Krisztusi korba lépett Románia legrégibb nemzetközi filmfesztiválja, az Alter-Native. A fesztiválnak otthont adó marosvásárhelyi Kultúrpalotában az összesen 53, versenyben részt vevő rövidfilm és a legújabb magyar és román nagyjátékfilmek mellett éjszakai vetítések, közönségtalálkozók, koncertek, kiállítás és felolvasószínház is várta az érdeklődő közönséget.
Nem pusztán üres újságírói fogás, ha azt mondom, hogy lendületesen indult az idén 33. éves Alter-Native, ugyanis a fesztiválmegnyitón a szokásos üdvözlések és a kötelező „köszönjük a támogatóknak” körök mellett helyet kapott egy meglepetés is. A zsűri egyik tagja, a marosludasi születésű Nicoleta Marica színésznő elhozta az általa alapított Dra.ma – Életre Szóló Színészet Egyesület középiskolások számára rendezett forgatókönyvírói és rövidfilmes versenyének győztes kisfilmjét, Az angyalkát (Îngerașul). A film egy 18 éves lány anyjával való bonyolult viszonyát tematizálja a gyermek- és a felnőttkor határán. Bemutatkozott a zsűri többi tagja is: Patrovits Tamás animációs filmrendező, grafikus, tanár, a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál alapítója, Viola Gábor Uniter-díjas színművész, jelenleg a Tompa Miklós Társulat tagja és Toma Waszarow bolgár filmrendező, producer, forgatókönyvíró, vágó, a tavalyi fesztivál fődíjának nyertese.
Az öttagú előzsűri (Durst György producer, Hartyándi Jenő függetlenfilmes, Radu Vasile Igazság animációs rendező, Németh Előd filmkritikus és Schneider Tibor operatőr, rendező) minden bizonnyal fáradságos, de kiváló munkát végzett, 959 rövidfilmből válogatták ki a versenyben résztvevő 53-at. Türelmesen végig is néztem az összeset, ami csak a mennyiség miatt volt nehéz: a minőségük bőven kárpótolt a maratoni hangulatért.
Ahogy az lenni szokott a fesztiválokon, a délelőtti rövidfilmes vetítéseken kevésbé tolongtak a nézők, az esti nagyjátékfilmeken viszont annál inkább – a Kontinental '25 megnyitó utáni és a Csendes barát díjkiosztó utáni vetítése iránt például sokkal nagyobb volt az érdeklődés, a Drakula halála filmkoncerten meg teltház volt. A sapis némafilmhez ezúttal Marchiș Patricia, Pál Petra, Szabó József Attila és Cári Tibor biztosította a zenei aláfestést, akik a Drakula-történet baljós hangulatát helyenként elektronikus zenei elemekkel is fokozták.
Útinapló vámpíroknak – Drakula Rotterdamban is meghalt
Bár a kolozsvári közönség néhány filmkoncerttel egybekötött tesztvetítés során már megismerkedhetett Lajthay Károly eltűnt némafilmjének a Sapientia EMTE filmszakos hallgatói által újragondolt remake-jével, a Lakatos Róbert vezetésével 2018 óta készülő, celluloidra forgatott vámpírfilm világpremierjére Hollandiában került sor. A Drakula halála egyik fejezetének munkatársaként nyolc napot tölthettem az 54. Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon.
Bevallom, a versenyszekciók logikájának megértése eleinte kisebb fejtörést okozott. Talán a fesztivál második vagy harmadik napja lehetett, mire végre sikerült rájönnöm, hogy a három versenyszekció – a regionális, az országos és a nemzetközi – nemcsak külön-külön, hanem egymást magába foglaló kategóriaként is létezik. A regionális versenyben 5 film vett részt, melyek további 7 társaságában alkották az országos versenyszekciót, az országos versenyben résztvevők közül pedig 5 a nemzetközi szekcióban is versenyzett, 36 külföldi rövidfilmmel együtt. Miután végre megértettem, a hagymaként egymásra épülő versenyszekciók logikája nagyon is tetszett, hiszen így mindenkinek megvan az esélye nyerni a saját kategóriájában, de a helyi alkotók – akik legtöbbször első- vagy diákfilmes rendezők – kipróbálhatják magukat országos vagy nemzetközi mezőnyben is, egy kategóriában az ismertebb nevekkel.
A regionális szekcióban az erdélyi egyetemek volt és jelenlegi diákjai versenyeztek egymással. A Partiumi Keresztény Egyetemről Szabó Patrícia Penészvirág című rövid animációját láthattuk, a Sapientia EMTE két filmmel képviseltette magát: Szántai Kristóf Kenéz Ferenc Zárni a házat című verséhez készített animációs illusztrációt; a 44. Magyar Filmszemlén a legjobb kísérleti filmnek járó díjat elnyert Iszap, Szatmári Loretta Mária, Orbán Orsolya, Dénes Csaba és Fazakas Lehel közös alkotása pedig szintén versillusztráció. Az analóg technikával készült film hét percében egy robothang tökéletesen artikulálatlanul szavalja Fekete Vince versét, mialatt gyorsan tovatűnő, szétroncsolt képek váltják egymást és ismétlődnek ritmikusan. Az Iszap talán kilógott a sorból a versenyfilmes szekció(k)ban, de mindenképp sikerült maradandó moziélményt okoznia.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemről Kovács István vizsgafilmje, a FineDying vett részt a versenyben. A Móricz Zsigmond Kis János című novellájának modern átirataként is értelmezhető történetben a zabálás groteszk jelensége, és annak perverz konnotációi kerülnek a középpontba. A regionális verseny Schnedarek Ervin-fődíját Búzási Gyopár volt sapientiás diák Bernády Györgyről – épp a vetítési helyszínként funkcionáló Kultúrpalota építtetőjéről – készült ismeretterjesztő animációs filmje nyerte. Az eredetileg a Maros Megyei Múzeum Bernády-kiállításához készült Bernády Amerikába megy című kisfilm a 20. századi polgármesternek a földgáz bevezetésére tett kísérletét és amerikai látogatását mutatja be. Bernády Amerikai látogatásának történetét a bravúros vizuális megoldásokon kívül a megmosolyogtató anekdoták is szórakoztatóvá teszik. A kedvencem szerint például a polgármester mérgében úgy odavágta a sétapálcáját a Fehér Házhoz, hogy az menten kettétörött. [Mármint a pálca – a szerk.]
Az országos versenyben az előbbiek mellett román rövidfilmek szerepeltek. Itt a zsűri külön dicséretben részesítette Ada Dumitru Granny’s Got a Gun című, Kusturica-filmeket idéző komédiáját. A nagymama, az unokája és a tyúkjuk kalandos tengeri útjáról szóló történetet leginkább az teszi különlegessé, hogy a rendező és egyben főszereplő Ada mellett a másik főszerepet játszó karizmatikus nagymamája lehengerlően alakítja, pontosabban egyszerűen csak adja önmagát. Dan Panaet fődíjat elnyert rövidfilmjében már nem tyúk, hanem egy ló tölt be fontos szerepet. A Vármegyei kapitány (Căpitan de județ) című filmben egy romániai faluban egy gumicsizmás, alkoholista bácsi kerül nem mindennapi helyzetbe: behívatják a rendőrségre, majd ott nem azért vonják felelősségre, amiért ő gondolná, hanem a rendőrfőnök azzal áll elé, hogy ő Stelu, a lova, akit a minap kegyetlenül megvert. A szürreális, kafkai helyzet a törvény és igazságszolgáltatás irracionalitásának számunkra oly ismerős tapasztalatát járja körül, véresen komolyan vett humorral.
A nemzetközi mezőnyben együtt versenyeztek animációs és előszereplős, dokumentum-és játékfilmek, amelyek legtöbbje valóban emlékezetes volt. Két észt animáció például teljesen levett a lábamról. Az Időevés (Eating Time, r. Mari Kivi) a lenyűgöző látvánnyal, amit a komor, szürke kelet-európai tömbházak hangulatát hajszálpontosan megjelenítő stop-motion univerzum nyújtott, az Idill (Idyll, r. Rao Heimets) pedig egyszerűen az idétlen humorával.
Egyik kedvencem, a random budapesti utcaképeket mozgásba hozó Péntek esti irgalom (r. Varga Mici és Maruszki Milán) nem nyert ugyan díjat, de sajátosan magyar filmnyelvével és az örökzöld Beatrice-sláger (Azok a boldog szép napok) nehezen figyelmen kívül hagyható aktuálpolitikai üzenetével belopta magát a szívembe. A magyar közhangulatot egy tömegközlekedésben és egzisztenciálisan is céltalanul tébláboló lány szemszögéből megjelenítő film, a Budapest 10 óra 25 perc (r. Nagy Dániel) a Luno Color Grade Stúdió különdíját nyerte el. Egy másik kedvencem, a többszörös Goya-díjas Javier Fesser által rendezett Ragadozó (Predator) egymásra halmozott fordulataival és tarantinós poénjaival a zsűri különdíját érdemelte ki.
Az NKA által felajánlott díjat elnyerő ukrán rövidfilm, a Blueberry Summer (r. Masha Kondakova) két kamasz nyári kalandjáról szóló könnyed történet lenne, ha nem lapulna ott végig a háttérben a háború fenyegető életellenessége, amely az olyan hétköznapi tevékenységeket sem kerüli el, mint az áfonyaszedés. Szintén háborús, Kongó belga gyarmatán játszódó szerelmi történet a diákzsűri által díjazott spanyol–svájci Ne hagyj itt (Ne me quitte pas, r. Karim Huu Do).
A legjobb diák- és elsőfilmes alkotónak járó Simó Sándor-emlékdíjat Joshua Neubert és Victor Muhagachi Majini című filmje nyerte. A víztől egyébként irtózó Fari és bátyja apjuk kérésére kis csónakjukon nyílt tengerre hajóznak, hogy összeszedjék az ottmaradt halászhálót. A tanzániai halászfaluban játszódó beavatástörténet a földrajzi távolságot áthidalva képes közel hozni a nézőhöz a félelem egyetemes érzését, és a félelem legyőzésével elnyert felnőtté válás ugyancsak egyetemes tapasztalatát.
A felnőttlét azonban sokszor fájdalmasan nehéz és örömtelen. A nagyjátékfilmjeiről már ismert Rúnar Rúnarsson az Alter-Native önkormányzat által felajánlott díja mellett számos nemzetközi filmfesztiválon versenyző és díjazott filmje, az O (Kör) / (O (Circle) egy súlyos alkoholizmussal küzdő férfi (Ingvar Sigurdsson) egy napját mutatja be. A skandináv filmek realizmusával ábrázolt történet éppen azért képes velőig hatolni, mert nem akar sem sokkolni, sem empátiát kicsikarni a nézőből. Minden érzelemből pont annyit mutat, amennyi szükséges a mélyen szomorú, de csendes, és sosem tragikus valósággal való szembesítéshez.
Az Alter-Native fődíjának nyertese, Vácz Péter animációs rövidfilmje, a Kutyafül azonban felülemelkedik a fent említett pesszimizmuson. A film két szereplője Berci, egy gondterhelt kisfiú és szófogadatlan kutyája. Az alig félórás játékidőben Berci valóságos érzelmi hullámvasúton megy végig, melyen kutyája hűen követi a dühtől és frusztrációtól indulva a szomorúságon és csalódottságon át a megkönnyebbülésig. A Kutyafül gyermeki őszinteséggel és játékossággal idézi fel az egyedül otthon hagyott gyerekek délutánjait, olyan hitelesen, hogy a főszereplő fiúcskában magunkra ismerhetünk, mi is visszaemlékezhetünk, mivel is töltöttük az időt házi feladat írása helyett.
A Kutyafül lett az Alter-Native fődíjasa
Vácz Péter animációs filmje nyerte a tegnap zárult Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál fődíját. A zsűri Búzási Gyopár-Orsolya és Nagy Dániel alkotásait is díjazta.
Sipos Levente fesztiváligazgató a díjkiosztó utáni beszédében elmondta, amikor elkezdték szervezni a fesztivál idei, 33. kiadását, azt hitték, az egyik legjobb, legszervezettebb kiadás elé néznek. A megszorítások bevezetésével azonban hamar kiderült, hogy ez közel sem lesz így. Sipos felhívta a figyelmet rá, hogy a fesztivál krisztusi korba érkezett, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a jövője is kérdéses. Idén sikerült ugyan megszervezni a fesztivált, de közel sem olyan gördülékenyen, mint azt először gondolták. Nos, ha már Krisztus, akkor hátha lesz csoda, feltámadás és „alter-natíva” ezután is, hiszen jó ez a fesztivál.
