Kritika | Tom Barton-Humphreys: România neîmblânzită / Szelidítetlen Románia Kritika | Tom Barton-Humphreys: România neîmblânzită / Szelidítetlen Románia

Giccsek és más állatfajták

Tom Barton-Humphreys: România neîmblânzită / Szelidítetlen Románia

ÉRTÉKELD A FILMET!
România neîmblânzită
Tom Barton-Humphreys
2018
România neîmblânzită

România neîmblânzită

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Egy büszkén román természetfilm, ahol a stáb legfontosabb tagjai angolok, amit egy francia szupermarket-lánc szponzorizált, és amiben az egyetlen emberi szereplő egy hargitai rendszámú traktoron száguld.

De legalább a filmvégi, a műfajra kötelezően – mondhatni természetszerűleg – jellemző moralizálás közben elhangzik: az itt élő állat- és növényvilág semmit sem köszönhet az embernek, legfeljebb akkor, ha az ember a természet szépségén elámulva visszavesz valamennyit kapitalista pazarlásából, hosztilis nemtörődömségéből és aktívan segít megőrizni az őt körülvevő, egyre kisebb szigetekre szoruló Természetet olyannak, amilyennek annak lennie kéne. Erre pedig – ha jobban körülnézünk – nem sok esély van, még akkor sem, ha a fentemlített Természet eme film mozis bevételeit és facebook-lálykjait képes lenne rögtön fotoszintetizálni. Bocsánat, ha a cinizmus bukik ki belőlem még egy elvileg gyönyörű természetfilm kapcsán is, de a természetem része, mondhatni immunrendszeri sajátosság, hogy a dagályos zenére és a patetikus narrációra reagálva a szervezetem a szokottnál nagyobb mennyiségben termeli a szkepticizmus nevű antitestet. A tényleg becsülendő és megfontolandó üzenet ellenére is.

Eme szkepticizmus hasonlíttatja velem össze a Romániában szokatlanul nagyszabású (pláne a műfajhoz képest hallatlan mértékű) marketinget kapott Szelidítetlen Romániát a zsáner mára klasszikussá érett darabjaival is – de hát azokra a BBC adta a lóvét, nem egy retail-lánc, amely minden egyes uborkát külön nejlonborításba vákuumozva árul. Miután felgördül a stáblista a mindezidáig ismeretlenül csengő nevű Tom Barton-Humphreys első mozija után, az első verdiktum az, hogy ez bizony eklektikus, fércelt (mint maga a címben szereplő ország, tehetnénk hozzá morózus gúnnyal, de ne tegyük) munka. A legszembetűnőbb egy dramaturgiai ív hiánya. A természetfilm számára talán legkézenfekvőbb szerkesztési elvet – az évszakok ciklikusságát, tavasztól télig – felhasználja ugyan, de ez sincs rendesen kihangsúlyozva, földrajzilag meg egyenesen csapong a tájak közt: a Kárpátokból indul, vadul a Deltára svenkel, hogy majd lomhán visszatérjen a Maros-mentére. Mintha csak úgy egymás után hajigálták volna a témákat.

Ugyanilyen vadul oszcillál a flóra és a fauna különböző szereplői között, látszólagos koncepció nélkül. Az elvileg a hangulatok felkorbácsolására használt zene is segít hűteni a film iránti rajongást: túl sok, túl erős, túl hollywoodi. Ráadásul olyan gyorsan vált szimfonikusból vangelisesbe, hogy alig tudunk az édi bocsokra és zergékre koncentrálni. A film legidegesítőbb vonása viszont a rossz, csúnya digitális kép. Egyes felvételek tényleg lélegzetelállítóak, másokon viszont annyi képzaj és/vagy tömörítési hiba van, hogy hihetetlennek tűnik: valaki ezt mozivászonra merte engedni. Olcsó. Azonkívül pedig az operatőrök a műfaj mára már szinte kötelező cseleit használják, hol giccsesebben, hol kreatívabban: timelapse-k, lassítások, drónfelvételek, makrók, átélesítések etc. De ne legyünk igazságtalanok, egy-egy snitt erejéig tényleg megfeledkezünk a film megcsináltságáról.

Az igazi baj az, hogy a negédes zene, a román Morgan Freeman (Victor Rebengiuc) ultra-poétikus narrációja, meg a szépelgő, túlszaturált képi világ csak arra jó, hogy egyfajta meseiséget kölcsönözzön a filmnek, amivel saját magát szúrja hátba. A természet nem egy távoli, ködös, rég letűnt mesevilág kéne legyen, hanem egy aktív, közeli, megélt jelen. Így viszont csak a távolságot növeli a moziban popkornhegyek mögé bújó néző és a vásznon látható cuki állatok között. Apropó cuki: azt a szándéktalanul ironikus dolgot sem sikerült feldolgoznom, hogy miközben a film egyik legünnepeltebb állata a barnamedve, és folyamatosan pozitív példának hozzák fel, egyes vidékeken a macik számítanak a helyi sorosgyörgynek, amiket a helyiek tűzzel-vassal irtani akarnak; de az is vicces, hogy a gyönyörűen zöldellő erdőkre bökve folyamatosan kérkedve hangzanak el Rebengiuctól olyasmik, hogy ez a „mienk”, legyünk büszkék rá, és hogy Európa bezzeg tanulhatna tőlünk – s közben a törvényhozásban egyesek folyamatosan azon gondolkoznak, hogyan lehetne kiskapukat találni, amin be tudnak jutni ezekbe az őserdőkbe. És nem flekkenezni.

De hogy szóljon a fáma a pozitívumokról is: jó, hogy van ez a film. Ha csak egy jottányit is sikerülne a fiatalabb generációk figyelmét a természet megőrzésének és szeretetének fontosságára irányítani, máris megérte – különösképp, hogy végre nem távoli afrikai szavannákon vagy szibériai csúcsokon keresztül tenné ezt, hanem a közvetlen, akár pár kilométeres kör(nye)zetünkből. Ami pedig kevésbé tűnik fontosnak, de egy filmesnek igenis az: örömteli dolog lenne, ha az alkotás sikeres lenne, és ezáltal a (romániai, de nemcsak) mozik és a forgalmazók rájönnének, hogy a moziban másnak is van helye, nemcsak a szuperhősfilmeknek és azok derivátumainak. Miért is ne lehetne része a mozik ökoszisztémájának egy ilyen film is? És a legfontosabb pozitívumot hagytam a legvégére. A hiúzfiókákat. Merthogy igen, vannak benne hiúzfiókák. Nézzétek meg, ha nem hiszitek.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
România neîmblânzită

România neîmblânzită

Színes dokumentumfilm, ismeretterjesztő, 90 perc, 2018

Rendező:
Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Friss film és sorozat