Radio Days / A rádió aranykora (r. Woody Allen, 1987)

Woody Allen fergeteges vígjátéka azt a második világháborús időszakot tárja elénk, melynek meghatározó eleme volt a rádió romantikája. A munkásosztálybeli zsidó család nosztalgikus története egy felejthetetlen, 1943-as szilveszteri éjszakában csúcsosodik ki, mely során még Diane Keaton-t is hallhatjuk énekelni, a tökéletes évzáró vígjátékot egy Cole Porter-dal előadásával teszi még emlékezetesebbé. Családi mozizásra is kiválóan alkalmas darab, kellemes megemlékezés egy más (jobb?) világra.

Holiday (r. George Cukor, 1938)

Klasszikus vígjáték, nem is akármilyen nevekkel ötvözve, főszerepben Katharine Hepburn (Linda) és Cary Grant (Johnny). A film története szerint a nőcsábász Johnny menyasszonya helyett inkább annak nővérére veti ki hálóját. A lelkes szülők természetesen szilveszter éjszakájára tervezik az eljegyzési vacsorát, melynek következményeképp Johnny nemcsak egy feleséget, hanem egy csinos kis pozíciót is kapna az após bankjában. A vacsora alkalmával a teljes brigád összegyűl, az intrikák pedig a korabeli hollywood fényes csendességében és meghittségében zajlanak, a maguk bohókás módján.

Holiday Inn / Egész évben farsang (r. Mark Sandrich, 1942)

Hosszú évek elteltével, Jim (Bing Crosby) és Ted (Fred Astaire), a két táncoslábú rivális újból találkozik Jim mulatójában, a Holiday Inn-ben, aminek az a különlegessége, hogy csak és kizárólag ünnepnapokon tart nyitva. Az év utolsó napján, egy felbontott jegyességet követően Ted teljesen magába zuhanva és részegen kerül a Holiday Inn-be, amiben ügynöke komoly szakmai potenciált feltételez, kitűnő teret biztosítana karriere fellendítéséhez. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a hely a szerelmi bánatot is gyors ütemben levetkőzteti – Ted minél többet táncol és iszik, annál könnyebben felejt. Mozgalmas kabaré, unalmas pillanatok nélkül.

Four Rooms / Négy szoba (r. Allison Anders, Alexandre Rockwell, Robert Rodriguez, Quentin Tarantino, 1995)

Ted (Tim Roth) komoly kihívások elé néz legelső munkanapján, ami pontosan szilveszter éjjelére esik. A londiner nem mindennapi kalandok szemtanúja lesz ebben a kissé alulértékelt és mára már eléggé elfeledett szürrealista műben, melyben Roth és Tarantino mellett még Madonna és Antonio Banderas is feltűnik. Teddel boszorkányok akarnak szexelni, majd egy féltékeny férj akar vele végezni, minekután egy gengszter gyerekeire kell vigyáznia, végül pedig abba is betekintést nyerhet, hogyan is mulatnak a gazdagok – mindez egyetlen éjszaka leforgása alatt.

Sunset Blvd. / Alkony sugárút (r. Billy Wilder, 1950)

A némafilm egykori csillaga, Norma Desmond (Gloria Swanson) elfeledett, lecsúszott színésznőként tengeti napjait, fényűzőnek képzelt életében az öregségnek és a névtelenségnek semmiképp nincs helye, így a valóságtól teljesen elrugaszkodva éli mindennapjait, melyhez egy fiatal, feltörekvő forgatókönyvíró, Joe (William Holden) is csatlakozik. Norma borzasztóan elkényezteti Joe-t, akiben saját feltámadásának reményét véli látni, a legdrágább öltözékekkel is ellátja, így kerül a férfira egy kivételesen drága frakk, melyet egy nagyon exkluzív szilveszteri bulira vehet fel. Viszont a mulatság annyira exkluzív, hogy csupán ők ketten alkotják a vendégek táborát. 

The Godfather: Part II / A keresztapa 2. (r. Francis Ford Coppola, 1974)

Coppola maffia-trilógiáját emlegetve nem valószínű, hogy bárkinek is rögtön a szilveszteri mulatozás jutna eszébe, bár egy igen emlékezetes jelenet is kötődik a neves éjszakához. A havannai ünneplés közepette a fiatal Don Michael Corleone (Al Pacino) „halálos” csókot oszt testvérének, Fredónak (John Cazale), akiről éppen bebizonyosodott, hogy elárulta a családot. „Tudom, hogy te voltál, Fredo! A szívem szakad meg!” Nos, egy Corleonétól senki nem akar ilyen mondatokat hallani az újév hajnalán...

The Poseidon Adventure / A Poseidon katasztrófa (r. Ronald Neame, 1972)

Hol és mikor is tudna a „legjobbkor” lesúlytani egy katasztrófa, mint egy luxushajó legutolsó útján, szilveszter éjszakáján. A biztonsági előírások betartásának híján egy hullám könnyedén felborítja az óceánjárót, melynek fedélzetén több száz ember éppen pezsgőspoharával üdvözli az újévet. A legénység a tengerbe vesz, a pazar pompa közepén pedig halottak és sebesültek tucatjai hevernek. Egy józan túlélő, Frank Scott tiszteletes (Gene Hackman) néhány társával próbál megoldást találni a túlélésre, mely egyáltalán nem bizonyul egyszerű feladatnak.

The Gold Rush / Aranyláz (r. Charles Chaplin, 1925)

Chaplin időtálló és fakulás helyett egyre inkább ragyogó mesterműve mindenféle igényt egyszerre kielégít, szívünk szerint dönthetünk, hogy inkább kacagásra vagy sírásra adjuk a fejünk. A magányos aranykereső története feledhetetlen élmény, csak ő képes az olaszokat is megszégyenítő módon, spagettiként elfogyasztani a cipőfűzőt, cipőtalpat rágcsálva hozzá, majd csontként leszopogatni a hátramaradt szegeket. Szilveszter éjszakáján megterített asztallal, a kintről beszűrődő hangos zenebona mellett lelkesen várja vendégeit, akik sajnos soha nem érkeznek meg. 

When Harry Met Sally... / Harry és Sally (r. Rob Reiner, 1989)

Csöpögős, nyálas, klisételi... mégis legendás pillanatok két tipikusan hasonló kaliberű filmekre szakosodott színésszel (Billy Cristal és Meg Ryan). A férfi és nő közti barátság (illetve annak létezésének) témáját feszegető film fokozatosan adagolja, majd szemlélteti a kérdésre választ kereső nézők számára azt, amire mindenki vágyik a szíve mélyén: őrült hajsza az év utolsó napján, amikoris rájövünk, hogy életünk szerelme már igazából elég régóta mellettünk van, csak nem vettük észre, de még éjfél előtt sietünk, hogy közöljük vele, hogy aztán az újévnek egy hosszú ölelés egyesülésében vághassunk neki.

The Apartment / Legénylakás (r. Billy Wilder, 1960)

Elegáns, visszafogott, mégis fergeteges humor – nagyjából ez jellemző minden egyes Billy Wilder-filmre. A Legénylakás főhősének karaktere ügyesen idomul az imént említett tulajdonságok közegébe, és arra használja az ünnepeket, hogy végre a sarkára álljon: közölje szándékait kiszemeltjével, egyúttal pedig véget vessen főnökei rossz szokásának, akik szerelmi légyottjaikra használták lakását. Tervei sikerrel járnak, a legjobb az egészben pedig az, hogy a nézőt még felesleges ölelkezésekkel és csókokkal sem fárasztják, végül mégis a szemünk előtt zajlik a happy end.