Nancy Meyers, a romkom-nagymama legújabb filmjében az egymásnak feszülő nemek félszáz év tapasztalatával a zsebükben csatáznak örökletes jogaikért, a szerelem nyújtotta boldogságért. Ez a kis kortöbblet pedig okoz annyi csavart és fordulatot Erósz unalomig ismert forgatókönyvében, hogy ha mély szerelembe nem is, de könnyed flörtbe gabalyodjunk a filmmel. Különben is, ki akar még manapság házasodni?
Ondósejtszám-csökkenés versus pitével történő maszturbálás, vagina-összenövés kontra plasztikázott szöszik szexuális ámokfutása, és szívrohammal fenyegető, szertelen szeretkezés esetlen szűzoltás helyett. Ilyen és ehhez hasonló mélyenszántó különbségek figyelhetők meg az Egyszerűen bonyolult és a szokásos tini-vígjátékok humora között. Nem fordul át azért minden az ellentétébe, csupán adaptálódik az arcfelvarrás, a menopauza és a legújabb járványok gyorsaságával szaporodó válások által barázdált életkorhoz. Persze, Meyers nem először öregbíti ilyen változtatásokkal a romantikus vígjáték hírnevét, és a műfaji panelek is egyre otthonosabban rendezkedtek be a második kamaszkorukat élő középkorúak bujaságaira. Manapság már „az öregek” is megkaphatják, amit akarnak: a pocakos hatvanasok kiaknázhatják magabiztos sármjukat, belecsöppenve a hippiknél is szabadosabb fiatalság nimfái közé. Nincs fenyegető, értelmes nőszemély, agyő hierarchikus párkapcsolat: a feminin állomások közti tranzit-lét mintha maga lenne a Kánaán. Meyers az Egyszerűen bonyolulttal kvázi újraforgatta a Minden végzet nehéz ötletét, ám egy olyan rendkívül termékeny alapszituációt aknáz ki, amelyet mégsem nagyon láthattunk vásznon ezidáig.
Jane (Meryl Streep) és Jake (Alec Baldwin) 20 éve elváltak. Előbbi gyereknevelésbe, házfelújításba és sütögetésbe menekül, míg utóbbi inkább ifjú felesége, Agness (Lake Bell) telt idomai közé. Ám fiuk diplomaosztó ünnepségének előestéjén egy gyors montázs során hipp-hopp, újfent összejönnek, amelynek eredménye életük legizgalmasabb szeretkezése lesz. A narcisztikus hajlamokkal megáldott Jake annyira meglepődik azon, hogy az 50 felettiek „őserdeje” is tartogat még számára meglepetéseket, hogy rögtön bele is szeret ex-nejébe. Jane azonban kiszabadul zárkózottságának zárda-falai közül, és ő is belátja, hogy bizony a szex a hosszú élet titka. „Ex a férj, csak szex-affér” – összegzi megvilágosult főhősnőnk régi-új kapcsolatát Jake-kel, és könnyed flörtbe kezd építészmérnökével, a nemrégiben lezajlott (mindössze két és fél éves) válásának sebeit nyalogató Adammel (Steve Martin). Így hát Jake a régi feleségével csalja az újat, míg Jane egymással az új szeretőit, működésbe hozva az elnyűhetetlen szerelmi háromszöget.
Meyersnek mindig is élemedett korú, időtálló „bölcsességgel” megvert karakterei voltak a legsikerültebbek, kezdve a Holiday sztoikus Hollywood-szakértőjével, ám a rendezőnő most rá is játszik az életkor és a fiatalos problémák, ill. a párkapcsolat modern eszközeinek kontrasztjára. A mindig rosszkor megszólaló, központi szerepet játszó mobiltelefon, a lányuk eljegyzési partiját feldobó masszív füvezés vagy a pornográf tartalmú webkamerázás tartogatja a film igazán maradandó emlékeit. Igaz, hogy a fantáziavilágból származó konfliktus, a volt házastársak szeretői afférja szülte humort bárki értékelni tudja, aki egynél többször kezdett el egy párkapcsolatot, ám az is tény, hogy az említett humorhegyeket olyan üresjáratok követik, amikor kissé kínossá válik, hogy Meyers öreges makacssággal ragaszkodik a kiszámíthatóság és a biztonságos sablonok használatához. Az Egyszerűen bonyolult legalább olyan kockázatmentes vállalkozás, mint a klimax utáni szex – pláne, ha úgy félúton, amikor már épp bemelegednénk, rájövünk, hogy a szex még 60 felett is csupán vulgáris humort szülhet.
Annál nagyobb kár, hogy a tartózkodó, szűzies háziasszony és az anonim szexistennők halálos kombinációját megvalósító Meyers-hősnők pénzzel bélelt világából hiányzik a cinizmus és az irónia – hiába ordít az alapszituáció némi (francia) abszurditásért, Meyers többnyire csak menstruáció nélküli Apatow-humorral szolgál. A szerelmi háromszög körhintájából egy idő után kifogy a lendület, tekintve, hogy a mellékszereplők totálisan érdektelenek: az új feleség, Agness gonoszabb, mint a jó öreg nyugati boszorka, épphogy csak a kampóorrát cserélte le nagy mellekre, a visszafogottságában végre vicces Steve Martin pedig menthetetlenül jófiú, mindenféle devianciától mentes „felnőtt”, aki így csak a tanulságot, és néhány slukk marihuánát kap a történetben.
Nincs más hátra így, minthogy az igaz szerelem, igaz, kijózanodva, de kapjon még egy esélyt – itt némi (ön)irónia az öregek számára bizony felért volna egy Viagrával. Azonban ami a karakterekből hiányzik, az a színészekben megvan, kezdve a brillírozó Baldwinnal, aki ellenállhatatlannak tartja bő egy mázsáját, és megmosolyogtató lelkesedéssel csapkodja és mutogatja hurkás pocakját. No meg azt is, hogy remek komikus – mind testalkatával, mind naiv macsóságával képes két órán keresztül vicces maradni. Egy közelmúltbeli interjúban egész színészi karrierjét egy nagy kudarcként értékelte, mivel állítása szerint se a kritikusok, se a közönség elismerése nem adatott meg neki. Ezen bizonyára változtatni fog Nancy Meyers inkább többé, mint kevésbé vicces végjátéka, amelyben ráadásul a hibázni nem tudó Meryl Streep is újfent kidomboríthatja komikusi képességeit. Ám a pálmát mégis a Jake-ék vejét, Harleyt alakító John Krasinski viszi, aki legalább olyan humorosan esetlen, mint a nyurga Cary Grant, és öntudatos ártatlansággal mondja be a rá osztott csattanókat.
Az It’s complicated esete valójában nagyon is egyszerű: a fiatalok promiszkuitására és kangörcseire építő szexkomédiák szemérmetlen humorát frissíti fel marquezi potenciával felruházott, középkorú Casanováival. A vulgáris humorért a néhány fergeteges jelenet miatt persze megbocsájthatunk neki – csak éppen másodjára már nem fogjuk visszafogadni…