Martin Koolhoven: Brimstone / Megtorlás Martin Koolhoven: Brimstone / Megtorlás

Asszony, kuss a neved

Martin Koolhoven: Brimstone / Megtorlás

ÉRTÉKELD A FILMET!
Megtorlás
Martin Koolhoven
2016

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Martin Koolhoven brutális westernjének néma bábája nem presztízsmeccset vív a férfiakkal, hanem a nem nőknek való vidéken küzd ellenük az életben maradásért.

Ha western, akkor férfiak. Férfiak lovon, férfiak szőrösen és fegyvert markolva, férfiak szivarral a szájukban. Férfiak, akiket egy-két kötelező kelléknő magasztal fel mitikus hőspozíciókba – már ha épp nem pofozzák őket fel, vagy erőszakolják őket hülyére. Ha western, akkor a fejekben John Ford, Sergio Leone, Sergio Corbucci filmjeinek gyönyörű emlékei kezdenek el körvonalazódni, megannyi szótlan, kevély, kőkemény hímfélisteneikkel egyetemben. Kár lenne azonban megfeledkezni Nicholas Ray 1954-es Johnny Guitar című remekművéről, melyben Joan Crawford bűzös tahók tesztoszterongőzén átküzdve magát válik kivételes női western-protagonistává. Vagy ott van Anthony Mann 1950-es mestermunkája, a The Furies és benne Barbara Stanwyck, aki Napóleon-komplexusos zsarnoki apjával veszi fel a harcot. John Ford 1966-os hattyúdalának hét kemény nője (a Hét asszonyról van szó – 7 Women), a közelmúlt rosszemlékű Rosszlányokja (Bad Girls), a Gyorsabb a halálnál (The Quick and the Dead), vagy Tommy Lee Jones kitűnő A kelletlen útitársa (The Homesman) csak tovább erősítik a sort, melyben a lemenő nap fényében férfiak helyett tökös nők „lovagolnak el” porfészkekből. Martin Koolhoven első angol nyelvű filmjének főhőse, Liz (Dakota Fanning vaskos alakítása) is ilyen nő, de még ilyenebb.

Míg ugyanis a fenti filmek erős nőalakjainak drámája abból ered, ahogy ők nőkhöz „nem illő” módon próbálnak meg együtt, egyenrangú félként létezni a whiskey-től kókadt hímtagok elnyomó közegében, addig Koolhoven brutális munkájának néma bábája nem presztízsmeccset vív a férfiakkal, hanem a nem nőknek való vidéken küzd meg velük az életben maradásért. A Brimstone nőperspektíván átszűrt vadnyugata illúziótlan vadnyugat, ahol az asszony verve jó, ahol kuss a nevük. A sebhelyes, feketeszemű, démoni Tiszteletes pedig (Guy Pearce félelmetes) az egyetemes férfigonosz extremitásig túlhúzott megtestesítője, aki Liz kisvárosában Isten nevében prédikál sátáni sötétséget és elburjánzó, mérgező emberi poklot. Mintha A vadász éjszakájának (The Night of the Hunter) vallási fanatikus Harry Powellje olvadna a Nem vénnek való vidék Anton Chigurhjába. A Tiszteletes meg akarja büntetni Lizt, aki megpróbált templomában világra segíteni egy újszülöttet, de sikertelenül – a baba élete helyett az anyát mentette meg. A csecsemő haláláért a pap „az Úr akaratával szembeszegülő” nőt hibáztatja, ezért Liz nyomába eredve pusztít el mindent és mindenkit, amit és akit a nő szeret. Nyomában csodálatosan fényképezett ótestamentumi halál jár, döglenek a haszonállatok, Liz férje már-már nevetségesen szörnyű véget ér, bibliai tisztítótűz égeti fel idillinek csak tűnő életét.

Ahhoz, hogy kiderüljön, honnan a sebhelye és a Liz iránt érzett elementáris haragja, hogy megtudjuk, Liz miért is fél tőle, és hogy a nő mégis miért nem beszél, vissza kell tekerni az idő kerekét. A Brimstone retrospektív, elliptikus-epizodikus cselekménybonyolítása nem csak a nő és a férfi közt feszülő véres viszonyt göngyölgeti, hiszen a személyes dráma mellett Koolhoven „szépen” vesézi ki a vadnyugat – és szándéka szerint a jelen – nőinek okádék status quoját is. Az első fejezetben („Reveláció”) a nyomában lihegő, Istentől elszakadt öldöklő angyal ráeszmélteti a lányt arra, hogy az őrült és fajtalan (ki fog derülni, hogy miért az) düh elől nincs menekvés, azzal szembe kell szállnia, ha élni akar. Az „Exodusban” a western-bordélyokban raboskodó kurvák (Liz nőtársai ebben a világban) ütlegekkel, nyelvkivágásokkal és nemi erőszakkal teli életének élhetetlenségébe látunk bele, a „Genezisben” pedig az a finoman szólva abuzív családi közeg tárul fel, amiből a kis Liz (Emilia Jones) a prostiságba menekült. A kevéssé kielégítő „Megtorlásban” pedig az történik, aminek történnie kell, és sajnos még több is.

Első ránézésre nem indokolt ez a Harold Pinter Árulását (Betrayal) idéző struktúra, ugyanakkor Koolhoven két és fél órás kompromisszumot nem tűrő, szadisztikus horror-folyamának lassú sodra a kitartóbbakat el tudja annyira ragadni, hogy számukra az időn átívelő spirituális és testi borzalmak súlya tapinthatóvá válhat.

Kár, hogy Koolhoven egyszerre túl sok mindenről akar beszélni. Revizionista westernjének lehetséges értelmezéseit – melyek némelyike feltehetően kevésbé megengedő, mint ez az írás – nehezíti a groteszk módon sűrű, explicit és az exploitation határát súroló erőszakorgia, ami nem tesz jót a vértócsákba így bele-beleragadó feminista perspektívának. Amit egyébként Lót történetének bizarr kiforgatása, a túl sok bibliai allúzió, a remélhetőleg véletlen anakronizmusok is háttérbe tudnak szorítani. A jó és a rossz határán mozog a film. Könnyű lenne elmarasztalni aránytévesztéseit, de könnyű szeretni bődületes haragját és megüvöltő féktelenségét is. Feminizmusa ugyan nem kristályosodik ki annyira, amennyire kellene, ha viszont az emberi – avagy férfiúi – mocsadékság legmélyebb bugyraiba kíván valaki gügyékig beletúrni, az Koolhoven megváltástörténetében – avagy női megváltástörténetében – nem fog csalódni.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Megtorlás

Megtorlás

Színes thriller, western, 148 perc, 2016

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu