Kritika | John Krasinski: A Quiet Place Part II / Hang nélkül 2. Kritika | John Krasinski: A Quiet Place Part II / Hang nélkül 2.

A csend nem elég?

John Krasinski: A Quiet Place Part II / Hang nélkül 2.

ÉRTÉKELD A FILMET!
Hang nélkül 2.
John Krasinski
2020

A Filmtett szerint: 5 10 1

5

A látogatók szerint: 5

5

Szerinted?

0

Érthető, sőt, elfogadható az alkotók késztetése: ha egy kisköltségvetésű high-concept thrillerünk váratlan siker, akkor próbáljuk meg továbbfejni. Az már kevésbé elfogadható, hogy megelégedtek az alapötlet walkingdeadesítésével.

Amikor 2018-ban, az akkor még koronavírus által háborítatlanul dübörgő moziszezonban gyanútlanul lelkendezve írtam a Hang nélkül című filmről (itt lehet elolvasni), így fejeztem be a kritikát: „Szóval még több ilyent kérünk!” Nos, én nem ilyen lovat akartam. Ami érdekes és izgalmas volt a franchise* első részében ­– tehát kb. minden, ami nem a cselekményhez, hanem annak vászonra ültetéséhez kapcsolódik ­–, sikerült kidobni az ablakon, ellenben megtartottak mindent, amiben hasonlít más túlélős vagy inváziós filmekhez. Még a filmet ezúttal is író meg rendező John Krasinski apafigurája is behelyettesíthetőnek bizonyul: ugyan az előző rész végén meghal, annyira kínkeservesen meg akarták őrizni a formulát, hogy feladatai zömét átveszi egy híresebb színész, Cillian Murphy – elvégre a nagyobb költségvetéshez nagyobb név dukál.

Kép a Hang nélkül 2. című filmből

A cselekmény egyébként egy, az alieneket mintegy „megmagyarázni” akaró, de inkább magyarázkodóvá sikerült rövid prequel után ott veszi fel a fonalat, ahol az első film véget ér: a kis család maradéka megpróbálja csendben túlélni a vak, de hang által nagyszerűen tájékozódó hiperagresszív idegenek invázióját, a túlélést pedig ezúttal egy kisbaba nehezíti, akit egy oxigénpalackkal és egy hermetikusan záró bölcsővel próbálnak elnémítani. És körülbelül ennyi a lényeg, a történet többi része egy átlagos Walking Dead-epizód (vagy bármilyen más zombis-alienes-atomkatasztófás túlélőfilm) megírtsági fokán van, a foghíjas sztorit pedig ezúttal nem egyszerű, de működő csend-dramaturgiával fedi el Krasinski, hanem sokszor látott ugróijesztgetésekkel, survival-motívumokkal és egyéb thriller-trükkökkel pányvázza ki. Félszájjal behozza például a posztapokaliptikus műfajok egyik alapvető elemét, az „ember embernek farkasa” elvén működő portyázó banda toposzát is, de azt már lusta elmagyarázni, hogy ezek kik, miért, hogyan és mit – meg különben is. Elég, ha van egy jó kis verekedés.

Kép a Hang nélkül 2. című filmből

Az előző részben pont az volt a szerethető, hogy nem volt túlmagyarázva, minden reccsenésnek-roppanásnak súlya volt, és klausztrofób módon ugyan, de kaptunk a család helyéről és helyzetéről, no meg egymáshoz való viszonyukról egy pontos képet. Ezúttal alig vannak csendes részek a filmben, és azok sem annyira fifikásan megrendezettek: mindössze a siketnéma nagylány szemszögére („fülszögére”) rímelnek, ha épp olyan kedvük van. És a sokkal több estabilishing shot ellenére sem érezzük fizikailag közelnek, kihasználtnak a helyszínt, a közeget. Ráadásul egy régi, bevált módszer alapján, de a karakterek következetességét némileg feláldozva Krasinski egy adott ponton két szálra szakítja a cselekményt, hátha a párhuzamos vágással ki lehet iktatni az „unalmas” részeket belőlük. Pedig pont az „unalmas” részek tették igazán izgalmassá a kevés „mozgalmas” részt az előző filmben. Ha az első film akarva-akaratlan csendes reflexióra késztette a nézőjét a saját és a civilizáció zajosságát illetően, a második film már nem jelel, nem suttog, hanem üvölt, füttyög, bekiabál, hurrog, sőt, néha vuvuzelázik is. (Ha kivárjuk a Michael Bay nevét a stáblistán, akkor mindent megértünk.) Erőszakkal elszakít a nem túl újszerű, de az első részben mégiscsak megszeretett karakterektől, feláldozza őket egy mozgalmasabb, de tipikusabb thriller alatt dohogó fűtőház kemencéjében. A közhelyes karakterfejlődésről, nagy pálfordulatokról, és motiválatlan, csak és kizárólag a suspense kiváltása érdekében hozott döntésekről inkább ne is beszéljünk. „A csend nem elég” – mondja a plakáton a film tagline-ja. Hát igen.

Kép a Hang nélkül 2. című filmből

Persze, nem teljesen veszett ügy a Hang nélkül 2.: ha a direkt dévédére készült thrillerek felől érkezünk, akkor még akár érdekesnek is tűnhet, a hallókészülék és a gitárerősítő szerelemgyerekét, a feedback-gerjedést fegyverként használó kislány ötletére még akár elismerően is csettinthetnénk, ha kínálna rá a film valamiféle reflexiós lehetőséget, legalább olyat, mint ami a csend volt az első részben. Unatkozni nem fogunk a moziban, de ha az első film szeretete miatt ülnénk be, nem árt, ha tudjuk: minden csoda három napig tart. És ez nem arra utal, hogy Hang nélkül 2. premierjét több mint egy évet tologatták a kovid miatt…


* Tessék? Hogy két film még nem franchise? Na, majd beszélünk két év múlva, a Hang nélkül sorozat-vagy játékverziójának amazonos vagy netflixes, netán xboxos premierjén!

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Hang nélkül 2.

Hang nélkül 2.

Színes horror, thriller, 2020

Rendező:
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

5

A látogatók szerint:

5

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Friss film és sorozat