Ez a kis útmutató-sorozat a DSLR-videózás technikai oldalát járja körbe, a kameraválasztástól a végső exportálásig, technikai szemmel. Végig fogjuk venni azokat az információkat, amelyeket operatőröknek ajánlott, segédoperatőröknek kötelező tudni ahhoz, hogy a rögzített kép a lehető legjobb technikai minőségű legyen.
A fenti videóval indult a DSLR-forradalom, amikor végre a kis- és mikroszkópikus költségvetésű filmprodukciók is látványosan filmszerű képi világgal jelentkezhettek. Talán érdemes a nosztalgia kedvéért megnézni, hogy mi volt a maximális minőség, ami elérhető volt digitális videó szintjén, ha az ember nem egy profi filmgyártásba született:
Most ott tartunk, hogy minden kisköltségvetésű film, videoklip, házi pornó DSLR-rel forog, és nagyrészük ugyanúgy néz ki. Ahhoz, hogy a filmünk kitűnjön ebből az áradatból, nem a technikai pontosság, a kamera, az objektívek a legfontosabbak, hanem először is a forgatóköny, másodsorban a színészi alakítás, aztán az operatőr egyéni látásmódja, a világítás, a helyszínek, a vágás, stb. Ezekről nem fogunk beszélni most. Azokról a technikai problémákról fogunk beszélni, amikkel számolni kell ahhoz, hogy egy forgatás a lehető legzökkenőmentesebben történjen, hogy a technika ne álljon a kreativitás utjába.
Canon DSLR-eknél 160-as ISO értéknél a kontrasztátfogás 1/3 blendével csökken.
Jó, most, hogy a rendezők abbahagyták az olvasást, beszéljünk a kamerákról, operatőrként. Eléggé technikai szöveg lesz, megpróbálom úgy megfogalmazni, hogy a teljesen kezdők is értsék, de a tapasztaltabbak is találjanak hasznos infókat. Sajnos, lehetetlen mindenre kitérni, de ha valakinek kérdése van, tegye fel a hozzászólásokban.
Valaha a kezdő, az amatőr vagy a profi, de kis költségvetéssel, tehát digitálisan dolgozni kényszerülő filmes elég gyakran szembesült azzal, hogy a munkája valahogy nem elég filmszerű. Ha egy operatőr munkájára azt mondtad, hogy az olyan videós, vagy tévés, az sértésnek számított (még mindig az, de már csak az öregek értik). A filmszerűség eléggé képlékeny fogalom, sokat lehetne vitatkozni azon, hogy mitől filmes egy kép, de mindenképpen köze van a kamerához is, amivel dolgozol. Alapvetően arról van szó, hogy a néző fejében van egy előzetes kép arról, hogy hogyan néz ki egy film, és ha az, amit lát, hasonlít ahhoz, akkor azt elfogadja filmként.
A videó elég nagy hátránnyal indult a filmszalaggal való versenyben. A filmszerű látványvilágnak az egyik legfontosabb eleme a kis mélységélesség, ami a videó-DSLR-ek megjelenéséig elérhetetlen volt a digitális képrögzítésben.
A mélységélesség
A mélységélesség az egyik legjobb barátod és a legnagyobb ellenséged lesz, ha DSLR-rel forgatsz. Ismerkedj meg vele bővebben emitt. Az élesség a gyakorlatban kiterjed a beállított távolságtól közelebbi és távolabbi témarészletekre is. Azt a tématávolság-tartományt, amelyen belül a kép még elfogadhatóan éles, mélységélességnek nevezzük. Például egy Canon 7D esetében, 5,6-os írisszel, 50-es látószögnél az egy méterre álló szereplő 96 cm-től 104 cm-ig éles. Az orra hegyétől a szeméig, attól függően, hogy mekkora az orra. Tulajdonképpen a kis mélységélesség abban segíti a nézőt, hogy egyből megtaláljaa képen a legfontosabb információt. Ha a szereplő arca (a szeme), az elsülő pisztoly csöve, a politikus felé lassan úszó bakancs a legélesebb a képen és a háttér életlen, akkor automatikusan arra figyelünk. A videónál az volt a gond, hogy nagyjából minden éles volt a képen 1 métertől Homoródalmásig. Ha az operatőr jobban le szerette volna választani a háttérről a szereplőt, akkor maximálisan kinyitotta az íriszt, és a lehető legtávolabbról bezoomolva vette fel a képet. A mélységélesség ugyanis igazából két, ténylegesen három dologtól függ:
- Az írisztől (blende): Minél nyitottabb, annál kisebb a mélységélesség-tartomány.
- A szenzormérettől: Minél nagyobb a szenzor, ugyanazon az írisz- és látószögértéken annál kissebb a mélységélesség-tartomány. Kis szenzor, nagy mélységélesség. Nagy szenzor, kis mélységélesség.
- A gyújtótávolságtól (fókusztávolság): Fizikailag elhanyagolható mértékben függ a mélységélesség a gyújtótávolságtól, viszont az észlelt mélységélesség annál inkább. Hosszú lenne elmagyarázni, miért, ha valakit érdekel, itt utánaolvashat. Kis gyújtótávolság (széles/nagylátószög), nagy mélységélesség. Nagy gyújtótávolság (teleobjektív), kis mélységélesség.
Nagy szenzorméretű digitális videokamera nem létezett a DSLR-ekig, úgyhogy nem csoda, hogy egekig spriccelő lelkesedést váltottak ki, ugyanis egyből nem csak hogy utolérték szenzorméretben a 35 mm-es filmet, hanem le is körözték.
A másik nagy előny a cserélhető objektívek. A fotóobjektívek mindig is klasszisokkal jobbak voltak, mint a videokamerák objektívjei, és a tény, hogy most már ezekkel is lehet filmet készíteni, teljessé tette az extázisunkat.
Vágjunk bele. Jövő héten forgatsz, és a DSLR tűnik a legjobb vagy csak simán a legelérhetőbb opciónak. Ahhoz, hogy a lehető legjobban működjön minden, a legfontosabb, hogy előtte lejátszd fejben az egész forgatást, egészen a kész filmig. Mindig tudnod kell, hogy mi a végső termék, mikorra kell elkészüljön és mekkora rá a költségvetés, mert ez alapján döntöd el, hogy milyen technikát és milyen munkamódszert használsz. A legfontosabb nyilván az, hogy a kreatív víziód a lehető legjobban érvényesüljön, de mivel nem élünk egy ideális világban, néha a legapróbb technikai bakikon is elbukhat a film, úgyhogy az előkészítés a kulcsa mindennek.
Gondold át először is, hogy mi ez a munka, milyen eszközökkel lehet megvalósítani? Dokfilm, interjú? Biztos, hogy a DSLR-ek fájlméret (időtartam) korlátozásai miatt megéri kockáztatni, hogy lemaradsz valami fontosról? Ha van folyamatos, külön rögzített hang, talán meg tudod oldani vágóképekkel, de ha egyszer csak repül egy cipő a politikus felé, és éppen leállt a felvétel, sajnálni fogod. Elég jó vagy a fókuszhúzásban? Van elég gyakorlatod? Ha nem, nem biztos, hogy dokfilmnél, vagy bármi olyannál, ahol egyszer és megismételhetetlenül történik valami, érdemes megkockáztatni, hogy esetleg csak életlen foltokat rögzítesz. Persze most már a talált film-típusú horrorok és egyes dokfilmek kivételével (ahol a történet vagy a közölni kívánt üzenet ereje viszi a filmet), minden nagy szenzoros kamerára forog, úgyhogy maradsz a DSLR-nél vagy valamelyik szörnyszülött utódjánál.
Ha narratív filmet forgatsz, és nem Blair Witch 34 vagy Még egy dogmafilm a címe, akkor egyérteműen DSLR, hacsak a forgatókönyv nem követel valami nagyon sajátos képi világot, pl VHS-esztétikát, nagy mélységélességet a lá Aranypolgár stb. Végső termék: Hol lesz bemutatva a film? 8 méteres vásznon, moziban? Tévében? Melyikben? Neten? Melyik videómegosztón?
A kameraválasztás szempontjából ez megkerülhetetlen kérdés. A nagy vásznon a legapróbb képhiba is látszik: a kép zajossága, a tömörítési hibák, az életlenség. Általában nem az operatőröknek készítjük a filmet, a nézők nagy része pedig nem a képminőséget figyeli (ha igen, akkor már régen megbukott a film), de nem akarsz égni, úgyhogy az elérhető legjobb kamerát választod kontrasztátfogás, bitrate, képzaj tekintetében.
Ha televízióban lesz levetítve, és ha véletlenül tudni lehet előre, hogy melyik csatornán, nem árt utánanézni a csatorna köveleményeinek. A BBC-nél például elég szigorú technikai kritériumoknak kell megfelelni, pl. 50 Mbs intraframe és 100 Mbs interframe tömörítés alatti anyagot jó eséllyel elutasítanak. (Persze ez sincs kőbe vésve, saját sorozatuk is készült Canon 5D Mark II-vel.) Ha netre készül, az emberek többsége valószínűleg még csak nem is teljes képernyőn fogja nézi, ugyanakkor a videomegosztó is vadul tömöríti az anyagot, így nem sok értelme van egy drágán bérelhető kamerát választani a kép technikai minősége miatt.
A határidő szintén fontos. Tudnod kell, hogy a forgatás után van-e lehetőség hosszabb utómunkára, vagy már aznap este kész kell legyen minden (riportoknál és hasonlóknál). Egyes egyéni képprofilok például hosszabb fényelés után jobban néznek ki, mint amit az alapbeállításokkal lehet elérni, de ha nincs rá idő, jobb egy alapbeállítást használni.
Jó. Átgondoltad mindezt, és rendületlenül DSLR-rel akarsz forgatni. Innen folytatjuk jövő héten: objektívek és beállítások.
Szemcukorka:
Nézzetek utána, ha még nem tettétek meg, Gregg Toland operatőr munkásságának, de legalább az Aranypolgárt mindenképpen nézzétek újra. Utómunka-trükkökkel és rengeteg lámpával érte el azt a „minden éles”-hatást, amitől mi undorodtunk a DSLR-korszak előtt. Nézd meg, hogyan választja le fénnyel a szereplőket a háttérről. Hogyan irányítja a figyelmet világítással. Gondolkodj el, hogy számodra mi a filmszerű kép. Ha van kedved, oszd meg kommentben.
