Roy Andersson: Du Levande / Te, aki élsz Roy Andersson: Du Levande / Te, aki élsz

Te, a félholt

Roy Andersson: Du Levande / Te, aki élsz

ÉRTÉKELD A FILMET!
Te, aki élsz
Roy Andersson
2007

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Embernek lenni roppant nehéz dolog, főleg Roy Andersson filmjeiben. A svéd rendező ezúttal sem hazudtolja meg északi mivoltát, legújabb filmjében is a keserűség által akar barátságosabb világot teremteni. Szereplőire a depresszió és a reménytelenség tonnányi súlya nehezedik, de szerencsére majdnem lehetetlen azonosulni velük.

Letargikus karakterek értelmetlen, de fájdalmasan emberi cselekedetein keresztül akarja megértetni a nézőkkel, hogy a filmben megelevenedő romhalmazokkal ellentétben mi igenis sziporkázóan életerős lények vagyunk. Érdekes módszer ez a felvidításra, és még ha nem is sikeres, mindenképp dicséretre méltó.

A több mint 400 reklámfilmjéről is ismert Anderssonnak ez csupán a negyedik nagyjátékfilmje, és bátran állíthatom, hogy hangulata semmivel sem különbözik az első háromtól. A Svéd szerelmi történet (En Kärlekshistoria, 1970) még hagyott némi kellemes szájízt maga után, ám a Gilliap (1975) és a Dalok a második emeletről (Sånger från andra våningen, 2000) már különösen ködös közérzetet követelt ki a nézőtől. Mi tagadás, ezek a filmek egyszerűen fájnak.

A változatosság kedvéért Andersson most még attól a kevés linearitástól is megszabadult, amit eddig használt, s a helyét még több abszurd, groteszk humor és savas gúny váltotta fel. Egy teljesen lecsupaszított, történet- és főhősmentes világba meneszti a nézőt. Idegen szobákban találjuk magunkat, ahol akarva-akaratlanul méretes szivacsként szívjuk magunkba a neurotikus lakók problémáit, akik cselekvés helyett inkább a panaszkodás mellett döntenek. A filmben igazából nem történik semmi, viszont az impressziók nyomasztó sokaságából bőven belakmározhatunk. A karakterek ijesztően sápadtra vannak maszkírozva, ha nem beszélnének, bátran azt hihetnénk, hogy igazából már rég meghaltak. Ritkán mozdulnak meg, de minden mozdulatuknak borzasztó hatása van: a depresszió és a reménytelenség tonnányi súlya nehezedik rájuk, és szerencsére majdnem lehetetlen azonosulni velük.

Ilyen élőhalott például a fodrász, aki engedély nélkül nyír bele kliense hajkoronájába, csak azért, mert depressziós. A hisztérikus némber, aki nem képes megérteni és elfogadni a feléje áramló jóindulat-hullámot, mert depressziós. A pszichiáter, aki megunta kezelni pácienseit, mert ő maga is depressziós. Szó mi szó, a karakterek bőven el vannak látva, ami az életkedvet illeti. Szinte nevetséges, hogy a tárgyak vidámabb életet élnek, mint maguk az emberek. A textilüzletben irigykedő pillantások követik a vidáman guruló vörös szőnyeget, meg a többi tarka-barka felcsavart szövetet, melyektől oly messze áll ez a veszélyes letargia. Az egyetlen pozitívum, amit a szereplőkkel kapcsolatban meg lehet említeni az, hogy mernek álmodni. Ezeket az álmokat bátran fel is vállalják, közszemlére teszik, így a nézőnek is bőven jut belőlük (ezek a film legmozgalmasabb részei).

A kamera alázatosan alkalmazkodik a szereplőkhöz: gyakorlatilag egyáltalán nincs mozgás, végig csak statikus képeket látunk. A távolságot is illedelmesen megtartja, nincsenek közeli képek, legtöbbször totálokkal dolgozik. A hangulatnak megfelelően a viszonylag hosszú snitteket egységes szürkés homály jellemzi, ami ugyancsak panaszkodó a maga non-verbális módján. A siralmas hangulatra természetesen a zene is rásegít: legtöbbször élőzenés, igazi zenekari felszereléssel, néhol csak puszta gitárszóval, de mindenhol megbújik egy vontatott kis fanyar dallam.

Helyenként unalmas és fárasztó, de kell néha egy-egy ilyen film, hogy utána bátran fellélegezhessen az ember, és egy gyors számvetés után megnyugtassa saját magát, hogy nála egyáltalán nem így állnak a dolgok. Ennek ellenére nem tudom elképzelni, hogy valaki fülig érő vigyorral nyugtázza a filmet. Én annyiban azonosultam a karakterekkel, hogy: elsápadtam.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Te, aki élsz

Te, aki élsz

Színes vígjáték, filmdráma, 95 perc, 2007

Rendező:
Szereplők: , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat