Justin Kurzel: Assassin’s Creed Justin Kurzel: Assassin’s Creed

Elfelejt szórakoztatni

Justin Kurzel: Assassin’s Creed

ÉRTÉKELD A FILMET!
Assassin's Creed
Justin Kurzel
2016

A Filmtett szerint: 4 10 1

4

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A film, amit még Marion Cotillard és Michael Fassbender sem tud megmenteni.

Igazán kikérhetnék már maguknak a gémerek, mit gondol róluk Hollywood. Miért nézik őket annyira igénytelennek, hogy csak nagy és buta blockbustereket készítenek videojátékokból? És hol maradnak a gémer Kevin Feige-ek, akik a film nyelvére is át tudják ültetni azt, ami a számítógépen olyan jól működik? Oké, legutóbb a Blizzard a saját kezébe vette a tervezést a Warcrafttal, és az Ubisoft is rajta tartotta a szemét sikerjátékán, amikor az AC-rajongó hírében álló Michael Fassbenderre bízta, grundoljon össze egy pofás adaptációt, de az igazi siker még mindig várat magára. Merthogy az Assassin’s Creed sem az a messiás, aminek várták. Elsősorban mert Fassbender úgy vélte, ha a videojátékfilm az elmúlt 15 évben a gagyi szinonimájává vált, ideje a másik oldalról megközelíteni a dolgot, és filozofikusabb témát feszegetni és nagy színészekre osztani a szerepeket. Áthívta hát a Macbeth stábját, és leforgattak egy véresen komoly gémerfilmet, amiben olyan unalmasan rágják a szabadakarat-vitát, hogy attól még Nietzsche bajsza is lekonyulna.

A fáma szerint az Éden Almája tartalmazza a szabad akarat genetikai kódját, ezt akarják megszerezni a vallási különbségek eltörlésére, afféle egyházi világuralomra törekvő Templomosok, és ezt rejtegetik, védelmezik az asszaszinok. A történet, mint a játékokban, két síkon zajlik, a science fiction jövőben a bebörtönzött asszaszin-leszármazottakat – köztük Fassbender Callum Lynchét – kötik rá az Animusra, hogy újraéljék őseik múltját, és az emlékeik elvezessék a templomosokat az Almához, a 15. századi Spanyolországban pedig azt látjuk, hogyan rejtik el az inkvizítorok elől a „Szent Grált”. A középkorban tehát akcióznak, a jövőben pedig a szájukat tépik, leginkább arról, hogyan lehetne kiirtani az erőszakot az emberekből – ez a célja a templomos nagyfőnök Jeremy Irons lányának, Marion Cotillardnak.

Ha van háborúellenes háborús film, vajon létezhet pacifista videojáték-adaptáció? Aligha. De nem az a baj az Assassin’s Creeddel, hogy zavaros az ideológiája – hanem hogy a története, a mitológiája sem áll össze kerek egésszé. Tipikus franchise-hiba: még el se készült az első, de már a harmadik filmet tervezik, és közben elfelejtenek a karaktereknek mélységet, hátteret adni, mondván lesz arra még idő. Pedig ha az első nem elég sikeres, akkor nem lesz folytatás – az elkaszálásra itt is minden esély adott. Ez a film is tele van logikai bakikkal, érthetetlen fordulatokkal, és megalapozatlan jellemfejlődéssel. Hogyan mentik ki a halálsorról az asszaszinokat? Tényleg nincs face control a templomosok nagygyűlésén, hogy kiszűrjék az ellenségeiket? És ki érti, mi történik Marion Cotillard karakterével a fináléban?

Justin Kurzel, aki a Macbethből egyszerre rendezett manírosan archaizáló Shakespeare-adaptációt, és lassításpornóval dúsított, festői akcióorgiát, most is a rohanós-kardozós blokkokban remekel. A fájdalmasan közhelyes dialógusokon és az átélhetetlen történeten úgyse lehetett javítani, ezért inkább a játék hangulatát felelevenítő akciókat csiszolta szépre. A lopakodást, a halálugrást, az orvgyilkosságokat. Logikát persze itt sem érdemes keresni, és a 15. századi Spanyolországot sem dolgozták ki olyan részletességgel, mint a reneszánszkori Olaszországot vagy a francia forradalom Párizsát a játékokban, de legalább hangulata, ritmusa, stílusa van ezeknek a jeleneteknek.

De hiába szép a film kiállítása, ha nehéz megérteni, mit akartak kihozni Kurzelék a történetből. Sofia az Éden Almájával az erőszakot tüntetné el, és az út, amit bejárnak Callummal, mintha azt sugallná, tragikus hősök ők, akik akaratuk ellenére sodródnak bele a templomosok és az asszaszinok örök harcába. De ha valóban így gondolták az alkotók, akkor elfelejtették kirakni a megfelelő hangsúlyokat; a finálé és a mindig coolnak mutatott gyilkolás inkább arra utal, hogy igen, bele kell állni a konfliktusba, mert mást nem lehet.

Az Assassin’s Creed az inkvizíció és a vallásháború vonatkozásában fogalmazza meg ezt a tanulságot, és ebbe már csak azért sem nehéz belelátni kortárs párhuzamokat, mert ettől a blockbusterek sem szoktak tartózkodni. Amikor Loki a Bosszúállókban leszállt a Földre, hogy rabszolgasorba hajtsa az embereket, hiszen azok a biztonságuk érdekében úgyis hajlandóak lemondani a szabadságukról, cinizmusával a Bush-érát testesítette meg, amikor a terrorizmus elleni harc érdekében korlátozni kezdték a polgári szabadságjogokat. Az Assassin’s Creedben nem a szabadságjogot, hanem a szabad akaratot vennék el a Templomosok, hogy megszüntessék a vallási különbségeket, de a választás jogát terrorista módszerekkel őrző titkos szekta ebben meggátolja őket – az érdekes csavar pedig az, hogy nekünk a terroristákkal kéne azonosulni.

Nem idegen ez a szerepcserés vágybeteljesítő fantázia Hollywoodtól, hiszen erről szólt már a 300 is, amiben a világcsendőr szerepét játszó amerikaiak nem a hódító perzsák, hanem a demokráciát védelmező görög kisebbség helyébe képzelték magukat. A hurráoptimista, győzelemmániás amerikaiak ott a saját halálukat vizionálták – talán azért is fejeztek le annyi embert a 300-ban, hogy így pereljék vissza a könnyen emészthető videojáték-esztétika szintjére a néplelket traumatizáló terrorista-lefejezések képsorait. Ezzel szemben az Assassin’s Creednek nincs terapeutikus mélyrétege, nem felszabadító a „semmi nem igaz, ezért mindent szabad” elvét valló asszaszin-orgyilkosok bőrébe bújni, sem a vallásos erőszakot képviselő templomosok ellen harcolni, mert – talán a követhetetlenül elnagyolt jellemfejlődés (vagy deformálódás?) miatt – zavarba ejtően erőszakpárti a film. Az elcsépelt konfliktus egyébként is túl laza ecsetvonásokkal van felkenve, arról nem is beszélve, hogy ezeknek az egymást vég nélkül tolcsokoló karaktereknek nincsen valódi karaktere. Sótlanok és unalmasak, mint maga a film, amely elkövette a blockbusterek legnagyobb hübriszét, és annyira komolyan vette magát, hogy közben elfelejtett szórakoztatni.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Assassin's Creed

Assassin's Creed

Színes akciófilm, kalandfilm, fantasy, 140 perc, 2016

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

4

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat