Novák Erik legújabb rendezése, a 10éjszakás kaland tíz Tinder-randi történetén keresztül mesél a társadalomról, az álszentségről, a kiüresedett kapcsolatokról és az elidegenedésről. A rendező Kalmár Péter író-producer forgatókönyvét vitte vászonra olyan színészek közreműködésével, mint Thuróczy Szabolcs, Péterfy Bori, Fekete Ernő, Mészöly Anna vagy Danis Lídia. A szeptember 17-én a mozikba kerülő film forgatásáról, a színészekkel való közös munkáról, a low budget filmkészítésről és készülőben lévő legújabb alkotásáról is beszélgettünk.
Több interjúban is elmondtad, hogy elsősorban festőnek tartod magad, a filmkészítésre hobbiként tekintesz. Hét éve nem jelent meg egész estés rendezésed. Milyen érzés volt újra a hobbidnak hódolni?
Fantasztikus. Imádok filmet készíteni. Ez a kedvenc játékom. Olyan, mint egy nagy és komplex társasjáték. A festészet magányos műfaj, ahol csak én vagyok és a vászon, és azt csinálok, amit csak szeretnék. A filmkészítésben is a saját kedvem szerint alkothatok, csak közben rengeteg embert irányítok, hogy megvalósíthassam a saját vízióimat. Egy hajó sem halad a vízen, ha a kapitány egyedül áll a fedélzeten. Ugyanez igaz a filmkészítésre is. Ennél jobb szórakozást és „hobbit” nem tudok elképzelni. Természetesen nagyon komolyan veszem ezt a játékot.
Azt is mondtad korábban, hogy bár a festészet és a filmkészítés két eltérő teremtő folyamat, de nálad jól kiegészítik egymást. Mi az, amit a rendezés megad neked, de a festészetben nem találod meg?
A festészet csak a képről szól. A film a képről, a színházról, a zenéről, az irodalomról együttesen. Benne van az összes kedvenc műfajom egyszerre. A film a legkomplexebb önkifejezési forma, amiben alkothatok.
Korábban említetted, hogy a rendezéseidnél fontos, hogy a te fejedből pattanjon ki az alapötlet. Ez az első olyan rendezésed, amit nem te írtál. Mi tetszett meg a forgatókönyvben, amikor Kalmár Péter megkeresett vele?
Az a kérdés foglalkoztatott a történetben, hogy miként találjuk meg az emberi kapcsolódásokat a felszínesség mögött, és hogyan lehet ezekből az alkalmi találkozásokból kihozni valamit, ami hasonlít egy emberi kapcsolatra, vagy legalább felvillantja a reményt, hogy még nem érett meg teljesen a pusztulásra a társadalmunk. A filmben azt próbáltam felszínre hozni a sivár kapcsolatokból, ami a legjobban érdekel két ember viszonyrendszerében. Ez az első olyan rendezésem, ami nem a saját ötletemen alapul, hanem felkérésre készítettem. Egy kész, már meglévő anyaghoz kellett hozzányúlnom. Nagyon érdekes feladat volt, hogy nem a saját víziómat kellett megvalósítanom, hanem egy kész forgatókönyvet kellett adaptálnom.
Kalmár Péter Arthur Schnitzler 1897-es Körtánca alapján írta a forgatókönyvet. Az eredeti művet sokan feldolgozták, Kornis Mihály előadást is rendezett belőle Körmagyar címmel. Szerinted mi az oka, hogy ilyen sok alkotót megihletett Schnitzler műve?
Mivel a darab bemutatja a társadalom összes rétegét – az eredetiben a prostituálttól a katonán át a cselédlányig, az úrifiútól a gazdag feleségen és férjen át több körön, végül vissza prostituáltig – jó alkalom, hogy emberi-társadalmi körképet lehessen bemutatni. Ez erre a filmre is igaz.
A pusztulás lehetősége mellett mennyire látod reménytelien az emberi kapcsolatokat a 10éjszakás kalandban?
Ez egy állapotfeltáró film. Rettenetesen elidegenedtünk, amiért lehet okolni a közösségi médiát, sőt, társadalmi és egyéni felelősségeket is lehet találni szép számmal, de néha egy-egy pillanatra felcsillan a remény, hogy tudunk egymáshoz, akár pillanatokra is kapcsolódni.
Mennyire nyúltál bele az eredeti forgatókönyvbe?
Van benne jó pár sorom. Onnan lehet tudni hogy melyik, amikor röhög a közönség. Többször is előfordult, hogy a forgatáson írtam bele a forgatókönyvbe. Azaz bele se írtam, csak elmondtam a színészeknek. Voltak olyan dialógok, amik gyakorlatilag két perccel a felvétel előtt kerültek bele a filmbe. A film vége is az én ötletem volt, de alapvetően a Péteré a könyv.
Sokat beszélgettél a színészekkel a felvételek előtt, hogy ők hogyan kapcsolódnak ehhez a történethez?
Igen, mielőtt odaálltak a kamera elé, hosszasan beszélgettünk a karaktereik motivációjáról, történetéről. A próbák során igyekeztük felépíteni a szereplők mélységeit. Nem kedvelem, amikor a színész szinte a büféből esik be a forgatásra. Úgy szeretek együtt dolgozni velük, ha olyan szinten elmélyülnek az általuk alakított karakterben, hogy még az adott karakter gyerekkorát is jól ismerik. Fontos, hogy a színész ismerje a szereplő életének fordulópontjait. Igyekszem a színészeimet a method acting irányába terelni.
A filmben olyan színészek tűnnek fel, mint Thuróczy Szabolcs, Péterfy Bori, Fekete Ernő vagy Mészöly Anna. Amikor elolvastad a forgatókönyvet, már volt elképzelésed, hogy kikkel szeretnél majd együtt dolgozni?
A színészek egy részét én, a többieket pedig Péter választotta ki. Akadt olyan, aki nem ért rá. Az utolsó pillanatban állt össze a végleges színészgárda. Az a típusú rendező vagyok, aki hűséges a színészeihez. Péterfy Borival például nagyon szerettem volna újra együtt dolgozni. Fekete Ernő már a Fekete levesben is szerepelt. A fiatalokat is én hívtam. A többiekkel viszont most dolgoztam együtt először.
Hogyan jött az ötlet, hogy mesterséges intelligenciát használjatok a filmhez és Csonka András karakterét teljesen az AI-jal készítsétek el?
Ez teljes egészében Péter ötlete volt, én utálom a mesterséges intelligenciát. Viszont a 10éjszakás kaland mondanivalójához, stílusához jól illik az AI, és remek eszköz volt arra, hogy a jelenetek közti átvezetőknél tágabban értelmezze a film üzeneteit. Mármint az író-producer szerint – az én rendezői vágatomban nem volt AI.
Azt mondtad, korábban, hogy a Fekete leves no budget film volt, a Szeretlek, mint állat!-ot pedig very low budget produkcióként definiáltad. A 10éjszakás kaland esetében mennyire volt szemmel látható költségvetésetek?
Low budget volt. Szerintem azért jó alacsony költségvetésből dolgozni, mert óriási kreativitást igényel, hogy ezt ne lehessen látni a végeredményen. Minden rendezőnek ajánlom, hogy próbálja ki. Én pont ezért nem is adnék sok pénzt egy elsőfilmes rendezőnek, mert nagyon fontos tapasztalatokat szerezhet, ha alacsony költségvetésből kénytelen dolgozni. Én is így készítettem a Zuhanórepülést, és nagyon jó iskola volt. Persze egyszer szeretnék majd rendes költségvetésből is dolgozni, amikor nem légből kell várat építeni.
A filmet néhány napja, a CineFesten láthatta először a magyar közönség. Mennyire számít „főpróbának” egy ilyen vetítés? Milyen visszajelzéseket kaptál?
A Cinefesten láttam először közönséggel a filmet. Pont ott nevettek, ahol akartuk. Úgy láttam, hogy működik, amit kitaláltunk. Sokféle visszajelzést kaptunk – ezt a filmet vagy szeretni fogják, vagy utálni. Nagyon megosztó alkotás lesz.
Mennyire foglalkoztat, hogy mit írnak majd az első kritikák?
Semennyire. Nem igazán szokott érdekelni. Magamnak készítek filmet. A 10éjszakás kaland ilyen szempontból kivétel, mert ezt a filmet Kalmár Péter felkérésére készítettem, de általában úgy állok hozzá, hogy ha nekem tetszik a végeredmény, akkor már elégedett vagyok és nem foglalkoztatnak a kritikák. Volt azért kivétel: volt olyan kritikus, akivel összevesztem.
Az eddigi filmográfiádban megfigyelhető, hogy a Nyócker!, a Zuhanórepülés, a Fekete leves és most készülő filmed, a Volt egyszer egy Mór az alvilágról szól, a Szeretlek, mint állat! és a 10éjszakás kaland pedig a kapcsolatokról. Mondhatjuk, hogy rendezőként ezek érdekelnek leginkább?
Igen. Bűn és bűnhődés – és az emberi kapcsolatok. Mondjuk a Szeretlek, mint állat!-ot és Kalmár filmjét nem venném egy kalap alá. Az egyik egy hardcore művészfilm, a másik egy széles közönségnek szánt darab. A bűn világában minden élesebben és nagyobb téttel játszik, a kapcsolatok pedig a fő kutatási témám elméletben és gyakorlatban, amióta az eszemet tudom.
Már dolgozol a következő egész estés filmeden, a Volt egyszer egy Móron, ami a móri mészárlásról szól. Mi az oka, hogy a magyar kriminalisztika történetének egyik legbrutálisabb rablógyilkosságáról szerettél volna filmet készíteni?
Nagyon régóta foglalkoztat a téma. Több mint tíz éve egyszer megkeresett Sándor Pál, hogy készítsünk róla egy filmet, de végül nem valósult meg. Elkezdtem gondolkozni, hogy mivel foglalkozzak most, hogy a Káel-féle Nemzeti Filmintézet megszűnt, de még nem állt fel az új NFI. Eszembe jutott a móri mészárlás. Rengeteg kérdést felvet, és a mai napig tisztázatlan történet. Nagyon megragadott, hogy máig nem tudni, pontosan mi és miért történt 2002. május 9-én, úgyhogy leültem és megírtam a forgatókönyvet. Már le is forgattunk három napot és szeptember végén folytatjuk a munkát. Eddig nagyon elégedett vagyok. Szabó Gábor az operatőr, akivel fantasztikus munkakapcsolat működik köztünk, óriási élmény vele dolgozni. Major Erik, Lengyel Benjamin és Nagy Márk a három legfőbb szereplő, és a többi színész is fantasztikus.
Korábban említetted, hogy a Vajna-féle Filmalap nyolc projektedet dobta vissza, a Filmintézet pedig kettőből kettőt. Most, hogy jelentősen átalakulhat a finanszírozási rendszer, tervezel majd pályázni az NFI-nél?
Most rengeteg rendező próbál majd megszerezni nagyon kevés pénzt, hogy dolgozhasson. Az előző kormány teljesen kiéheztette a filmeseket. Mindenki most akarja majd megvalósítani a filmterveit, amit az elmúlt tizenhat évben nem tudott. Nem tudom, hogy kapok-e majd támogatást, de az biztos, hogy fogok pályázni. A Volt egyszer egy Mórral nem akartam várni, mert jövő májusban lesz a móri mészárlás huszonötödik évfordulója, és addigra be akarjuk mutatni a filmet. Ha felállt az új Nemzeti Filmintézet és tudunk majd pályázni, nagyon szeretnénk majd megvalósítani a Nyócker! 2-t, és jó pár tervem van még.
