A posztmodern showbohóc – Természetfilmek az ezredfordulón A posztmodern showbohóc – Természetfilmek az ezredfordulón

A posztmodern showbohóc

Természetfilmek az ezredfordulón

„Hajsza és menekülés”, „Gyönyörű és halálos”, „A természet lélegzetelállító katasztrófái”, „A természet erőpróbái”, „Szépség és borzalom, látványosság...” – a videokazettán hozzáférhető posztmodern természetfilm hónapokon át futtatott tévéreklámja mintha a Schwarzenegger-mozik előzeteseinek retorikáját, stílusát, világképét idézné.

A legkülönfélébb mozgóképi, televíziós műfajok egyik legfontosabb közös nevezője immár több mint egy évtizede a drámai vagy komikus akció, funkcionális szempontból pedig a sokkolás és a szórakoztatás. Miért éppen az a természetfilm volna kivétel, amelynek ráadásul szinte kizárólagos médiumává a televízió vált? Az „őstévé” (ahogyan Eco nevezi) még csak megmutatta, megkettőzte a tőle függetlenül létező világot, a „neotévé” viszont valóságot nemz; baudrillard-i értelemben vett szimulakrumot, vagyis referens nélküli jeleket, eredet nélküli képmásokat. A hagyományos természetfilm a modernizmus episztemológiai optimizmusa jegyében a megismerést, ismeretterjesztést célozza; nyugis, ráérős, alapos, a szemlélődő-meditatív befogadói magatartásra és a néző valóságéhségére apellál. A film „természetszerű”. A világnak, s így a természetnek és a nézőnek is szilárd identitása van. A posztmodernben mindez csak emlék. A fő kérdés már nem az, hogy miként értelmezhetem a világot, amelynek része vagyok, és egyáltalán hol a helyem ebben a világban, hanem, hogy melyik világ ez (a sok lehetséges közül), mi lehetek benne, hogy jól szórakozzam, és ( a sok közül) melyik énemmel kompatibilis ez a világ? Ennek megfelelően a posztmodernben a természet válik filmszerűvé, vagy – kommerciálisan lezüllesztett formában – videojátékhoz hasonlatossá. A természet szabadon animált, manipulált virtuális valóság, (rossz értelemben vett) „nyersanyag”, azzá vált már a digitális éra bekövetkezte előtt (ez utóbbiban az elektronikus kép minden egyes elemi része – pixelje – tetszőlegesen módosítható).

A természet-ellenes és „antihumanista” tényező kezdetben nem is annyira a film-, illetve videotechnikai eljárásokban, hanem a természethez való „hús-vér” viszonyulásban jelentkezik (s ma is ez az egyik fő „irányvonal”). Gondoljunk csak a Sivatagi show-ra, amelyben pl. az ember által leitatott majmokat filmezi a kamera. Merthogy a majmok valódi szokásaira, életvitelére egyre kevésbé, s egyre kevesebben vagyunk kíváncsiak... Ez a filmtípus azóta is ember és természet „elshow-osított”, bohózati szintű viszonyát hivatott megörökíteni. Immár nem a megismerésről van szó, még csak nem is a valóság, a természet lehetséges, alternatív (tehát relatív), esetenként egymást cáfoló értelmezéseiről, arról, hogy a rejtőzködő, az objektivitás pózában tetszelgő megfigyelő is óhatatlanul hat megfigyelése tárgyára stb., hanem arról, hogy debilis játszótárssá, show-bohóccá züllesztettük a természetet. A legnézettebb tévécsatornák állandó műsorai, sorozatai pedig hétköznapian természetessé tették ezt az alapállást.

A Discovery Channel egyik legnépszerűbb „nagy utazója” Ian Wright. Rendkivül nyitott, extrovertált, izgága, expanzív figura, Speedy Gonzales módjára száguld át az éppen „megcélzott”, bemutatandó tájon-országon-városon, amely többnyire amúgy is csak ürügy, háttér kétes humorú jópofáskodásaihoz. Hisz a valódi főszereplő a show- és mókamester Ian Wright maga. A világról, természetről jobbára videoklipbe illő snittek informálnak (vagy inkább sugalmaznak valamilyen giccses hangulattöredéket), a közhelyszintű, felületes (s gyakran felesleges) tudás is csak show-elemként létjogosult. (A hazai néző számára rendkívül tanulságos lehetett ilyen szempontból az egyik márciusi, félig-meddig Romániának szentelt epizód.)

A másik nagy discoverys természetjáró Amy Walker. Műsorának már a címe – Walker's World -– elárulja, hogy nem a világot, hanem a showwoman világát hozzák otthonunkba. (Nem mintha létezne olyan, hogy a világ, persze. De igenis létezik – még – az értelmes, művelt, kreatív, eredeti módon gondolkodó emberek sokszínű világa.) Amy amúgy a felszínes-felületes, „bunkó” turista prototípusa is lehetne, aki – és ezt nem is rejti véka alá – többnyire annyit sem tud az éppen felfedezendő tájakról, amennyit esetleg a legátlagosabb átlagembertől is elvárhatnánk. Steve Irwin, az Animal Planet által sugárzott Croc Files mókamesterré züllesztett biológusa a hüllőkre szakosodott. A legmélyebb benyomás, ami műsorai után a nézőben megmarad, hogy már megint milyen ügyesen ugrott rá arra az alligátorra, gaviálra vagy kajmánra.

Jeff Corwin a Going Wild sztárja. Természetesen ő sem egy Cousteau-utód, hanem afféle „eredeti”, megszállott természetjáró, aki minden epizódban egy bizonyos állatot keres, s közben jónéhány más állatról közöl közismert és/vagy lényegtelen, harmadrangú információt. Tudás-szemcséket, összefüggéseikből kiragadott-kiforgatott, kvízműsorban fitogtatható ismereteket. Közben pedig rendkívül magabiztosan-otthonosan mozog bárhol a világon, akárha az internet cyberspace-eiben barangolna, hisz GPS-szerkentyűje segítségével pillanatok alatt kiderítheti, hol tartózkodik. A műhold szeme mindent lát...Otthonunk a nagyvilág... Immár nem lehet eltévedni benne, csak tévelyegni...

E csatornákat nézve az embernek az a benyomása , hogy a természet amúgy is cseppfolyóssá és átmenetivé vált, nincs önálló, felderítendő, megismerésre-rácsodálkozásra érdemes/méltó struktúrája. Az esetleges, jelentés nélküli, bármikor kicserélhető struktúrát az imbolygó kamera, a kamikaze-vágások és az épületes helyszíni vagy kísérőszöveg, esetleg a függőleges montázs nem kevésbé „természettestre-szabott” dallamai teremtik meg.

Az említett sztárok afféle posztmodern turisták, akikből/ről valósággal sugárzik az, amit Sigmund Baumann nyomán úgy is nevezhetnénk, hogy: a lét elviselhetetlen könnyűsége. A turista csak felületes érintkezésbe bocsátkozik a természettel, mentalitásának, világképének és médiumainak (szuperterepjáró, helikopter, motorcsónak, mobiltelefon, GPS-szerkentyű stb.) hála lehetővé válik számára minden kötöttség eloldása, a könnyed távolságtartás. A természet eldobható, egyszer használatos áru, fogyasztási cikk, nem érdemes kötődni hozzá. Nincs nagybetűs Helyünk benne, de tulajdonképpen mindig a megfelelő helyen vagyunk. Bárhol. Afféle ál-neoromantikus szemlélőkként önmagunkat vetítjük bele a természetbe, de ez az önmagunk többnyire már csak külső hatások fenoménje, nélkülöz minden szilárdságot, „hiteles” cél- és értékorientált elkötelezettséget. A posztmodern turista immár a kamera segítségével sem képes visszatérni a természetbe, amely se nem barátja, se nem ellensége többé.

A természettudományos televíziózásban a természet szépen lassan hatalmas cirkusszá vált, amely csak idomárokat, idomított állatokat és bohócokat tűr meg a porondján. A közönség pedig tökmagot ropogtat, kólát iszik, – és tapsol.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg