Søren Kragh-Jacobsen: Skagerrak / Édes álmok Søren Kragh-Jacobsen: Skagerrak / Édes álmok

Saját szabású álmok

Søren Kragh-Jacobsen: Skagerrak / Édes álmok

ÉRTÉKELD A FILMET!
Édes álmok
Søren Kragh-Jacobsen
2003

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Mások álmait megismerni nem kis feladat, s teljes mértékben valószínűleg sosem sikerül. Az Édes álmok főszereplőjének azonban még ennél is nagyobb feladatot kell teljesítenie: egy baleset folytán neki kell barátnője álmait valóra váltania. A kérdés persze csak az, mennyire fog a más által megvalósított álom az eredetire hasonlítani.

A Dogma-mozgalom archetipikus darabjaként számon tartott Mifune utolsó dala után Kragh-Jacobsen következő filmje már nem került fel a dogmások hivatalos listájára. A ’95-ös manifesztum által meghirdetett szigorú elvek mellőzése ellenére úgy gondolom, az Édes álmok Dogma-film a javából. Ha ugyanis a Dogmát tágabb értelemben vesszük, és nem csak a kiáltvány pontjaiból indulunk ki, hanem azokból a meglehetősen hasonló világokból, amelyeket a formai szabályok betartása által biztosított művészi szabadság révén hoztak létre különböző filmesek, akkor közelebb kerülünk a „dogma-fíling” megértéséhez. Az Édes álmok esetlen, minden hősszerűségtől mentes, saját hibáikkal, korlátaikkal folyamatosan küzdő alakjai, a sivár, lepusztult, inkább kilátástalanságot, mint reményt sugárzó környezet mind hamisítatlan Dogma-filmet eredményeznek. Igaz ez akkor is, ha az előző film óta eltelt évek alatt a rendező elfelejtette a kapkodó kézikamerát, a mesterséges világítás, a filmzene tilalmát, a kizárólag természetes helyszíneken való forgatás törvényét stb. A helyszín változott – ezúttal Skóciában vagyunk –, de ez nem eredményez nagy különbséget a többi Dogma-filmhez képest, hiszen – úgy látszik – Skóciában is ugyanolyan szürke az ég, szomorú az időjárás és színtelen a világ, mint Dániában.

Søren Kragh-Jacobsen: Skagerrak / Édes álmok

A tengeri olajkutakon végzett több hónapos kemény munka után érkezik meg a csinos Marie és molett, ám annál jókedvűbb barátnője, Sophie a kopott skóciai kisvárosba, hogy jót bulizzanak az összekeresett pénzzel. A buli összejön, de a végén kifosztják őket, így ott állnak újra csórón. Épp jókor jön tehát a véletlenül megismert gróf béranyaság-ajánlata, amelyet Sophie hosszas unszolására Marie elfogad. Marie azonban Sophie halála után egyre mélyebb válságba kerül, nem akarja kihordani a gyereket, öngyilkossággal próbálkozik, majd elszökik. Sok bonyodalom után minden jóra fordul, a gyerek megszületik s a gróf sem akadékoskodik tovább. Dióhéjban így lehetne összefoglalni ezt az egyszerű történet ellenére meglehetősen gazdag filmet.

Dogma-filmek elemzésekor ugyanis sosem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a történeteknek minden esetben elválaszthatatlan elemét képezi az a világ, ahol az események lejátszódnak, azok a karakterek, amelyek megtörténtetik a cselekményt. A manifesztum kifejezetten tiltja az általuk felszínesnek nevezett cselekményelemek (gyilkosság, üldözés) alkalmazását, hiszen ezeket olcsó, hatásvadász trükköknek tartják. A Dogma-filmekben egy bizonyos esemény nem önmagában megdöbbentő vagy nevettető, hanem a történet adott megtestesülése által – így aztán elképzelhetetlen, hogy valaki ugyanazt a történetet (mondjuk egy remake során) más környezetben mesélje el. A történet eseti/egyedi magvalósulásán múlik minden ezekben a dán filmekben, és nincs ez másképp az Édes álmokban sem. Felejthetetlenül felkavaró az a jelenet például, ahol a műanyagpohárba önkielégíteni képtelen gróf a helyzet kényszere (idő és örököst akaró apa sürgetése) miatt közösül Marie-val. A feleségét szerető férfi iszonyatos kínok között, könnyezve teljesíti a gyereknemzés feladatát, az örökös létrehozásának kötelességét.

Søren Kragh-Jacobsen: Skagerrak / Édes álmok

Ugyanez az egyediség vonatkozik a vidám pillanatokra is. Kragh-Jacobsen egyértelműen a három szerencsétlen(kedő) autószerelő jeleneteiben brillírozik a leginkább. Mikor Marie Sophie halála után nem akarja többé vállalni a gyereket, a grófék elől menekülve barátnője egykori szerelmét akarja felkeresni Glasgowban. Az illető három volt alkalmazottja, mikor rájön, hogy a nőnél egy hatalmas beváltatlan csekk van, megpróbálja megszerettetni magát Marie-val, hogy az velük maradjon a csekk beváltásáig, s ők megkaparinthassák a pénzt, amivel egykori főnökük adósságait rendezhetik. Mulatságos és kedves minden perc, ahol ez a három különböző, de esetlenségében és igazi gonoszságra való képtelenségében hasonló figura megjelenik. A keresetlen szavakhoz, odamondáshoz, tehát végső soron őszinteséghez szokott szerelők küszködnek a hazugsággal, s eközben egyre közelebb kerülnek Marie-hoz.

Ugyancsak a Dogma-filmekre jellemző a szereplők és helyzetek egyértelmű megítélésének hiánya is, mivel a szerzők nem típusokban gondolkodnak. A szerelőkkel zajló jelenetek viszonylagos vidámságát például folyamatosan beárnyékolja a gyerek problémája, illetve a teljesen pozitív vagy negatív szereplők hiánya. Marie nem kis pénzért vállalta a béranyaságot, ezáltal segítve azokat, akiket a természet nem áldott meg – milyen jogon lép le ő a gyerekkel, vagy milyen jogon akarja elvetetni? A Marie-t folyamatosan üldöző gróf pedig nem tekinthető egyértelműen gonosznak, hiszen hosszú évek óta törekszik gyerekre, érthető, hogy nem akarja elveszíteni ezt a lehetőséget.

Søren Kragh-Jacobsen: Skagerrak / Édes álmok

A filmnek egyszerre erénye és hibája a konfliktusoknak véget vető ötletes csattanó. A történetet lezáró, az eseményeket a boldog végkifejlet irányába billentő meglepő fordulat ugyanis pont a Dogma-filmek legnagyobb erőssége, a kényelmetlen helyzetek, kínos konfliktusok kíméletlen ábrázolása alól való kitérést jelenti. Ezek a filmek általában éppen azért anynyira megrázóak és életszerűek, mert nem vágják ki belőlük az emberi viszonyulások kényes és egy klasszikus filmben unalmasnak tartott pillanatait, az üresjáratokat, a kényes helyzetek feszült topogását. Kragh-Jacobsen azonban kihúzza a film méregfogát, elkerüli Marie és a gróf szülés utáni találkozását, amely az egész film alatt fenyegető árnyként lebegett, és a feszültséget hordozta. A találkozással együtt azonban végül elmarad a film által felvetett erkölcsi problémákkal (a béranya is anya, illetve Marie felelősségének kérdése) való szembesülés is. Marie-t nem lehetett volna fel- és megmenteni e végső – a filmet még nem látók érdekében jelen írásban rejtve maradó – fordulat nélkül.

Søren Kragh-Jacobsen: Skagerrak / Édes álmok

Így viszont másról szól a mű. A film legelején idilli képeket látunk egy takaros, jómódú házról az erdő közepén, ahova hófehér inges, szőke férj érkezik a gyerekekkel, őket mosolygós feleség várja. Ezeket az – ironikusan – giccses képeket Marie kommentálja, szerinte Sophie így képzeli a boldogságot. Én már a boldogság szótól is rosszul vagyok – teszi hozzá. A film végén Marie életét látjuk, azt, ahogy ő megvalósította Sophie álmait: kopott a ház, rendetlen az udvar, a szertelen gyerekekre az egyik szerelő vigyáz. Közben pedig Sophie hangját halljuk, aki valahonnan nézi mindezt, csípős megjegyzéseket tesz a háztartásra, és elismeri, hogy bár nem így álmodta meg, de ilyen is lehet a boldogság. Mindenkinek a saját – édes – álmai.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Friss film és sorozat