Sötétség a parketten Sötétség a parketten

Sötétség a parketten

ÉRTÉKELD A FILMET!
Táncos a sötétben
Lars von Trier
2000
Táncos a sötétben

Táncos a sötétben

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 10 10 1

10

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A/egy film meséje sohasem a hol volt, hol nem volttal kezdődik, hanem azzal, hogy a filmmel történik valami: vetítése közben a feleséged hármas ikreket szül, miközben a film, amit nézel egy meddő házaspár küszködéseiről szól, vagy… A valami, amitől a film mese lesz, sohasem a szemünk előtt, a vásznon történik, hanem a hátunk mögött. Például a bírósági tárgyaláson kialszik a kép, csak az angol szöveget halljuk, a közönség egyből létezni és mocorogni kezd, kiáltozik kétségbeesetten, hogy jelezze: baj van.1

Míg be nem léptem a képek közé, tudtam, hogy mióta kívánom megnézni ezt a filmet, aztán rájöttem, hogy ennek a várakozásnak nem volt ideje, öröktől fogva létezett bennem. A sötétben táncoló nő végre itt volt előttem, karnyújtásnyinál közelebb, kócos haja az arcomat simogatta. És a sötétség is egyszer csak megjelent a vásznon, de a tánc csak utána következett. Ennek a sötétségnek hangja volt, erősen vádoló, tárgyalás volt. Nyilvános és kérlelhetetlen, ahol a halandók bűne megméretett. A film persze ment tovább, a képek pörögtek, a szememet sem kellett kinyitnom, láttam az Ellenséget, aki részeg vigyorával, ingadozó lépteivel számon kéri tőlem, hogy miért követelőzök; szemembe okádja a hazugságait, amit igen, én butuska elhiszek. Angyalok közt élek, a ritmus a lélegzetem, hova számoljak az aljassággal, amit akarva sem tudnék elkövetni? A képeken megjelenik a némber, aki a háttérben kacag, miközben a kedves párja lábamhoz esve esküdözik, hogy tudja az életemet, és szán. Látta – látta az angyalaimat, látta őket éhen halni? Ki láthatja ép szemmel a vakságot? Ki veszi le a botladozó válláról a terhet, ki viszi át...? Az a pénz az enyém, ordítottam, és megfojtottam. Tudja az életemet: utolsó garasaimat morzsákban számoltam, és ő meglopott. A körmömmel vájt sírjában is átkozott legyen – ó, Uram, zárd be az átkot ajkamon.

Folytak tovább a képek, mint az álom – minden film álom, kényelmes páholyból nézzük. Ő is úgy álmodott ébren és vakon, mint mi a vászon előtt. Az álom, amely könnyekből született és könnyekbe fúl, mindennap folytatódik, és a butuska, mindenkinek kiszolgáltatott nő hiába üvöltözné, hogy hol az az asszony, aki vaknak szült bele ebbe a világba (tartóztass, Uram, a káromlástól!). Björknek ott a hangja, és az angyalok egyszerre táncolni kezdenek, de az én üvöltésem csak fülsértő sípolás lenne, nyomában zúduló kövekkel. Ő, e nem selyma Selma szerény volt, és nem lázadozott. Ó, mikor szültél, mért adtál a magány mellé a szerénység helyett gőgöt? A napok meg vannak számolva, mint a pénz. Faggatom a Gondviselést minden reggel: miért faragott ilyenre, ha vak vagyok erre a világra; mikor fogja a hóhér megszappanozni a kötelet, hogy a nyakamba vesse? Vagy mikor bízhatom megint magam az időre, mikor nem fogok félni többet az emberektől, a legjobb barátaimtól?

A tárgyalás folytatódott, és kimondták a halálos ítéletet rám. Ezután delírium volt egészen az utolsó pillanatig. Mikor a csapóajtó kinyílt alattam, a hattyú utolsó dala megszakadt, a fények lassan kigyúltak, mi visszaébredtünk a valóságba, és már csak emlékezünk, hogy álmunkban egy film vak táncosai voltunk, és küszködtünk e szép világ látásáért. Hazamehetünk. Miről szólt a film? És miről a kifeketedett tárgyalás. Miért is ítéltek halálra, mi volt a vád? Ki vagyok én most már? Talán ha valóban én játszhattam volna, az sem segítene. Hisz azért akartam filmet nézni, hogy két órára kitépjem magam a szörny fojtogató kezei közül, és az a sötétben csak még jobban rám fonódott. Nem, a Léthe nem a vásznon csorog. Nem Björköt siratjuk, csak magunkat, nem az elénk, hanem a belénk hasított tükör fáj.

De profundis.

Ismeretlen táncos a XXI. századból


1 2001. október 23-án a kolozsvári Művész moziban Lars von Trier Dancer in the Dark (Táncos a sötétben) című filmjének esti vetítésén kialudt a kép a tárgyalás jelenete alatt; a film az ítélet kihirdetésével folytatódott.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

10

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat