Szőcs Petra. Kolozsvári származású filmes. Kisjátékfilmje, a Ceauşescuék utolsó perceiről és a rendszervált(oz)ásról személyes hangnemben mesélő A kivégzés Kolozsváron játszódik, a 13. Filmtettfeszten is vetítettük. Ehhez képest a köztudatba egy vargabetűvel robbant be nemrég: azon kevés magyar filmek egyikeként, amelyek a talán legnagyobb presztízsű filmfesztiválon, Cannes-ban versenyeznek. Vörösszőnyeges élményeiről kérdeztük az alkotót.
Csalódottak vagytok?
Nem annyira.
Milyen volt Cannes-ban lenni?
Hihetetlen, stresszes, euforikus, otthonos. Most nagyon hiányzik. Szeretnék naponta 2-3 filmet megnézni, hogy valamennyit meg tudjak őrizni abból a pezsgésből. Szerencsére itt a TIFF.
A kivégzés magyar film ugyan, de Kolozsváron játszódik, ráadásul a román újhullámhoz (is) közel áll, főleg ami a témaválasztást illeti: a rendszerváltás/forradalom magánmitológiáinak feldolgozására gondolok. Mennyire volt ez tudatos, mennyire érzed magadhoz közelinek a román újhullámot?
Nagyon közelinek érzem, a doktori disszertációm témája a kommunizmus/rendszerváltás feldolgozása az újhullámos román filmekben. A témaválasztás mellett a színészvezetés és az időkezelés volt az, ami a leginkább megfogott ezekben a filmekben.
Hogy találtatok rá a szereplő gyerekekre? Mennyire volt koncepció pl. az az igen jellegzetes hajszín?
A gyerekeket nehezen találtuk meg, nagyon sokáig castingoltunk. A jellegzetes hajszín nem volt koncepció, de kapóra jött.
Fontos volt, hogy kolozsvári legyen a gyerekszínész is? Hát a nagyapa figurája?
Azért volt fontos, hogy erdélyiek legyenek a gyerekszínészek, mert ez egy Erdélyben játszódó történet, és egy budapesti akcentus sokat tud rontani a hatáson. Ráadásul a gyerekek utaztatása is necces lett volna. Az nagyapa, Dancsuly András az én nagyapám volt, és úgy került bele a filmbe, hogy két gyereket vele castingoltam.
Tiszta véletlenül ott voltam, amikor hosszú idő után találkoztál a filmed gyerekszereplőivel, mesélted, hogy mennyire izgulsz. Mennyire változtak meg, mennyire volt hatással rájuk a film utóélete?
Nem tudom, mennyire változtak meg, csak annyi derült ki számomra, hogy felnőttek. Talán nem változtak meg annyira. Néhány szereplőről tudom, hogy zavarban volt, amikor gyerekkori önmagát látta viszont a vásznon. De mindannyian nagyon büszkék voltak a filmre, és drukkoltak.
Ha sokkal több pénzed lett volna, hogyan valósítottad volna meg ugyanezt az ötletet? Nagyjátékfilmben vagy ugyanekkorában?
Ugyanekkorában.
Mik a poszt-Cannes tervek?
Nagyjétékfilm-fejlesztés és francia-tanfolyam.
