Tomas Alfredson: Låt den rätte komma in / Engedj be! Tomas Alfredson: Låt den rätte komma in / Engedj be!

Nem félünk a vámpírtól! Nem esz meg, csak…

Tomas Alfredson: Låt den rätte komma in / Engedj be!

ÉRTÉKELD A FILMET!
Engedj be!
Tomas Alfredson
2008

A Filmtett szerint: 10 10 1

10

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Gondolom, senki nem bánja, ha TIFF-es utórezgésként a fesztivál – és most meg merem kockáztatni a szót – legzseniálisabb filmjéről írok. Ha egy film megérdemli a pozitív kritikát, és ráadásképp még néhány szép szót, akkor ez biztosan az. Barátságos, nem mindennapi vámpírsztori a barátságtalan, zord skandináv filmek világából.

Kicsit féltem az idén a svédektől. Alaposan rám ijesztettek a fesztivál második napján, amikor megnéztem A pingpong királya című 107 perces csalódást. Tehát viszonylag megszeppenve és pesszimistán ültem be a moziterembe, ám úgy alakultak a dolgok, hogy (számomra) a fesztivál legjobb filmje kerekedett ki belőle. A horror műfajában szorgalmasan tevékenykedő svéd író, John Ajvide Lindqvist saját regényét formázta át forgatókönyvvé, majd Tomas Alfredsonnal karöltve vágott bele a megfilmesítésbe.

A történet úgy indul, hogy a mindenki által csúfolt és zaklatott kis szőke Oskar (Kåre Hedebrant) összebarátkozik egy különös, barna kislánnyal, Elivel (Lina Leandersson). A lány többé-kevésbé 12 éves, akárcsak ő, soha nincs rajta lábbeli, mégsem fázik a hóban, és különös szagot áraszt. Mindezek ellenére Oskar nagyon megkedveli, ám Eli kijelenti, hogy ők soha de soha nem lehetnek barátok. Mivel a lányban van egy kis arab színezet, arra gondoltam, hogy most megint jön a siránkozás, hogy muzulmánok vagyunk, és nem barátkozhatunk szőke, bennszülött svéd kisfiúkkal. De ilyesmiről szó sincs! Eli megjelenésével néhány különös gyilkossági eset is felüti a fejét, melyek egyikét közeliből nézhetjük végig: egy férfi elvágja felakasztott áldozata nyakát, hogy vérét egy bidonkába csurogtathassa. Vajon kinek van szüksége arra a sok vérre? Nem ez a nagy titok a film során, hiszen perceken belül kiderül, hogy Eli igazából egy vámpír.

Két gyerek között kialakuló barátság (majd szerelem) gyönyörű története ez, ami teljességgel szakít a jól megszokott, tradicionális cselekményekkel. A vérszívás pozitív cselekvésként tűnik fel, az emberölés meg egy szükséges rossz – ez Eli világa, ahová megpróbálja beengedni a kis Oskart. Az egész történet olyannyira természetesen van előadva, hogy megfeledkezünk önmagunkról, és még azt is elhisszük, hogy vámpírok valóban léteznek, és bármelyik pillanatban beköltözhetnek a mi szomszédságunkba is. Azt is elhisszük, hogy létezik olyan barátság (és szerelem), ami minden próbát kiáll és mindörökké tart. Elhisszük – amíg a filmvégi feliratok fel nem bukkannak.

A szemet gyönyörködtető, hólepte képek sokasága (még ha néha holttestek is bukkannak elő innen-onnan), meg Oskar szőke kis feje egy percre sem feledteti el, hogy északon járunk. Az sem mellékes, hogy a stockholmi külváros adottságai rendkívül jól mutatnak ebben a filmben. Emellett a két apró főszereplő is nagyszerűen játszik. Meg is lepődtem, amikor utólag olvastam, hogy mindkettőnek ez volt az első filmbéli szereplése. Ennél jobban nem is kezdhettek volna.

Ha jobban belegondolok, mintha a Drakulát keresztezték volna a Könyörtelenekkel (Ondskan), és megspékelték volna még egy kis romantikával és perverzióval. És nem is akárhogy: szemtágító és szívszorító élmény, nemcsak vámpíroknak!

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Engedj be!

Engedj be!

Színes filmdráma, horror, 114 perc, 2008

Rendező:
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

10

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat