Amikor elolvastam a film.hu-n a forgatókönyv feltöltött néhány oldalát, két dolgot már sejtettem. Az egyik, hogy Gigor Attila tud írni. A másik, hogy A nyomozó egy noir film. Hogy lehet egy magyar elsőfilmes rendező kisköltségvetésű produkciója noir? Hát úgy, ahogy a Coen fivérek Az ember, aki ott sem volt című filmje: neo-noir. De nem kell mindenáron fekete-fehérnek lennie.

Amit csak reméltem a forgatókönyv-részlet olvasásakor, az az, hogy Gigor rendezni is tud. Pedig nagyon tud. Malkáv Tibor (Anger Zsolt) kórboncnok, barátnője Edit (Rezes Judit), illetve a Küklopsz (Zágoni Zsolt) figuráihoz megtalálta a legjobb színészeket, a történethez meg a megfelelő helyszíneket. Remekül zsonglőrködik a film képzelt és „reális" jeleneteivel, kiválóan egyensúlyozik dráma és vígjáték határán, pedig egyik sem aknamentes terep. Gigor Attila olyat alkot, amire majd' minden épeszű producer azt mondaná, hogy lehetetlen: közönségsikerre számot tartó látomásos művész-krimi-vígjátékot, a legjobb filmtörténeti hagyományokra építve. Mindenki megeszi: a tömeg- és a művészfilmbarátok, de a kritikusok is.

A művészetről, filmről szóló bon mot-okat szintén szeretjük: a mozi jegypénztárosa a következőket javasolja egyik este a főhősnek: „Ma inkább menjenek színházba. A mozi haldoklik. A színház legalább már kiszenvedett". A nemzetközi koprodukciók titkát felfejtő többszörösen összetett mondatot viszont nem lövöm le, tessék megnézni a filmet.

A film után elgondolkodik az ember az olyan magyar produkciókon, amelyek ennek a filmnek többszöröséből forogtak és az eredmény... fogalmazzunk finoman úgy, hogy elmaradt a várakozásoktól. Kétségtelenül igaz, hogy a jó filmhez pénz is kell. De az is látható, hogy a kevés pénzhez is lehet jó történetet találni. A jó filmhez pedig mindenek előtt egy jó könyv kell. Meg egy jó rendező. Meg egy jó producer. Meg...

Nem folytatom.

A nyomozó méltán söpört be öt filmszemlés díjat. A nyomozót meg kell nézni. A magyar mozi lehet hogy haldoklik, de a magyar film ezek szerint még nem.

^*A hollywoodi filmgyártásban a negyvenes-ötvenes évekre jellemző bűnügyi filmstílus, mely képi világában (fények, terek használata, kompozíció) sokat kölcsönöz a német expresszionizmustól. A noir történetekben a rossz és a jó relatív, a film végén sincs igazi happy end. Néhány fontosabb noir film: A máltai sólyom, A nagy álom, A harmadik ember, Kettős kárigény.