza magát, hogy marihuánát csempésszen Mexikóból, ám útközben kötődés alakul ki köztük, és diszfunkcionális, de szerethető családdá válnak.70 Mindeközben a 2010-es évek során egy új irányvonal bontakozik ki a gross-out vígjátékok között.
A női gross-out vígjátékok
A testnedves/altesti vígjátékokat gyakran férfiközönségnek szánt műfajként tartják számon, mivel a női nézőket kevésbé vonzza ez a humor. Bár a tinivígjátékokban nem annyira éles a nemek közötti egyenlőtlenség, hiszen gyakran találkozunk főhősnőkkel és átélhető történetekkel, az altesti humorra és a genitális viccekre építő vígjátékok mindig szoros kapcsolatban álltak a szexizmussal.71 Kutatások szerint a romantikus filmek (59%) után a vígjáték (54%) a legnépszerűbb műfaj a nők körében.72 Ez alátámasztja a két műfaj hibridjének stabil népszerűségét is. A romantikus vígjátékokat hagyományosan randifilmekként ismerjük, és különösen népszerűek a 15-24 év közötti korosztály körében.73 A demográfiai adatok szerint a filmek a széles közönséget a legkönnyebben alacsony korhatárbesorolással érhetik el, míg a magasabb korhatárbesorolással kimondottan a tinédzser és a fiatal felnőtt közönséget igyekeznek megszólítani.74 A romantikus elemek és az alacsony korhatár kombinációja azt eredményezte, hogy a szókimondó vagy altesti humor a férfiaknak szóló vígjátékok privilégiumává vált, megerősítve a hagyományos nemi szerepekről alkotott elképzeléseket.
Viszont nem minden női vígjáték romantikus. Ezt az állítást olyan sikerfilmek támasztják alá, mint például az Apáca show filmek vagy a bűnügyi elemeket is tartalmazó Beépített szépség. A Doktor Szöszi-filmek ugyan romantikus vígjátékként is értelmezhetők, de a helyzetkomikumot a hősnő karrierambíciói és az ebből adódó sztereotípiák leküzdése dominálják a romantikus szál mellett.75 A főiskolai acapella lánykórus kalandjait elmesélő Tökéletes hang-trilógia pedig 589 millió dolláros mozis bevételt termelt világszinten.76 Tanulmányom azonban most a női közönségnek szánt, női főhősökkel készült gross-out vígjátékokra fókuszál.
A Szex és New York sorozat és a két mozifilm sikere igazolta, hogy a női közönséget is érdeklik a párkapcsolatok sikamlósabb témái, mégsem készültek hasonló stúdiófilmek. Kivétel az Édes kis semmiség, amely altesti poénokkal színesítette a romantikus vígjáték formulát, ám ez megbukott. Judd Apatow filmjei viszont egyenlő arányban vonzottak női és férfi nézőket, a Másnaposok 2-re pedig már több nő váltott jegyet.77 A Másnaposok által elindított divathullám nélkül talán a Koszorúslányok sem készülhetett volna el.
A Koszorúslányok című esküvői vígjáték humora meglehetősen vulgáris, amit jól illusztrál az a jelenet, ahol a címszereplőkre az esküvői szalonban tör rá a hasmenés és a hányinger, sőt a mennyasszony kénytelen az utcán, esküvői ruhában könnyíteni magán, mivel az összes mellékhelyiség foglalt. Bár adódik a párhuzam a Másnaposokkal, a Koszorúslányok inkább Judd Apatow filmjeihez hasonlítható, mivel a szókimondó, altesti humor mellett a szinglilét árnyoldalait és az elköteleződéstől való félelmet is boncolgatja.78 Külön figyelmet érdemel a Melissa McCarthy által megformált Megan karaktere, akit az otromba, trampli koszorúslány alakításáért Oscar-díjra jelöltek. McCarthy először az Ilyen a formám című romantikus vígjátékban alakította ezt a karaktertípust. A Koszorúslányokban nyújtott Oscar-jelölést hozó alakítása egyrészt igazolta a hasonló női karakterek életképességét a fősodorbeli női vígjátékokban, másrészt új lehetőségeket teremtett számára a későbbi főszerepekben.79 A karaktertípust a 2010-es években többek között olyan vígjátékokban is megformálta, mint a Személyiségtolvaj, a Női szervek és a Tammy. Szép közönségsikert ért el továbbá a mintaanyaszerepet ideiglenesen elhagyó édesanyák mindennapjait bemutató Rossz anyák.
Azonban nem minden női gross-out vígjáték vált közönségsikerré. A Lánybúcsú című szatirikus hangvételű esküvői vígjáték főszereplői három szabadszájú barátnő, akik nehezen viselik, hogy a középiskolában gyakran csúfolt molett barátnőjük előbb megy férjhez egy jóképű, gazdag férfihoz, ezért szorongásukat alkohol- és kokainfogyasztással próbálják oldani. A Kamatylista című tini-szexvígjáték hősnője Brandy (Aubrey Plaza) pedig elhatározza, hogy a főiskola kezdetéig elveszíti szüzességét, ezért nyár végéig minden szexuális tevékenységet kipróbál. Mindkét film csak mérsékelt érdeklődést váltott ki.80 A női testnedves/altesti vígjátékok kritikai fogadtatása vegyes, és gyakran felmerül a kettős mérce vádja. Ha van hibája a női gross-out vígjátékoknak, az a férfifőhősökkel készült gross-out vígjátékok túlszárnyalására tett kísérlet, ezért a Lánybúcsú szimpatikus főszereplők hiányában csak a Másnaposok lekörözésére tett próbálkozásként értékelhető.81 Hasonló jelenetet láthatunk a Kamatylistában is: Brandy egy strandfürdőnél vállal nyári munkát, ahol a medencében székletet találnak. Mivel őt korábban többször megtréfálták a kollégái, úgy véli, hogy ez egy újabb munkahelyi csíny, ezért beleharap a csokinak gondolt ürülékbe. A jelenet könnyen értelmezhető a Golfőrültek medencés jelenetének rákontrázásaként. A két alkotás mérsékelt sikere azt igazolja, hogy a női testnedves/altesti vígjátékok öncélú altesti poénáradata önmagában nem garantálja a sikert.82
A kérdés továbbra is nyitott: vajon a női gross-out vígjátékokat a feminizmus újabb lépcsőfokaként kell-e értékelni, ahol a nők felszabadultan viselkedhetnek anélkül, hogy mindenáron szépnek és kívánatosnak kellene mutatkozniuk, vagy inkább keserűen konstatáljuk, hogy a női humor visszacsúszott az infantilis férfiviccek szintjére?83 Feminista szempontból, ha egy bizonyos humortípust férfiprivilégiumnak tekintünk, az súlyos diszkriminációnak számít.84 Más szempontból viszont azokban a női gross-out vígjátékokban, amelyekben a hősnőnek nem kell megjavulnia (vagyis visszatérnie a hagyományos női szerephez) vagy vezekelnie a deviáns viselkedésért, a biológiai nemet leszámítva semmilyen feminin vonást nem mutatnak.85 Ez feminista gesztusnak is tekinthető, de azt is mutatja, hogy a stúdiófilmek továbbra is férfiszemszögből gondolkodnak: csak a férfi pozícióban lévő, férfias külsejű és viselkedésű hősnők lehetnek felszabadultak.86
A gross-out vagy testnedves/altesti vígjátékok alkonya
Nem meglepő, ha egy vígjátéki alműfaj népszerűsége idővel lecseng: hasonló folyamat volt megfigyelhető a ’30-as évek screwball comedy filmjeinek esetében, mint ahogyan a 2010-es évek közepén a testnedves/altesti vígjátékoknál is. Ennek okait érdemes röviden áttekinteni. John Cleese, a Monty Python társulat ikonikus tagja egy 2017-es nyilvános beszélgetésben a következőképpen jellemezte a kortárs amerikai vígjátékot: „[…] Judd Apatow feltalálta és egyben uralja ezt a stílust, ami, azt hiszem, a Másnaposokkal szemléltethető a legjobban. Vicces a Másnaposok, szó se róla, de az a baj vele, hogy drogokról, szerencsejátékról, szexről, alkoholról, celebekről szól, és elég apró kis paletta, ha komikus képet akarsz festeni. […]”87 Nem csupán az a gond, hogy a gross-out vígjátékok egyszerű eszköztárral dolgoznak, hanem az is, hogy ezek a filmek olyan mértékben uralták a fősodorbeli vígjátékok humorát, hogy más stílusirányok a vígjátékon belül nem tudtak teret nyerni, „[…] így aztán a Másnaposok lesz a viszonyítási pont: nők, drog, szex, pia, szerencsejáték.”88 Ez a folyamat a humor homogenizálódásához vezetett. Márpedig a nézők nemcsak az ismétlődő viccekre unhatnak rá, hanem arra is, ha a humor minden esetben ugyanabban a stílusban jelenik meg.89
Jól szemlélteti a szókimondó altesti humor elfáradásának okait Tóth Csaba kritikája a Tapló télapó 2 című filmről. Meglátása szerint az első film sikerében jelentős szerepe volt az időzítésnek, mert akkor került mozikba, amikor az inkorrekt humor elkezdett beszivárogni a fősodorba.90 A második film viszont egy olyan korban került bemutatásra, amikor a testnedves/altesti humor a mainstream részévé vált, ezért a komikum immár nem érdekes és kevésbé érződik viccesnek.91 Később a Vox Magazin podcastműsorában a következőképpen egészítette ki gondolatmenetét: „[…] ezek önmagukban nem vicces dolgok, ezek akkor viccesek, amikor először látod, és azért viccesek, mert megdöbbensz azon, hogy meg merik csinálni. De amikor már minden filmben meg merik csinálni, akkor pusztán csak az lesz, ami.”92 A szókimondó humor válsága nem új keletű az amerikai vígjátékban, hasonló jelenség figyelhető meg a politikailag inkorrekt humorú animációs sorozatok esetében is. Például A Simpson család diszfunkcionális szereplőivel és politikailag inkorrekt humorával eleinte gúnyt űzött a megfáradt tradíciókból és popkultúrából, idővel azonban a sorozat a fősodor része lett, és elvesztette ezt az újszerű, alternatívát kínáló szerepkörét.93 Amikor pedig a szemérmetlen humort ratifikálják, az kommersz szórakozássá szelídül.94 Újat mutatni ezen a területen csak az ingerküszöb (még) magasabbra emelésével vagy másfajta humoros megközelítés alkalmazásával lehet.
[1] Geoff, King: Film Comedy. Columbia University Press, 2002. 63.
[2] Lásd A vígjáték. Válogatott tanulmányok könyvborító hátoldala.
[3] Bahtyin, Mihail: François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Ford. Könczöl Csaba, Raincsák Réka. Budapest, Osiris, 2002. 18.
[4] Uo., 12.
[5] Uo., 17.
[6] King: i. m. 64.
[7] Uo., 65.
[8] Uo., 64-65.
[9] Hartai László, Muhi Klára, Pápai Zsolt, Varró Attila, Vidovszky György: Film- és médiafogalmak kisszótára. Budapest, Korona Kiadó, 2002. 134.
[10] Uo., 134.
[11] Uo., 134-135.
[12] King: i. m. 74.
[13] Uo., 69.
[14] Tóth Zoltán János: Multiblockbusterek: a játékfilmgyártás új szakasza. A Marvel Cinematic Universe expanziója és médiakörnyezete. Apertúra, 2019. ősz. URL:
https://www.apertura.hu/2019/osz/toth-multiblockbusterek-a-jatekfilmgyartas-uj-szakasza-a-marvel-cinematic-universe-expanzioja-es-mediakornyezete/ [2025. június 15.]
[15] Uo.
[16] Huber Zoltán: Az amerikai tinivígjátékok különös világa. In A vígjáték. Válogatott tanulmányok. Szerk. Dr. Kárpáti György. Budapest, KMH Print, 2018. 101.
[17] King: i. m. 74.
[18] Huber: i. m. 106.
[19] Uo., 107.
[20] Uo., 106-107.
[21] Baski Sándor: Hölgyválasz: A korhatáros komédiák evolúciója. Filmvilág, 2014/1. 20.
[22] King: i. m. 74.
[23] Huber: i. m. 107.
[24] King: i. m. 69.
[25] Huber: i. m. 109.
[26] Uo., 109.
[27] Uo., 110.
[28] King: i. m. 73.
[29] Csillag Márton: Kapunyílási pánik: A másnaposok szindróma. Filmvilág, 2011/6. 24.
[30] Huber: i. m. 114-115.
[31] Uo., 115.
[32] Uo., 118.
[33] Tóth Csaba: Kultfilm: Gimiboszi. Vox, 2022/4. 81.
[34] Baski: i. m. 20.
[35] King: i. m. 69.
[36] Huber: i. m. 118.
[37] Uo., 120-121.
[38] Uo., 122.
[39] Uo., 122.
[40] Lang, Brett: Teens Want Less Sex in Movies and TV Shows, Study Finds. Variety, 2024. 10. 24. URL:
https://variety.com/2024/film/news/teens-sex-movies-tv-shows-study-preferences-babygirl-tell-me-lies-1236189703/ [2025. június 14.]
[41] Huber: i. m. 123.
[42] Dr. Kárpáti György: Chaplintől Pókemberig. Filmműfajok társadalmi története. Budapest, Vertigo Média Kft., 2022. 36.
[43] Fekete Tamás: 10 dolog, amit nem biztos, hogy tudtál a Rendőrakadémiáról. IGN Hungary, 2024.03.23. URL:
https://hu.ign.com/police-academy/94263/feature/10-dolog-amit-nem-biztos-hogy-tudtal-a-40-eves-rendorakademiarol [2025. június 15.]
[44] Dr. Kárpáti György: Chaplintől Pókemberig. Filmműfajok társadalmi története. 35.
[45] Uo., 35-36.
[46] Szalóki László: Új-érzéketlenség – Az animációs komédiasorozatok esete a politikai korrektséggel az amerikai tévében. In A vígjáték. Válogatott tanulmányok. Szerk. Dr. Kárpáti György. Budapest, KMH Print, 2018. 232.
[47] King: i. m. 71.
[48] Uo., 71-72.
[49] Kérchy Anna: Tapogatózások. A test elméleteinek alakzatai. Apertúra, 2009. tél. URL:
https://www.apertura.hu/2009/tel/kerchy-2/ [2025. június 15.]
[50] Bahtyin: i. m. 12.
[51] King: i. m. 75.
[52] Kérchy: i. m.
[53] Dr. Kárpáti György: Chaplintől Pókemberig. Filmműfajok társadalmi története. 36.
[54] Baski: i. m. 20.
[55] Uo., 21.
[56] Uo., 21.
[57] Huber: i. m. 121.
[58] Uo., 121.
[59] Uo., 122.
[60] Uo., 120.
[61] Uo., 119.
[62] Szabó R. Ádám: Posztmodern önkacajok. A Judd Apatow-„istálló” filmjeiről. Filmtett – Erdélyi Filmes Portál, 2013.11.21. URL:
https://filmtett.ro/cikk/a-judd-apatow-istallo-filmjeirol [2025. június 30.]
[63] Huber: i. m. 122.
[64] Baski: i. m. 21.
[65] Csillag: i. m. 24.
[66] VOXRádió #141 – VOXRadio youtube csatorna
https://www.youtube.com/watch?v=FYvVNj0G8F4&t=5333s [2025. június 15.]
[67] Dr. Kárpáti György: Star Wars-tól a Bosszúállókig. Hollywood a franchise bűvöletében. Budapest, Vertigo Média Kft., 2020. 119.
[68] Uo., 137.
[69] Baski: i. m. 21.
[70] Uo., 22.
[71] Huber: i. m. 123.
[72] Follows, Stephen: Patterns among successful comedy movies. Stephen Follows, 2018. 10. 1. URL:
https://stephenfollows.com/p/patterns-among-successful-comedy-movies [2025. június 15.]
[73] Uo.
[74] Uo.
[75] Dr. Kárpáti György: Star Wars-tól a Bosszúállókig. Hollywood a franchise bűvöletében. 141.
[76] Uo., 142.
[77] Baski: i. m. 22.
[78] Uo., 22.
[79] Mohácsi Mária Melinda: Deviáns hősnők a kortárs hollywoodi vígjátékokban. Metropolis, 2016/1. 20.
[80] Baski: i. m. 23.
[81] Uo., 22.
[82] Uo., 23.
[83] Uo., 22-23.
[84] Uo., 23.
[85] Mohácsi: i. m. 26.
[86] Uo., 26-27.
[87] Cleese, John: Elszabadult professzor: Évek a Cornell Egyetemen. Budapest, Jaffa Kiadó, 2018. 238.
[88] Uo., 239.
[89] Csillag: i. m. 24.
[90] Tóth Csaba: Kritika: Tapló Télapó 2. Vox, 2016/12. 72.
[91] Uo., 72.
[92] VOXRádió #141 – VOXRadio youtube csatorna
https://www.youtube.com/watch?v=FYvVNj0G8F4&t=5333s [2025. június 15.]
[93] Szalóki: i. m. 248-249.
[94] Uo., 252.
