A tolmács reklámkampányában a legütősebb információnak szánták, hogy ez lenne az első film, amit az ENSZ New York-i székházában, az intézmény tulajdonképpeni főépületében forgattak. Nem minthogyha már nem ihletett volna meg eddig is sok forgatókönyvírót és rendezőt a villogó felhőkarcoló-komplexum, csakhogy eddig senki nem kapta meg az engedélyt a forgatásra.
Noha lehet, hogy nem mindenkinek futott végig a hideg a hátán az izgalomtól a „legelső alkalom" típusú reklámfogás hallatán, az mindenképp sejthető volt, hogy alapos oka lehetett Kofi Annan ENSZ-főtitkárnak jóváhagyni a forgatást. Sőt, megnézve a filmet, az a benyomásunk támadhat, hogy Sydney Pollack legújabb filmje akár egyenesen az ENSZ által megrendelt propagandafilm is lehetne.
A történet során egy fiktív közép-afrikai ország, Matobo belpolitikai eseményeire derül fény: dr. Zuwanie (Earl Cameron), az ország jelenlegi elnöke évekkel ezelőtt államcsínnyel űzte el a korábbi korrupt kormányzatot. Noha akkor a demokrácia harcosának tartották, utólag ő sem bizonyul jobbnak a deákné vásznánál, végrehajt néhány népirtást, politikai ellenfeleit megöli vagy száműzi. A Hágai Nemzetközi Bíróság elé idézik, ezért dr. Zuwanie New York-i utat tervez, hogy kimagyarázhassa magát az ENSZ előtt. Innen indul el a film cselekménye. Silvia Broome (Nicole Kidman), aki az ENSZ-nél dolgozik tolmácsként, véletlenül tanúja lesz egy ku nyelven folytatott beszélgetésnek, amelyben a rettegett diktátor ellen az ENSZ épületében terveznek merényletet. Silvia jelenti a biztonsági szerveknek, akik Tobin Kellert (Sean Penn) bízzák meg a nyomozással. Keller gyanakvóan figyeli Silviát, főleg miután kiderül, hogy dr. Zuwanie Silvia családját is megölette.
Egy halvány románccal is tarkított thriller vad pörgést megcélzó montázseljárásai mögött valójában napjaink nemzetközi politikai életének főbb mozzanatait fedezhetjük fel, jellegzetesen ENSZ-i nézőpontból szemlélve. A fekete afrikai országok kaotikus, államcsínyekkel és etnikai tisztogatásokkal tarkított belpolitikai viszonyaihoz, az iraki háborúhoz, a Nemzetközi Bíróság hatásköréről folyó vitához meg hasonlókhoz a film ezzel a Silvia szájába adott üzenettel szól hozzá: A lusta bánat szüli a bosszút. (Vengeance is a lazy form of grief.) Silvia karaktere testesíti meg magát az ENSZ-ideológiáját, ahogy ez a propaganda esetében lenni szokott: nem egy személyiség, hanem egy eszme jut rajta keresztül kifejezésre. A hősnő szentül hisz a pacifista értékekben, a saját szerepét nem csupán több nyelvet tudó fordítóként, hanem békítőként, mediálóként is értelmezi, a hirtelen bosszúval szemben a diplomácia göröngyös útját vallja. Ugyanakkor a politikai baloldal felé húz, régi szeretője a matobói baloldali ellenzék vezére volt, néhány fényképen ő maga is feltűnik hatalmas gépfegyverrel a kezében, szabadságharcosként; olyan kapitalista nézeteket, melyek szerint az ENSZ nem a nemzetek, hanem mamutcégek szövetsége lenne, felháborodottan utasít el.
És ha esetleg valaki nem értette volna a filmnek ezt az amúgy sem túlságosan bonyolult kódját, miszerint Silvia az ENSZ ideológiájának szócsöve, a gondos forgatókönyvírók segítenek: Silvia maga az ENSZ, hangzik el egy helyen. Az ilyen típusú túlbeszélt mondatok mellett a film még jó pár szépen hangzó politikai frázist puffogtat el átszellemült hangon az emberi jogokról, erkölcsi törvényekről, az együttérzésről stb. Az együttérzés szintén ideológiai tétel, túlhangsúlyozása egy olyan pont, ahol a film leginkább önmaga paródiájába fordul át. A két főhős, Silvia és Keller a film során folyton meghatódottságukkal küzdenek, tragikus személyes múltjuk emlékeitől szenvedve. Nicole Kidman törékeny női alkatával még csak megférnek a könnyek, de a borzos és részeg, countryzenére pityergő Sean Penn képében az igazán ízléstelen hollywoodi széplelkűség szelleme kísért.
A tolmács annak a példázata, hogyan kellene az együttérzésnek felváltania bennünk a bosszúvágyat. Nincs ezzel a gondolattal semmi baj, ha nem lenne mindez naiv és szájbarágós eszközökkel kifejezve, ha nem untatna a jól borotvált tisztviselők és hosszúkabátot, napszemüveget viselő elszánt képű titkosrendőrök fontoskodása. A tolmács újabb bizonyítéka annak, hogyan érhetik el e mindenáron meggyőzni akaró filmek éppen saját szándékuk ellenkezőjét.
