Belgrád pozícionálni próbálja magát az újraosztott balkáni
filmfesztivál kínálati piacán. Hasonló mentorprogramot igyekszik kialakítani,
mint Szarajevó, igaz fókusza keletebbre tolódik – kulturális
közeledésében mintha politika is szerepet játszana. Vagy csak jól érzékelte a számára
fennmaradt fehér foltot?
Volker Schlöndorff filmjével nyitott a szerb szemle. 100 neves vendég, 75 film Európából, Amerikából és Ázsiából. Színes kísérőprogramok. Ha elmerülünk a kínálat böngészésében, láthatjuk, hogy Oroszország és sok volt szovjet tagállam kapott kiemelt helyet és szereplési lehetőséget. Anélkül, hogy kultúrpolitikai fejtegetésekbe kezdenénk, megállapíthatjuk, hogy Belgrád igyekszik hátrányát behozni. A délkelet-európai filmfesztiválok közül Szarajevó és sok horvát rendezvény is megelőzte a szerb fővárost, legalábbis ami a partnergyűjtögetést illeti.
Oroszország kiemelt programban szerepelt a kortárs alkotók munkáin keresztül. Ezen kívül sok produkciós cég mutatkozott be, koprodukciós lehetőségek és forgatási helyszínek széles tárházát kínálva. Tovább emelte a nagy testvér hírnevét, hogy a világhírű Oscar-díjas veterán Nyikita Mihalkov 12 című filmje elnyerte a FIPRESCI (Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége) elismerését. A 12 a klasszikus 12 dühös ember adaptációját nyújtja, sajátos csecsen környezetbe átültetve a történetet. Az újságírók különdíját viszont a török-német fenegyerek, Fatih Akin A másik oldalon című (Auf der anderen Seite) alkotásával vihette haza.
A Europe Out of Europe szekció várományosa kezdetben szintén orosz produkció volt, a Politika-díjat mégis a tavalyi debütáns horvát–bosnyák koprodukcióban készült Živi i mrtvi (The Living And The Dead – Kristijan Milić) nyerte el. A filmről a tavalyi Pulai Filmfesztivál kapcsán adtunk hírt. (Lásd bővebben: Filmtett, 2007/9). Az egykori háborús felek gesztusaként értékelhető a meginduló kölcsönös szereplés. Lassan egyre gyakoribbá válik a közös filmkészítés gyakorlata is
A szerb mozgóképkultúra kritikusai és újságírói a honi körökben ismert szakemberről elnevezett Nebojsa Djukelic-díjról azt tartották érdemesnek, ha az izreali The Band’s Visit (Eran Kolirin) kapja meg.
Ha megnézzük a fenti filmeket, észrevehetjük, hogy szinte kivétel nélkül olyanokról van szó, amelyeket a tavalyi év során már illettek valamilyen rangos elismeréssel, valamelyik európai szakmai találkozón. A már lassan külön iparággá váló művészfilmes köröket erősítő ankétok között Belgrád a térségben nagy presztízsnek örvendő utánjátszó fesztiválként igyekszik helytállni. Ennek legfontosabb hozadéka talán az, hogy a szerbiai filmesek és az összegyűlt szakma számára párbeszédet teremt az együttműködéshez.
A versenyprogramot a szarajevói CineLinkhez hasonló koprodukciós és forgatókönyv-fejlesztő fórum egészítette ki, aminek szerkezetében tükröződtek a belgrádiak célkitűzései. Az idén harmadszor megrendezésre került B2B program keretén belül egyenként 7000 eurós díjakat osztottak ki, amiket majd szabadon használhatnak fel a különböző készültségű fokon álló nyertesek. A Közép-Európa, Eurázsia felosztás magában foglalta Oroszországot és több exszovjet államot is (pl. Ukrajna, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Türkmenisztán stb.). A Balkán csoportba az egykori jugoszláv államok és Albánia kerültek.
Nem film, de történelmi pillanat, ezért érdekes a reakció: Koszovó függetlenségének kikiáltása a filmesek körében nem keltett különösebb visszhangot, leszámítva néhány sajtótájékoztató kedvtelenségét.
